Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-491

66 Az országgyűlés képviselőházának U91 kongresszus külügyi bizottságának elnökénél, . Porternél. Porter az üdvözlésre >a következő választ adta: figyelmeztetem az urakat Euró­pában, hogy vigyázzanak magukra, tmert Eu­rópa összeomlás előtt áll. Három évvel ezelőtt mondotta ezt. (Erdélyi Aladár: Különösen, ha olyan magas kamatra ad Amerika pénzt. — Esztergályos János: Igen, az egységespártra is értette, egészen nyugodtak lehetnek!) Azt mondotta: az Eszakamerikai Egyesült Álla­mok fennmaradásának és boldogulásának tit­ka és kulcsa a közös nyelv, a közös valuta, a közös vám. (Erdélyi Aladár: Es a nagyszerű természeti viszonyok!) Ezt mondotta, de azt is meg kell mondanom, hogy Magyarország iránt nagy szimpátiával nyilatkozott, ímert ugyancsak ez >a Porter azt mondotta: én fo­gom megmagyarázni az uraknak, hogy ki­csoda Kossuth Lajos. — mi, a Kossuth Lajos zarándokcsapattal t voltunk kint Ameriká­ban — megmagyarázom a következőkben. Ami­kor Kossuth Lajos 1852-ben Amerikában járt, annyira népszerű lett, annyira divatba jött, hogy ia családok a rendes név mellé még Kossuth Iva jósra is keresztelték gyermekeiket. Így történt meg, hogy az én családomban van egy öcsém, akit keresztneve mellett Kossuth Lajosnak is neveznek. Ebből láthatják tehát az urak, hogy mi tudjuk Amerikában legjob­ban értékelni Kossuth Lajos magyar nagy­ságát és dicsőségét. (Jánossy Gábor: Az egész világon értékelik! — Györki Imre: Csak itthon nem! — Krisztián Imre: Csak önök nem! — Györki Imre: Csak itthon nem! — Krisztián Imre: Belesántul a kossuthizmus az önök támogatásába!) Mondom tehát, t. Képviselőház, Portern a k ez a kijelentése gondolatkeltő. Úgy látszik, most történik valami a világon, legalább a vámkérdésben történik az államok között kö­zeledés, melyet a Legnagyobb érdeklődéssel kell figyelnünk és várakoznunk kell ebben a kér­désben. Két szempontból is; először azért, mert a mi bőrünkről is van szó, másodszor pedig azért, mert szavunk is van ebben a dologban. Külpolitikai szempontból tehát a legnagyobb érdeklődéssel kel! kísérnünk az eseményeket, de a külpolitikával legalább is egyenlő fon­tosságú nálunk a belpolitikai helyzet megbeszé­lésének kérdése. Engedje meg a t. Képviselőház, hogy ami­kor azt mondtam, hogy a belpolitikai helyzet szempontjából csak időszerű kérdésekről óhaj­tok szólani, akkor megállapítsam egyúttal azt is, hogy az Időszerűség maximumán a vá­lasztójog kérdése áll. (Ügy voit! Ügy van! a baloldalon.) A választójog kérdése! (Kun Béla: A titkos választójogi Mondjunk titkosan ítéle­tet a 10 éves rendszerről!) Ha a választójog kérdését nézem, eszembe kell hogy jusson az, hogy valamikor petróleummal világítottak és delizsánszon jártak, volt egy korszak, amikor az egész Világon így volt, éj)]) így a rendi kor­szakról való átmenet .után nyik szavazás volt, a választókerületek aránytalanok voltak, volt egy korszak, amikor a választójog tekintetében az egész világon rothadt kerületek is voltak. (Esztergályos János: Ma is vannak!) Ez min­denütt így volt. Angliában is megvolt ez. Min­denütt megvan tehát ez az előzmény, ma már azonban mindenütt a világon átmentek a tit kos szavazásra, átmentek az arányosított ke­rületekre és átmentek a választói jogosultság területén a legnagyobb egyenlőségre. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Kun Béla: Hol van Kossuth programmja?) A választójogi kérdés szempontjából három tétel jut előtérbe: ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. először magának a választói jogosultságnak, az anyagi választójognak a kérdése, másodszor a szavazás módja és harmadszor a kerületi be­osztás. Ezt a három eszmekört öleli fel nagyjá­ban a választójogi kérdés. Ami mármost az anyagi választójogot illeti, a választói jogosultság kérdése Magyarorszá­gon szintén nem úgy van rendezve, mint álta­lában Burópában és Amerikában is. Eltér et­től, mert itt nálunk fel van állítva egy cen­zus. A régi vagyoni cenzus helyére egy kultu­rális cenzus van állítva, amely négy eleimiben (dia pit ja meg azt a mértéket, amelynek alap­ján valakinek a választói jogosultság kijár. Méí>is ebben a pillanatban nem óhajtok a vá­lasztói jogosultság kérdésével foglalkozni, mert erre legalább van egy törvény 1925-ből, hanem foglalkozni kívánok azzal a másik két kérdé-í­sel, amelynek törvénybeiktatása elkerülhet­len és elniulnszthatatlan. Ez a kerületek ará­nyosítása és a titkos szavazás kiterjesztése. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. Kun Béla: Mikor valósítják meg a titkos szavazást? — Jánossy Gábor: A legalkalmasabb időpontban! — Kun Béla: Mikor lesz alkalmas 1 ? Most is éret­len a nép? — Jánossy Gábor: Az sohasem volt éret hm. de a helyzet nem engedte! — Kun Béla: Megint karhatalommal akarnak válasz­tani? — Jánossy Gábor: Sohasem volt befolyá­solás! — Baracs Marcell: A nemzetnek megint egy újabb naivája: sohasem volt befolyáso­lás?! — Nagy zaj.) Igen t. Képviselőház! A titkos vszavazás kérdése eldőlt már Magyarországon a törvény­hozás terén: a magyar törvényhozás a titkos szavazást törvénybeiktatta, Budapesten és a törvényhatóságokban titkos a szavazás. (Kun Béla: Nem mindenütt!) Nem mindenütt, majd erről fogok még beszélni. Tehát az a kérdés, hogy a titkos szavazás intézménye törvénybe iktattassék, Margyarországon már eldőlt. Most csak az a kérdlás, mi történjék a kiterjesztés terén. (Kun Béla: Mi lesz a faluval?) Én a ma­gam részéről nem teszek különbséget a város és a falu között, én nem kívánok különbséget tenni olyan módon, hogy a városi polgárnak legyenl titkos szavazata, a falusi polgárnak pe­dig ne legyen. A titkos szavazati jog kérdése nem dőlhet el azon, hogy valaki az aszfalton jár-e, vagy pedig a mezőn és a réteken. Sze­rintem, ha feddhetetlen előéletű magyar ál­lampolgár valaki, akkor a városban és a falun egyformán megilleti őt a titkos szavazati jog. Mert a titkos szavazati jog nemcsak a de­mokráciának egyik követelménye, hanem a választások tisztaságának is legelemibb ga­ranciája! (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Ezért nem iktatják törvénybe!) Azt hiszem, ebben a tekintetben nincs nézet­különbség közöttünk. Nem lehet különbség kö­zöttünk abban a tekintetben, hogy a tisztaság­nak garanciája, létfeltétele a titkosság. ^ Már most ha a titkos szavazás magyar történetét nézzük, nut találunk? Csak a háború utáni idő­ket nézem, nem megyek vissza a világháború előtti időkre. A háború utáni Friedrich-féle rendelettel behozták a titkos szavazati jogot az egész országra nézve. 1922-ben azonban ren­delet alapján már visszafejlődés következett: a titkosságot csak Budapest fővárosi'a, a tör­vényhatósági városokra és az ipari kerüle­tekre szorították. 1925-ben még jobban vissza­szorították a titkosságot, mert az 1925-iki tör­vény a titkosságot csak azoknak a törvényha­tósági városoknak adta meg, amelyek egynél több képviselőt választottak. így történt meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom