Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

454 Az országgyűlés képviselőházának 4, dásra kell építeni az egész közgazdasági életet. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen") Mivel a kereskedelemügyi miniszter úr úgyis mint elméleti, de egyszersmind kiváló gyakorlati szakember is, fényes eredményeket ért el, megnyugvással veszem tudomásul, hogy ebben a költségvetésben is a megkezdett úton kíván haladni. Első nagy érdeme a kereskedelemügyi miniszter úrnak, amit még az ellenzék részéről sem tagadnak, az útépítés fokozott folytatása. Ez nemcsak munkaalkamat jelent, nemcsak az ország fejlődését, forgalmának a nagyobbítását jelenti, hanem jelenti azt is, hogy stratégiai szempontból, kereskedelmi és kulturális szempontból jobban fel fogunk készülni a jövőben reánk váró válságokra. Azonban az útépítéssel kapcsolatban más képviselőtársaim felszólalásához csatlakozva, kénytelen vagyok nagyon nagy nyomatékkal felhívni a t. kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét <a közmunkaváltságra. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Már restellünk kimenni a kerületünkbe, ha a közimunkaváltságról van szó. Nagyon kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy még a nyári szünidő előtt necs&k beterjesszük, hanem tárgyaljuk is le a közniiinkaváltság méltányosabb rendezéséről szóló törvényjavaslatot, ez nagy megnyugvást kelteni', e mellett egy négyesztendős Ígéret váltódnék be. (Jánossy Gábor: Tökéletesen így van! Ezt az egész Ház kívánja!) T. Ház! A másik fontos kérdés, amelyben a kereskedelemügyi miniszter úr a multakkal szemben ugyancsak lényeges haladásra hivatkozhatik, a kisipar támogatása. Nagy örömmel értesültem róla, hogy bizonyos állami igazgatási ágak keretében a kisiparnak most újabban nagyobb teret juttatnak, mint azelőtt. Nagy örömmel értesültem arról is, hogy a kisipar termékeivel az állami átvevő tisztviselők a legnagyobb mértékben meg vannak elégedve. Ez olyan kezdeményezés, amelynek folytatására nagyon kérjük a kereskedelemügyi ^miniszter urat. A magyar kisiparosság a társadalom erős oszlopa. A magyar kisiparosság minden egyes tagja független tagja a társadalomnak, hazafias minden tekintetben megbízható; ezt a társadalmi osztályt tehát feltétlenül érdemes támogatni. A kisiparral kapcsolatban legyen szabad a kisiparosság egyik osztályára felhívnom a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét. A droguistákról van szó. A gyógyszerész — a droguista, az ügyvéd — a községi jegyző, a fogorvos — a fogtechnikus állandóan harcban állnak egymás között. Ez a megélhetés, a kenyér kérdése. Értesülésem szerint most a kereskedelemügyi minisztériumban készül egy rendelettervezet, amely a magyar gyógyszerészek és droguisták hatáskörét kívánja szabályozni. Ezzel kapcsolatban én a ikereskelemügyi miniszter úr figyelmét felhívom egy igen nagy ipari érdekeltségre, tudniillik a vegyészeti gyárakra. Ezek fejlődése az 1876 utáni időre, az egészségügyi törvény megalkotása utáni időre esik. A vegyészeti ipar ma készen állít elő olyan gyógyszereket, amelyeket ma már háziszereknek ismerünk. Ilyen például az aszpirin, amelyet a kávéházban a pincértől is kaphat az ember. Semmi értelme sincsen annak, hogy akkor, mikor a droguisták 75%-a okleveles gyógyszerész, sőt egy részüknek gyógyszerészi vagy vegyészi doktorátusa van, köztük menekült gyógyszerészek is vannak, akik másként elhelyezkedni nem tudtak, mikor az egyszerű droguista is magas színvonalú szakiskolát végez, akkor őket ezeknek a házi. ülése 1931 május 7-en, csütörtökön. szereknek, ezeknek a kész gyógyszerkülönlegességeknek az árusításától eltiltják. Méltóztassék a végleges döntés előtt mind a két érdekeltséget meghallgatni. Végül rá kívánok mutatni a kereskedelemügyi miniszter úr előtt a vasúti pályamunkásságnak egy nagy sérelmére. Van egy községem, Báránd község, ahol évtizedek óta tradíció az, hogy a lakosságnak körülbelül a fele az Államvasutaknál dolgozik. Ezek a bárándi munkások eljártak dolgozni régen Predeáltól egészen Uzsokig, Fiúméig, mindenütt a vasútnak végeztek munkát. Most legújabban egyes osztálymérnökségek területén a következő rendszabályokat léptették életbe. Ezek szerint 40 kilométeren túli körzetből nem alkalmaznak munkást, a jelentkező munkásokat felülvizsgálják és aki 40 éven felüli, azt nem alkalmazzák, azután aki katona nem volt, azt sem alkalmazzák. Amikor valaki ezeken a retortákon mind keresztülesett, akkor orvosi vizsgálatra hívják be az illetőt, annak ellenére, hogy hatósági orvosi bizonyítvánnyal fel van szerelve, le kell fizetnie a két pengő vizsgálati díjat, összesen az előző bizonyítványok beszerzésével együtt az egész dolog 6 pengőbe kerül és akkor elküldik a szerencsétlent, hogy nem alkalmas. (Jánossy Gábor: Lehetetlen dolog!) Nekem választóim jelentették ezeket. (Szilágyi Lajos: így van ez!) T. kereskedelemügyi miniszter úr, Báránd községben 400 ember van munka nélkül, akik mind kiképzett vasúti munkások. En össze fogom állítani ezeknek névsorát a szerint, hogy melyik milyen osztálymérnökségnél, milyen állomáson dolgozott tavaly és nagyon fogom kérni a kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék ezeket a kiképzett, becsületes, derék munkásokat továbbra is munkához juttatni és lehetetlenné tenni azt, hogy egyes osztálymérnökségek csak az ő területükről való munkásokat alkalmazzanak akkor, amikor Bárándról évtizedek óta odajárnak az emberek munkára, akik kiképzett, szakképzett becsületes emberek. A munkásokról lévén szó, még egy kérdésre kívánom a miniszter úr figyelmét felhívni. Van a kereskedelemügyi miniszter úr fennhatósága alatt egy nagyon bölcsen megszervezett hivatal és ez az Állami Munkaközvetítő Hivatal. Nagyon értelmes, kedves urak dolgoznak ott, csak az kellene, hogy azt a kitűnő munkát, amelyet a büróban végeznek, jobban össze kellene kapcsolni az élettel. A munkaközvetítő hivatalban rendesen csak arra várnak, hogy valahonnan jelentsék, hogy munkaalkalom van, vagy jelentkezzenek a munkások. Persze sokkal kevesebb munkaalkalmat jelentenek be, mint ahány jelentkező munkás van. Ezt az Állami Munkaközvetítő Hivatalt azonban át kellene hatni egy kis gyakorlati érzéknek, hogy az illető tisztviselők kutassák és keressék is a munkaalkalmakat és ők maguk szinte ráoktrojálják azokra a munkaadókra, hogy az Állami Munkaközvetítő Hivataltól vegyenek igénybe munkásokat. (Jánossy Gábor: Egészséges gondolat!) Azonkívül méltóztassék felhívni a tisztviselőket arra is, hogy vizsgálják meg az illető munkások alkalmasságát, úgyhogy az Állami Munkaközvetítő Hivatal jóhírneve emelkedjék a munkaadóknál, hogy azok a munkások, akiket az Állami Munkaközvetítő Hivatal ajánl, feltetlenül megbízhatóak. , . A miniszter úr szociális érzékébe es jóindulatába ajánlom ezt a kérdést. Egyébkent a tételt elfogadom. (Élénk helyesles jobbfclol.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Várnai Daniel! Várnai Dániel: T. Képviselőház! Azt a kér-