Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-491

Az országgyűlés képviselőházának U91. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. 61 Ezek az adatok iparosodásunk örvendetes fejlődéséről tesznek tanúbizonyságot. Nemcsak a behozatal csökkenésére hatott kedvezően ez a körülmény, hanem igenis, ipari terményeink kivitele tekintetében is. Gyáripari terményeink kiviteli értéke az 1925. évben mindössze csak 119*8 millió pengőt tett ki és ezzel szemben 1930-ban már 182*6 millió pengőre emelkedett fel. Ha pedig ipari termelésünk összes értékét a mostani Magyarország területén szembeállítjuk az 1913-ban, tehát a boldog békeidőben elért termelési eredménnyel, akkor azt látjuk, hogy az utóbbi időben e tekintetben örvendetes fejlődés, előrehaladás indult meg. 1913. évi ipari termelésünk összértéke a mai Magyarország területén, összesen 1904*2 millió pengőt tett ki, ezzel szemben már az 1929. év végén — mert még csak 1929-ről áll rendelkezésünkre az errevonatkozó statisztika — az 1913. évi 1904*2 millió pengő érték Csonka-Magyarországon 2829*6 millió pengőre emelkedett fel. Ez az értékemelkedés tehát több mint 50%-a annak az értéknek, ami az utolsó békebeli esztendőben a gyáripari termelés összes értéke volt a mai Magyarországon. Különösen nagyfontosságot kell tulajdonítanunk annak a körülménynek, hogy ez az ipari fejlődésünk még a legutóbbi két esztendőben, tehát a gazdasági depresszió alatt is erőteljesen emelkedett. (Jánossy Gábor: Magyar virtualitás ez!) Ez tényleg az, t. képviselőtársam. Ugyancsak kedvező jelenségnek tekinthetjük és a jövőben vetett bizalmunk megerősítésére szolgálhat még <az a körülmény is, hogy az általános gazdasági konjunktúra hanyatlása ellenére a takarék- és folyószámlabetétek az elmúlt esztendőkben is erőteljesen emelkedtek. Nem mondom, hogy olyan mértékben, mint az azt követő években, azonban mégis jelentékeny összeggel, mert 1930-ban is több mint 35 millió pengővel emelkedett a takarékbetétek és a folyószámlabetétek összege. De tudjuk azt is, hogy ezenfelül hazai pénzintézeteinknek sikerült az elmúlt esztendőben igen tekintélyes összeget kitevő záloglevelet is elhelyezni a belső piacokon, ha tehát ezeket az összegeket is hozzászámítanám a takarékosság révén elért összegekhez, akkor valószínűleg ez a 35 millió a duplájára emelkednék fel. T. Képviselőház! Ha ezeket a letagadhatatlan kedvező jelenségeket kellő tárgyilagossággal vizsgáljuk és ha sikerül a folyó esztendőben a gabona betakarításáig a mezőgazdasági termények árát legalább olyan magasságra felemelni, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mezőgazdaság prosperitása biztosítható legyen, akkor meglehet a reményünk arra, hogy a mezőgazdasági népesség vásárló- és fogyasztóképességén keresztül meg fog erősödni itt Magyarországon minden egyéb társadalmi réteg gazdasági helyzete is. (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások a jobboldalon: De a nélkül nem!) Midőn tehát a kormány gazdaságpolitikai intézkedéseivel minden lehetőt elkövetett a tekintetben, hogy az ország népességének gazdasági fejlődése megindulhasson, ugyanakkor az állami költségvetés összeállításánál^ is úgy a bevételek, mint a kiadások előirányzásánál arra törekedett, hogy a polgárság teherhíróképességét meg ne haladja és a polgárság terhein könnyíthessen. A takarékosság elvének következetes érvényesítése mellett azonban szigorúan kellett ügyelni arra, hogy az államháztartás egyensúlya minden körülmények között biztosítható legyen és így meg kellett teremteni az összhangot a csökkenő bevételek és a feltétlenül szükséges kiadások fedezése között is. (Ügy van! *— Helyeslés jobbfelöl.) A pénzügyi kormányzat kellő időben megtett minden lehető intézkedést nemcsak a tekintetben, hogy az államháztartás financiális egyensúlya biztosítható legyen, hanem azon túlmenőleg gondoskodott arról is, hogy a gazdasági válság következtében esetleg beálló kiadási többletekre nézve is minden körülmények között meglegyen a fedezet. Itt célzok arra, hogy a munkanélküliség enyhítése céljából is megtett a kormány minden intézkedést a rendelkezésre álló tőkék keretén belül, és tudjuk azt, hogy az eddig felvett kölcsönelőlegből is több mint 12 millió pengőt fordított erre a célra és megvan a reményünk arra is, mivel a kormány e tekintetben is megtette a kellő intézkedéseket, hogy egy nagyobb összegű külföldi kölcsön felvétele esetén az állami beruházások révén felfrissíthetjük az ország elernyedt gazdasági vérkeringését. (Györki Imre: Hol van az a kölcsön?) Mélyen t. képviselőtársam, említettem, hogy a kormány e tekintetben megtett minden intézkedést; nem rajtunk múlik, hogy ez eddig még nem sikerült, de a remény megvan rá. (Farkasfalvi Farkas Géza: Méltóztassanak ebben segítségére lenni a kormánynak! — Krisztián Imre: Tőlük csak vörös eszmét lehet beszerezni, pénzt azt nem! — Rothenstein Mór: A remény megvan! — Györki Imre: De pénz nincs! — Farkasfalvi Farkas Géza: Tessék hangulatot csinálni mellette!) T. képviselőtársam, ne méltóztassék -feladni a reményét; méltóztatott látni, hogy 1918ban nagyon reménytelen volt az ország helyzete, (Györki Imre: Most még reménytelenebb! — Élénk ellenmondások a jobboldalon.) de a jó Isten megsegített bennünket és az ország nem fog most sem elpusztulni, mint ahogy nem pusztult el eddig sem. (Ügy van! Ügy van! — Rothenstein Mór: Ne is pusztuljon el az ország!) Akkor ne méltóztassék a reményét is feladni. Ami a szorosabb értelemben vett államháztartást illeti, tudvalevőleg már az 1920/30-as költségvetési év alatt megkezdette a kormány a takarékosságot az államháztartás terén, hiszen a Képviselőházban megnyilvánult óhajhoz mérten, ami arra irányul, hogy lehetőleg költségvetésünk végösszegeit a jövőben ne emelje a kormány, nemcsak hogy néni emelte, hanem már az 1930—31-es évi költségvetésben is jelentékeny összegű megtakarítást látunk az előző évvel szemben. Ugyanis az 1930/31-es költségvetésben az állami közigazgatás kiadásai nál már 25*1 millió pengőt, az állami üzemeknél pedig 5*4 millió pengő csökkenést látunk az előző esztendővel szemben és ezen túlmenőleg az 1930 : XLVII. törvénycikk értelmében az országgyűlés óhajához mérten, további 45 millió pengővel csökkentetett a már megállapított és megszavazott költségvetés, amiből az állami közigazgatásra 25 millió pengő, az állami üzemekre pedig 20 millió pengő esett. Ugyancsak ez a törvénycikk intézkedett arról, hogy az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszáma, a már előző években végrehajtott létszámcsökkentésen felül, további 10%-kal csökkentessék, aminek eredménye természetszerűleg az lesz, hogy a személyi járandóságok további 10%-kal apasztatnak. Ugyancsak ez a törvénycikk intézkedett^ azonban arról is, hogy egy külön adó létesítésével, amely a fixfizetésű alkalmazottak, valamint a tantiémadó alá kötelezettek illetményeit bizonyos százalékú adóval megterheli, az így remélt 20 millió pengő be10'