Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-499
464 Az országgyűlés képviselőházának 499. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. év múlva a miniszter úrnak már súlyos reparálási gondokat fog okozni, azt én előre megjósolom. (Kállay Miklós: Programm szerint másfél év múlva újra borítás alá kerül! Ez a szerződés!) En nem ismerem azt a szerződést, én csak mint laikus ember állapítom meg, hogy a győr—bécsii szakasz ma már olyan állapotban van, hogy igenis, involválja ezt a bizonyos újraborítást és javítást. Ha kontemplálva van, hogy azt az eredeti áron újra kell borítani, akkor rendben van, (Kállay Miklós: Fenntartják!) ha azonban ez új költségeket fog jelenteni, akkor erre vonatkozólag tényleg állítom, hogy helyesebb lett volna más szisztémával megcsinálni, amely legalább egy-két évre elvette volna ennek az útnak a gondját, mert nemcsak erről az országútról van szó. (Gschwindt Ernő: Miből van az az út!) En nem tudom, hogy miből van, nem vagyok szakértő, csak azt látom, hogy nem jó az út, azt látom, hogy ha ezen az új úton megy a kocsi, táncol rajta és látom rajita már a gödröket, amelyek ki fogják kezdeni és el fogják pusztítani az utat. (Egy hang a jobboldalon:, Felületes volt a kezelése! — Meskó Zoltán: Nem felületes kezelés, hanem felületi kezelés kell neki!) Nemcsak arról van szó, hogy ezt újra kell csinálni és hogy milyen költségei jelent, mert hiszen erről szerződésileg lehet rendelkezni és lehet kalkulálni, hogy ilyen vagy olyan metódus az eredmény szempontjából előnyösebb-e, jutányosabb-e vagy sem, hanem másról is szó van. Belevisszük a külföldbe a tudatot, hogy Bécs és Budapest között milyen brilliáns stráda van felépítve s másfél évig a forga lom ezen a strádán keresztül fog le'bonyolíttatni, azután megkezdődik másfél év múlva — úgy, amint az államtitkár úr mondja — az új borítás, ahogyan az tervbe van véve. (Bródy Ernő: Kizárják majd az utat!) Természetes, hogy elzárják és hogy mit jelent, hogy ezt az utat elzárják s újra fogják borítani, erre majd az idegenek fogják megadni a választ. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nem zárják el!) Hát hogyan fogják borítani? (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Majd megmondom!) En csak laikusan, egyszerűen gondolkozom, hogyha új felületi borítás kell, azt az utat el kell zárni, s ha csak repülőgéppé, hidroplánná nem alakítják át az automobilokat, ott a forgalmat másképpen lebonyolítani nem lehet. Ezeket voltam bátor előadni és kérem a miniszter urat, hogy az idegenforgalmat általában méltóztassék erősebb eszközökkel fejleszteni, inert ezek a százezer pengők semmit sem jelentenek. Higyje el a miniszter úr, ez éppen olyan, mint amit a reklámtudomány megállapított: vagy belevisz egy nagy összeget és akkor eléri az eredményt, ha azonban csak egy kis összeget akar hosszú _ időn át belevinni a maga reklamírozási akciójába, akkor kidobott fillér minden fillér, amelyet erre a célra költ. így vagyunk magával az idegenforgalommal és én nem osztozom abban a véleményben, amelyet Bródy Ernő t. képviselőtársam hangoztatott talán közbeszólás fonná iában« hogy a főváros a maga részéről mindent megtett. A főváros sem tett meg a maga részéről mindent, mert igenis, a főváros is fordított súlyos milliókat olyan célokra, amelyek iinproduktívek, de erre a célra nem fordított elegendő pénzt. Ha azokat a milliókat erre a célra fordította volna, akkor ma már a főváros kereskedői, ipari körei megtalálták volna ellentételüket abban az idegenforgalmi növekedésben, amely ilyen propagandának, ilyen tervszerű idegenforgalmi politikának nyomában feltétlenül beáll. Meg vagyok győződve arról, hogyha a sokat emlegetett, itt is emlegetett két dunai híd helyett csak egyet építettünk volna és a másik fedezetét belevitte volna Budapest főváros közönsége egy tervszerű idegenforgalmi politika alátámasztására, sokkal nagyobb eredményeket jelentett volna ez Budapest közönségének és azon keresztül az országnak. Sajnos, az egész hídépítés problémáját, az egész finanszírozás problémáját a politika döntötte el és nem ezek a helyes, világos meglátások. Nem fogadom el a költségvetést. Elnök: Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Tobler János! Tobler János: T. Képviselőház! Legyen szabad nekem az igazgatás rendkívüli kiadások tételéhez egész röviden hozzászólnom. (Halljuk!) Ez a tétel a magyar kir. Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság államsegélyét rendezi. Az 1926: XXIII. tcikkel becikkelyey.ett s az államkincstár és a Mftr. között létrejött szerződés 35. §-a értelmében a Mftr. részére 1927. július elsejét megelőző időre 99(1.1)1)0 pengőt, az ezutáni időre pedig 1952-ig 1*5 millió pengő szubvenciót biztosít ez a tétel. Ez az összeg bizonyos beruházások teljesítése esetén évi 400.000 pengővel emelhető. Én előre bocsátom, hogy híve vagyok annak, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy a magyar kereskedelem hegemóniáját a Dunán megtartsuk, különösen akkor, amikor azt látjuk, hogy a Dunán érdekelt államok, így Ausztria, Bajorország, Jugoszlávia, mindent megtesznek, hogy a maguk nemzeti hajózását kereskedelmileg, anyagilag is kiépítsék. Tagadhatatlan ezzel szemben az, hogy a Mftr. gazdasági helyzete évek óta vajúdik. Ez vezette az államot abban, hogy a hóna alá nyúlt. Amikor ez a szerződés létrejött, a Mftr.-nál az volt az első teendő, hogy az igazgatóik új szerződést kaptak, a fizetésüket^ felemeltették és most, amikor az üzem szanálásáról van szó, a hosszú szerződések lehetetlenné tesznek egy egészséges kialakulást, és kapunk olyan ^ információkat, hogy az állam a Máv.-val vásároltatta meg a részvények nagy paketjét és így kíván hozzájárulni a vállalat szanálásához. Legyen szabad megjegyeznem, hogy a vállalatnál elsősorban egészséges racionalizálást kellene keresztülvinni, mert a helyzet az, hogy a vállalatot békeidőben az elnökön kívül három igazgató vezette, akik évi 12—20.000 aranykorona fizetéssel voltak maximálisan fizetve, ma pedig az elnökön és a két alelnökön kívül egy vezérigazgató, négy igazgató, négy igazgatóhelyettes és egy címzetes igazatóhelyettes áll a vállalat élén, mégpedig miniszteri és államtitkári fizetéseket jóval meghaladó dotálás mellett. Ha mi a nehezen összehozott adófillérekből ezt a vállalatot a magyar kereskedelem érdekében finanszírozzuk, akkor szerény nézetem szerint jogunk van ott egy egészséges racionalizálást kívánni. Legyen szabad a t. mi niszter úrhoz a Mftr. alkalmazottainak azt a kérelmét tolmácsolnom, hogyha már a t. kormány a vállalatot szanálni akarja, akkor ennek a szanálásnak alapja elsősorban az legyen, hogy az ott dolgozó tisztviselőknek és munkásoknak fizetése és nyugdíjigénye nyerjen kielégítést. Egyebekben a tételt elfogadom.
