Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-491

70 Az országgyűlés képviselőházának U91. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. tétben egy kormányígérettel állok szemben, ilc még kori ii án y ígéret nélkül is az élet alapján kérem az igen 1. kormánytól. Nem akarok rekrimiuálni, nem szexetek visszamenni a múlt időkre. (Jánossy Gábor: Nincs is annak semmi célja!) Én nem hiszem, igen t. Képviselőház, hogy akár a gazdasági világjelenségek szempontjából, akár más belpolitikai szempontból a megyei városoknak titkos szavazással való felruházása ebben az országban valami nagy neliéxsé.yeket okozna. Méltóztassék csak megnézni a spanyolországi eseményeket. Spanyolországban mi történt:' Spanyolországban volt ejí.v községi választás. Mindig azt szokták nálunk mondani, hogy a községi politikába ne keverjünk országos politikát, a községi politika maradjon távol az országos politikai kérdésektől. Mi történt Spanyolországban 1 Spanyolországban nemcsak bogy belekevertek az országos politikát, hanem egy kicsit az államformát is megváltoztatták a községi választások révén. Mi a tanulság ebből.' Ebből az a tanulság, hogy amikor az erőket visszafojtják, amikor földalatti sngdolódzások vannak, amikor a törvényes jog nem juthat kifejezésre, akkor azután olyan esemény történik, mint amilyen Spanyolországban törtónt. Mert mi történt Spanyolországban? Spanyolországban volt egy népszerű, szeretetreméltó király, (Jánossy Gábor: Okos király volt! — Zaj a szélsöbaloldalon. — Elnök csenget ) akit mindenki sajnál, de akinek azért, mert népét kellő időben nem engedte jogaihoz, el kellett hagynia Spanyolországot. Ez tehát intő példa mindannyiunknak arra, hogy a kormány programmja szerint is, bál nemcsak az én programmom és elgondolásom szerint, hanem a kormány programmja szerint is a fokozatos fejlődés terére lépjünk. S ha annyira dicsérik a magyar népet, a magyar városok érettségét, fejlődését, akkor igenis azoknak a magyar városoknak adják meg a titkos szavazati jogot. Itt appellálok a miniszterelnök úr igazságérzetére abból a szempontból, hogy a választások tisztaságának legnagyobb garanciája a ütkos .szavazás. A miniszterelnök úr azt mondotta a választójogi bizottságban, amelynek közleményeit én a napi sajtóban átnéztem ebből az alkalomból, hogy a választójogi kérdés nem is politikai, hanem hatalmi kérdés. Igaza van a miniszterelnök urnak, de ha a t. miniszInök úr ennek az országnak közerkölcsisége és tisztasága iránt érzékkel viseltetik, akkor megadja a módot és lehetőséget arra, hogy az emberek befolyás és terror nélkül szabad akaratukból érvényesítbessék választójogukat Ezt a választójogot pedig másképpen nem érvényesíthetik, mint titkos szavazás útján. En tehát ismétlem, azt kérem, hogy a kormány az utolsó, a tizenkettedik órában terjessze be a törvényjavaslatot a megyei választói kerületekről, a városi választói kerületekről és a titkos szavazás kiterjesztéséről. Elérkezeti az utolsó pillanat, mert én nem képzelem azt, hogy az fog történni, hogy a jelenlegi törévny alapján fog végbemenni a választás, minden változás nélkül, öt éves időszak egy lustrum, öt év alatt előbbremennek ;i dolgok, öt év alatt fejlődés történik, öt év alatt a fokozatos fejlődés alapján is kell a választókeriiletek beosztásáról intézkedni, ezenkívül a titkos szavazás kiterjesztéséről. S nem képzelem, hogy amikor a miniszterelnök úr és a kormány beszél a konszolidációról, amikor lassanként ki kell lábalni a rendeleti kormányzás köréből, akkor^ történjék egy visszaesés és a rendeleti alap igénybevételével történjék meg a kerületek beosztása. En ezt nem tudom alkotmányos érzületemnél fogva elképzelni. Most méltóztassanak megengedni, hogy erről a kérdésről, amelyet, azt hiszem, elég kimerítően tárgyaltam, (Jánossy Gábor: öh, igen!) áttérjek a szabadságjogok kérdésiére, áttérjek elsősorban a sajtószabadságkérdésére és a sajtószabadság részére követeljem az esküdtszéket, hangsúlyozom, hogy a sajtószabadság és a sajtó részére. Mondhatom, hogy ezzel is hű maradok a magyar tradícióhoz, mert a sajtóügyekben 1848-tól kezdve itt folytonosan esküdtszék volt, egészen a háborúig. A köztörvényi ügyekben bizonyos bűncselekményekre a XCVL tc.-kel 1900-han behozták az esküdtszéket, de ez csak 14 évig állott fenn, a hábornig, a sajtó-ügyekben azonban állandóan fennállott az alkotmányos élet kezdetétől, 1867-től kezdve. 1914-ben reformálták az esküdtbírósági eljárást s köztörvényi ügyekben bevezették az eskl'idtek közé az elnököt és a bíróság ítélethozatalánál két esküdtet rendelnek a bíróság mellé, tehát quasi felügyelet van az esküdtszéknél; a sajtóügyekben, amelyek közvádra indultak meg, nem, de a köztörvényi ügyekben igen. Azoknak is, akik azt mondják, hogy az esküdtszék helyrehozhatatlan ítéleteket hoz, rögtön meg lehet adni a választ, mert az 1914:X

III. törvénycikk 22. §-ában a következők foglaltatnak (olvassa): «Ha a bíróság arról van meggyőződve, hogy az esküdtek az ügy lényegében a vádlott terhére tévedtek, vagy ha tévedésből hoztak olyan határozatot, melynek alapján a vádlottat fel kellene menteni, a bíróság a továbibi eljárást felfüggeszti és az ügyet indokolás nélkül hozandó határozattal, később tárgyaló esküdtbíróság elé utasítja, vagy indokolt előterjesztést tesz a kir. Kúriának az iránt, hogy a bűnvádi perrendtartás 29. §-a alapján más esküdtbíróságot küldjön ki.» Az esküdtbíróság reformja alkalmával tehát mindazoknak megnyugtatására, akik azt mondották, hogy az esküdtek helyrehozhatatlan tévedéssel hozhatnak verdiktet, Tisza István kormányában Balogh Jenő igazságügyminiszter behozta ezt a reformot, úgyhogy a legnagyobb mértékben aggódókat is megnyugtatta abban a tekintetben, hogy itt mód és alkalom van az esküdtbíróság állítólagos tévedéseinek reparálására. (Jánossy Gábor: De akkor egészen más világ volt!) Bocsánatot kérek, ha ezt a törvényt, amely a háború kitörése miatt nem lépett életbe, életbeléptetik, akkor a köztörvényi ügyekben nincs semmi kifogás és baj. A sajtóügyekben pedig meg kellett volna hagyni a 48-iki gyakorlatot, mert a sajtóügyekben sajtószabadság nélkül, esküdtszék nélkül csak visszaszorított állapot létezik. Itt van ennek a betiltásnak a veszedelme, itt van a Damokles-kardja, mert ez mind a sajtószabadság visszaszorítása. Ha tehát ia sajtószabadság kapcsán beállítjuk az esküdtszéket és a közvélemény egyik orgánuma felett a közvélemény másik orgánumát: a 12 független •polgárt engedjük ítélni, akkor a szabadságjogokat helyrehozzuk és semmi ok nincs arra, hogy a köztörvényi ügyen felül, amelyekben megvan engedve a reparáció, a sajtóügyekben is követeljem az esküdtszéknek ilyen módon való viszszaállítását. T. Képviselőház! Fájdalom, a szükreszabott idő nem engedi meg, hogy <az összes kérdésekkel foglalkozzam. Még gazdasági kérdésekkel szeretnék foglalkoni nagy vonásokban, tudniillik a beruházások kérdésével. Szabóky Alajos elhunyt államtitkár igen ér-