Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-499
460 Az országgyűlés képviselőházának U99. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. hogy az ipartestületek székházának építési költségeire fedezetet juttat, illetőleg az ipar1 est öleteket terhelő adósságok konverziójára 2,500.0000 pengő kölcsönt hajlandó folyósítani. [gazán nagy megnyugvást váltott ki bennem és mindenesetre az ország összes iparosai között is ez a kijelentés. Csak arra vagyok bátor kéinj ;t miniszter urat, hogy ennek a kölesönnek mielőbbi folyósítására a lépéseket megtenni, illetőleg az eljárást befejezni szíveskedjék. Szívesen hallottam azt is, hogy az ipartestületek érdekeinek képviseletére Országos [páros Központot kíván a miniszter úr létesíteni, amelynek célját és feladatait az általános Indokolásban igazán megnyugvással olvastam. Örültem annak is, hogy kilátásba helyezte az igen t. miniszter úr, hogy a kisiparosok a közszállításokban . r )0%-ban fognak részesülni. Ez is megnyugvást keltett az iparosság körében, csak arra kérem a miniszter urat, hogy legyen s/íves az iparosság egy másik óhaját is teljesíteni, nevezetesen azt, ami érthető részükről, hogy könnyebben eligazodhassanak ezeknek a rendeleteknek, a közszállítási szabályzatnak és a közszállítási szabályrendeletnek labirintusában. Méltóztassék egyesíteni a közszállítási szabályzatot és szabályrendeleteket és ezenfelül még az ajánlatok megtevésénél bizonyos illetékkedvezményekben és díjmentességiben is méltóztassék részesíteni az iparosságot. Végül ugyancsak az iparosságot erősen érintő és az ő gazdasági bajai mellett még súlyosan mérlegbe eső körülményre, az úgynevezeti kontárkodásra akarom felhívni az igen t. miniszter iir figyelmét. Ezek a kontárok ugyanis a legális ipar kárára a termelési ágakat lecsökkentve dolgoznak, törvény ellenére engedély, iparigazolvány nélkül, a legális ipar pedig megrendelések hiányában küzd a megélhetésért és a mellett nyög a nagy közterhek alatt, Méltóztassék ezt a kontárkodást erélyes kézzel megrendszabályozni, mégpedig úgy rendezni a törvényben, — törvényjavaslatot méltóztassék beterjeszteni vagy rendelettel is el lehet intézni — hogy rajtaütésekkel és büntetető szankciók erősítésével ez mielőbb megszüntet tessék. Ugyancsak megnyugvást keltene országszerte — ami most az elégedetlenséget táplálja a lelkekben — a miniszter árnak egy olyan rendelkezése, amely a vasárnapi munkaszünet kiterjesztésére, általánosítására és egy.ségesíté gére Irányulna, Végül pedig előttem szólott több képviselőtársam kéréséhez is csatlakozva, kérem a miniszter urat, méltóztassék a vasutas társadalom sérelmeinek orvoslására és éraekeinek megóvására gondot fordítani, amikor erre. és nedig a legközelebbi időben alkalom adódik, hogy a vasutas nyngbéresekuek a csekély nynghéi miatti elégedetlensége így megszűnjék, továbbá megszűnjek a régi és az áj nyugdíjasok nyugdíja közötti különbözei miatti elkeseredés, és végül, hogy bizonyos magasabb fizetési osztályba az előlépési lehetőség megkönnyíttessék. Ezek volnának az én kéréseim, amelyeket az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz ennek a címnek kapcsán intézni bátor voltam. Egyébként a címei elfogadom. (Helyeslés a bälgen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? (iubic/a Ferenc jegyző: Bródy Ernő! I íród y Ernő: T. Képviselőház! Nézetem szerint a magyar közgazdasági politikának alkalmazkodnia kell a megváltozott viszonyokhoz, és fel kell Ismernie azt a helyzetet, amelyben ma az ország van. Azt hiszem, az idegenforgalom egyik alapja kell, hogy legyen a közlekedési és közgazdasági politikának. Ma más viszonyok vannak. Ezelőtt nem volt fontos Magyarországnak ez a kérdés, ebben az irányban nem is csinált semmit, most azonban szerintem életkérdés az idegenforgalomnak megfelelő módon való támogatása, elősegítése és megvalósítása. {Ügy van! Ügy van!) Szoktunk Svájcról beszélni. Nagyon jól tudjuk, hogy a svájci példa mit mutat. Azt mutatja, hogy az idegenforgalmat Magyarországon is a gyökerében kell megcsinálni és azt vonzóvá kell tenni. Az idegenforgalom talál magának Magyarországon táplálékot, hiszen ilyen gyönyörű város, mint Budapest, —• mondhatjuk ezt patriatizmusból is, de mondhatjuk meggyőződésből is, tapasztalatból is •— kevés van a világon, sőt bizonyos tekintetben egyedül álló a világon fekvésénél fogva is, természeti szépségénél fogva is. (Ügy van! Ügy van!) Valahányszor egy idegen idejön, mindig csodálkozik és azt mondja, hogy nem is tudott arról, hogy létezik Magyarország s Magyarországban egy olyan főváros, mint Budapest, amelyet ők a régi világban Ausztria egy nul léktartományának ismertek; nem tudtak róla, meg vannak lepve, és csodálkoznak azon, hogy egy ilyen gyönyörű város fekszik itt a Duna két oldalán. Ebbe a dologba tehát bele kell feküdni. Ebbe a dologba nemzetgazdasági értékek rejlenek, amelyekből ki kell bányászni a hasznot, a propagandának minden eszközével. (Elénk helyeslés.) Kérdem a mélyen t. miniszter urat, megtörténiik-e minden arranézve, hogy az idegeneket idevonzzák, (Itassa y Károly: Semmi! — Elénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) hogy végre tudomást vegyenek rólunk. Kérdem, megtörténik-e az, hogy társaságok, egyesek és mindazok, akiknek módjukban van, felismerjék ezt a várost. Ügy tudom, hogy a főváros mindent megtesz ebben az irányban, de ez nem elég. Ez nem fővárosi kérdés és nem fővárosi feladat, hanem országos feladat és országos érdek. En azt mondom, hogy az idegenforgalmat nemcsaik egyedül Budapestre irányítanám, hanem az egész országra kiterjeszteném, mert Budapesten kívül vannak vidéki városaink is, amelyeket érdemes megtekinteni. Itt van Szeged, Miskolc, (östör József: Sopron!) Sopron, Debrecen, sőt még ebből a szempontból azt is legyen szabad mondanom, hogy nemcsak az idegeneknek, hanem még a magyaroknak is ajánlanám, hogy ismerjék meg saját országukat, városaikat és vidékeiket, mert igen sok embert ismerek, aki bejárta a külföldet, ismer minden országot, csak a saját orszár gát és a saját városait nem ismeri. En objektív vagyok s engem soha sem lehet abba beleizgatni, hogy csak Budapestért rajongjak; én az egész országért rajongok és az ország minden városát megfelélő nívóra szeretném emelni, sőt a falunak is megadnám a kultúrának és az egészségnek minden eszközét és minden módját. Mert azzal nem érünk el semmit, hogy siránkozunk, jajgatunk és panaszkodunk. Tsak azzal érünk el valamit, ha cselekszünk, ha felismerjük a helyzetet, és a/ adott viszonyokhoz képest ennek az országnak minden ereje! felhasználjuk, (Helyeslés a baloldalon és a középen ) ennek az országnak minden kincsét kibányásszak és nekünk önmagunknak is hitünk van abban, ami a miénk és hogy azt, ami bennünk érték, felszínre kell hozni.
