Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-491
Az országgyűlés képviselőházának 1+91. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. 63 végrehajtani a normálstátusra való áttérést, hanem fokozatosan, az állások be nem töltésével érjük iazt el. (Helyeslés jobb felől.) Figyelembe veendő ebben a tekintetben, hogy az alkalmazottak tömeges elbocsátásával még fokoznánk a szellemi munkások között már eddig is fellépett munkanélküliséget és súlyosabbá tennénk azoknak helyzetét; de különös gondot kellett fordítani arra ia körülményre is, hogy a jövendő nemzedék elől se zárjuk el teljesen az elhelyezkedés lehetőségét. (Jánossy Gábor: Ügy is eléggé el van zárva!). Figyelembe véve, hogy a személyi járandóságok között is számottevő kiadási többletekről kellett gondoskodnunk — mint pl. a B. fizetési csoportba tartozó tisztviselők illetménykiegészítése, valamint az egyes automatikus előlépések folytán előálló kiadási többletek — így tehát nem lehet lekicsinyelni az>t a 2'8 millió pengő megtakarítást, amelyre már az előbb is voltam bátor lalludálni. A megtakarítás a személyi járandóságoknál talán nem is annyira a személyzeti létszám nagymérvű apadásával miagyarázható, bár az 1930—31. évi költségvetésünkben feltüntetett személyzeti apadássial szemben, — amely a múlt évben 457 főt tett ki — ebben a költségvetésben további 370 főnyi apadást látunk, hanem főként annak folytán állott elő ez a 2*8 millió pengőnyi apadás, hogy a költségvetési év folyamán megüresedő állásokat a kormány nem szándékozik betölteni, éppen abból a célból, hogy a normálstátusra való áttérést minél előbb érjük el. így ebben a költségvetési évben a személyi járandóságoknál is jelentékeny interkaláris megtakarításra számíthatunk. A személyi járandóságoknál való megtakarítást — amint már említettem — csökkentette az a körülmény, hogy az 1925. évi sátusrendezés során a B. fizetési csoportba került tisztviselők közül azok részére, akik még ma is — tehát a státusrendezés után hat évvel — a B. fizetési csoportban vannak, ez a költségvetés kiegyenlítést rendel el, amennyiben az A. és B. csoport közötti fizetéskülönbséget személyi pótlék révén juttatja részükre. Ez az intézkedés, azt hiszem, igen méltányos és már az előző esztendőben a Képviselőházban többször diszkusszió tárgya volt.^ A kormány eleget kívánt tenni ennek a kérelemnek, annál is inkább, mert hiszen lehetetlen, hogy a tisztviselők egyes kategóriái kizárólag státusrendezési szempontból esztendőkön keresztül el legyenek zárva attól a lehetőségtől, hogy előlépjenek.^ Különösen fontos, hogy gondoskodás történjék erről ebben a költségvetési évben, azért is, mert hiszen tudjuk, hogy a normáLstátus behozatalával ezeknek a tisztviselőknek igen tekintélyes része sohasem remélheti azt, hogy a B. fizetési csoportból az A. fizetési csoportba léphessen elő. Jelentékeny áldozatot jelent a tisztviselőtársadalom részéről az is, hogy az 1930 : XLVII. te. értelmében a jutalmakra és a segélyekre az előző évben beállított összeg 50%-kai csökkent. A személyi járandóságok csökkenése ellenére azonban azt látjuk, hogy a költségvetésben a személyi járandóságoknak arányszáma mégis bizonyos fokú emelkedést mutat az összes kiadásokkal összehasonlítva. Ez annak következménye, hogy a dologi kiadásoknál nagyobb apasztást tudott a kormányzat elérni és így a személyi járandóságok arányszáma, az öszszes kiadásokait figyelembevéve, a imultévi 33'9%-kai szemben most 34'2%-ra emelkedett. A nyugellátások szükséglete az 1931/32. évi költségvetési előirányzatban úgy, mint a múltban, szintén emelkedést mutat úgy az állami közigazgatásnál, mint az állami üzemeknél. Ugyanis az előző évi 125'6 millióval szemben most 129'3 millióra emelkedett. Itt az emelkedés 3*7 millió pengő. A többlet oka egyfelől az, hogy a nyugellátottak számában újabb 1097 főnyi emelkedést látunk, másrészt pedig — és talán főként — az az oka, hogy azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik az 1925. év előtt, tehát az illetményrendezés előtti fizetésük alapján mentek nyugdíjba, lassanként apad a természetes elhalálozás révén és helyüket felváltják azok a nyugdíjasok, akik már az illt'tményrendezés utáni nagyobb fizetések alapján mennek nyugdíjba. A nyugdíj emelkedése úgyszólván minden kategóriánál mutatkozik. Kivételt képez az árvák létszáma, ahol már évek óta bizonyos fokú visszaesést látunk. Az önkormányzatok alkalmazottainak és nyugdíjasainak járandóságaihoz adott állami hozzájárulási előirányzat 55*6 millió pengőről 56'1 millió pengőre emelkedik, itt tehát félmillió pengős emelkedést látunk. Az emelkedés annak tulajdonítható, hogy a tankötelesek létszámában előállott örvendetes emelkedés, valamint az iskolaépítésekkel kapcsolatban beállított új iskolatermek, 50 új helyettes tanítói állás szervezését tették szükségessé és így ezen tanítói fizetések kiegészítéséről kellett gondoskodni. De az emelkedés főképpen annak tulajdonítható, hogy a nem állami tanszemélyzet termény járandóságainak rendezése vétetett figyelembe ebben a költségvetési évben. A nem állami tanítók ugyanis, miként ismeretes, járandóságaiknak egy részét természetbeni illetményekben kapják. (Reischl Richárd: Ha megkapják!) vagyis a tanítók (készpénzben csak azt a különbözetet kapják, amely a természetbeni járandóság és iaz illető fizetési osztályban őt megillető készpénzfizetés között fennáll. Attól függ- tehát ennek a szegény tanítónak készpénzbeni járandósága, hogy a neki megállapított terményjárandóságot milyen értékkel számítják be fizetésébe. (Jánossy Gábor: A búza árától függ!) A jelenlegi helyzet szerint ugyanis a tanítóság részére megállapított mindennemű termény járandóság egy métermázsa búza 27.84 pengő értékegységben, tehát búzaértékegységiben van beszámítva. A termények piaci ára nagymértékben csökkent, ennek ellenére a tanító termény járandósága mégis 27.84 pengős búzával számíttatik be. (Farkasfalvi Farkas Géza: Lehetetlen helyzet.) Igen, ez lehetetlen helyzet, különösen akkor, amikor tudjuk, hogy a búza ára egyes vidékeken 12 pengőre szállt alá. (Farkasfalvi Farkas Géza: Bolettával.) A szegény tanítóknak jogos kívánsága volt tehát az, hogy ez az óriási értékkülönbség valamikép rendeztessék. (Jánossy Gábor: A falusi protestáns papok hasonló helyzetben vannak!) Igen, hasonló helyzetben vannak. A pénzügyi kormányzat tehát igyekezett az államháztartás súlyos helyzete mellett is segíteni a tanítóság helyzetén. (Jánossy Gábor: A papok is kapnak? — Malasits Géza: Azok kapnak a legtöbbet! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez méltányos, hiszen a Képviselőház múlt évi ülésein is sokszor hangoztatták t. képviselőtársaim ezt a kívánalmat és most ennek honorálása mindenesetre jelentős lépés a tanítóság anyagi helyzetének megjavítása érdekében. Az állami közigazgatás dologi és átmeneti kiadásai 284'9 millió pengőről 266*6 millió pengőre, vagyis 18'3 millió pengővel csökkentek az előző évi költségvetéssel szemben.