Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

Az országgyűlés képviselőházának U99. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. 471 dés kedvezőbb időben nem jöhetett volna, mint ma, amikor a munkanélküliség; kérdésének levezetéséhez járul hozzá és sok embernek ad foglalkoztatást közvetve és közvetlenül és foglalkoztatja az ipart is. Ezek azok a szempontok, amelyek bennünket vezettek ebben a kérdésben és végeredményben azt hiszem, mindenki csak örömmel üdvözölheti, hogy a székesfőváros közönségének ez a régóta követelt óhaja valóra válik. T. Ház! Visszatérek arra a kérdésre, amely lyel többen foglalkoztak: az üzemek kérdésére, a vasútra és a postára. Ismételten felmerültek ezek a kérdések: Fitz Arthur, Tobler, Usetty igen t. képviselőtársaim, Éri Márton igen t. képviselőtársam kívánták a személyzet helyzetének és sorsának javítását. Nem tudok mást mondani, mint tegnap: nem tőlünk függ, hanem az ország mai gazdasági helyzetétől és a vasút helyzetétől. Ha meg tudok kisebb kérdéseket oldani, szívesen megteszem, de olyan általános rendezést, amelyet itt kifejezésre juttattak, amely az államháztartás részéről áldozatokat kíván, nem tudok ígérni, mert feltétlenül hamarosan rámolvasnák ígéreteimet, amelyek nem válhatnak valóra. Ezzel kapcsolatban felmerültek egyéb kérdések is, felmerültek bizonyos tarifális problémák is és én örömmel jelenthetem, hogy Krisztián igen t. képviselőtársamnak azt az óhaját, hogy tíz munkás kedvezményes jeggyel utazhassék, amely kedvezmény tulajdonképpen érvényben van, fenntartom azzal a különbséggel, hogy az igazolást erősen le akarom egyszerűsíteni, (Helyeslés.) mert a mai munkanélküli időben ezt igen fontosnak tartom. (Helyeslés.) A másik kérdés, amelyet Krüger Aladár igen t. képviselőtársam hozott fel, hogy 40 éves munkásokat nem alkalmaznak. Én ezt borzasztóan szerencsétlen dolognak tartom az iparban és a vasutaknál is. (Ügy van! Ügy van!) Hogyan akarunk mi számbelileg fejlődni, ha azért, mert a társadalombiztosítás valamely intézményét behozták, tulajdonképpen már 40 évnél el akarják vágni a munkások munkalehetőségét. Amikor az államnál arra törekszünk, hogy tovább szolgáljanak, amikor nem bírjuk már fenntartani a 35 éves szolgálati időt és nem bírjuk az ezzel járó nyugdíjterhet elviselni és arról kell beszélnünk, hogy a 35 év kitolassék, akkor egyszerűen a munkásoknál (Szilágyi Lajos: Sajnos, ezt a budapesti üzemeknél is kerszt ül viszik a biztosítás miatt!) így elhatárolni a dolgot szociálpolitikailag és nemzetpolitikailag a legmeszRzebbmenőleg elítélem. (Általános helyeslés.) Ez a családos emberek sorsának bizonytalanságát jelenti és én kénytelen vagyok erről a helyről megjegyezni, hogy az én felfogásomnak munkakörömben érvényt is fogok szerezni. (Helyeslés és taps.) Éppen úgy nem tudom a munkások elhelyezése szempontjából ezeket a körzetmegállapításokat sem helyeselni. Azt kell nézni, hogy hol sok a munkanélküli, ki tudja a munkát ellátni. (Helyeslés.) Végeredménybon egy országon belül élünk és egyetemes gazdasági politikát folytatunk. Bár teljesen kívül állok ezen a témán, kénytelen vagyok itt visszatérni arra ;i kérdésre, amely a Társadalombiztosító Intézettel kapcsolatban jut eszembe, de aminek megoldása azt hiszem, kellő eredményt fog kiváltani. Itt beszéltek a közszállításokról. A közszállítósoknál a kisipar megfelelő részesítéséről csak annyit jelenthetek be, hogy az egész közszállítási szabályzatot újra reformálom, éppen ezekre a szempontokra való figyelemmel. Elértem azt, hogy a kisipart illetően — mert hiszen talán a népjóléti miniszter úr ki is adta a vonatkozó rendeletet — meg fog szűnni az az anomália, amely éppen a mai gazdasági (helyzetben fennáll, hogy mert nem tudja megfizetni a kisiparos a maga biztosítási díjait, nem vehet részt a közszáMításókban. Azt mondani, hogy csak akkor vehet részt a közszállításokban, ha eleget tesz társadalombiztosítási kötelezettségének, a legérdemesebb munkásság kikapcsolása volna. (Ügy van! Ügy van! a. jobb- és <a baloldalon.) A postát illetően magam foglalkozom a csőposta gondolatává)!. Törekszünk ennek a gondolatnak megvalósítására. Ez bizonyos pénzösszeget igényel, de remélem, hogyha a posta forgalma kedvezően alakul, elő is tudjuk teremteni. Másrészt, ami a budapesti telefon automatizálását illeti, ebbe a Józsefváros őszszel már minden valószínűség szerint bekapcsolódik. Az egész telefonügyet bizonyos reform alá akarom venni, amint tegnap jeleztem, olcsó tarifával, több beszélgetést és olcsóbb tarifával több telefont akarok. (Bródy Ernő: Biztos siker!) Azt hiszem, az eredmény nem is fog elmaradni és ebben az irányban kívánok dolgozni. Farkas Tibor igen t. képviselőtársam kérte, hogy mérleget állítsunk össze az üzemekről. Semmi akadálya sincs ennek. Hogy eddig nem történt meg, annak oka az, hogy olyan hullámzások voltak az értékelésekben, az anyagárakban stb., hogy helyes és okos mérleget nem lehetett felállítani. De igenis, törekszünk ernes semmi akadálya sincs annak, hogy ezt a mérleget a törvényhozásnak is bemutassuk. Várnai igen t. képviselőtársam szóvátette a fegyelmileg elbocsátott vasutasok ügyét. Ez az ügy tárgyalás alatt van. (Halljuk! Halljuk!) Megnyugtatom igen t. képviselőtársamat, hogy körülbelül május ihó végéig, de legkésőbb június 15-ig le fog tárgyaltatni az egész ügy. Még csak egy kérdésre térek rá, mert hiszen valamennyi kérdést mégegyszer meg kellene ismételnem,—amelyekről tegnap is beszéltem. Még az idegenforgalom kérdésével kívánok foglalkozni. Nem osztozom azokban a szemrehányásokban, amelyeket kaptam, különösen Rassay igen t. képviselőiársam részéről. Teljesen azon a felfogáson vagyok, amelyet Wolff Károly igen t. képviselőtársam képviselt ebben a kérdésben, aki nagy perspektívában világította meg a kérdést, de objektíve rámutatott arra is, bogy idegenforgalmunk nő és rámutatott aira is, hogy bizonyos megfelelő áldozatokat is hozunk. Teljesen osztozom Bródy Ernő t. képviselőtársam álláspontjában, hogy egyik legfontosabb problémának kell tekintenünk az ide genforgalom kérdését, mert hiszvn tudjuk, hogy ez milyen fontos tényező a nemzetek gazdasági életében. Ha nem is tudunk annyit költeni erre a célra, mint szeretnők, tény, hogy elég áldozatot hozunk, a főváros is hoz áldozatokat és az állam nem csupán ezt a költségvetési 100.000 pengőt fordítja erre a célra, hiszen a «hírhedt» Ibusz. révén is több százezer pengő folyik be, azonban az állam semmivel sem tud oly hatásosan hozzájárulni az idegenforgalom fejles/.té Béhez, mint az utak kiépítésével, e téren pedig igen nagy áldozatokat hozunk, (ügy ran! jobbÍ

elől.) Nem tudom, miért találta szükségesnek lassay t. képviselőtársam lekritizálni a bécsi