Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

448 Az országgyűlés képviselőházának U99. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. feladatot tud az ember mondani, ha van pénz, amely felett a kormány rendelkezni tud. T. Képviselőház! Utoljára említem meg a kereskedelemügyi miniszter úrnak, szemrehányásképpen is, azt a helyzetet, hogy a két évvel ezelőtt a közhasználatú gépjárművállalatokra vonatkozólag megszavazott törvényt a mai napig nem méltóztatott életbeléptetni. Igaz, hogy a miniszter úr hivatkozhat arra, hogy földmívelésügyi miniszter kollégája még távolabbi t terminusokkal is tud dicsekedni, mert az állategészségügyi törvény, amelyet négy évvel ezelőtt szavaztunk meg, és amelyre annakidején még a szokásos négy nap tanulmányozási időt sem adták a képviselők rendelkezésére, mert kioktattak bennünket abban a tekintetben, hogy fontos nemzetgazdasági érdekek szenvednek, ha mi soronkívül nem tűzzük napirendre az állategészségügyi törvényjavaslatot, a mai napig sincs életbeléptetve. Ilyenformán tehát a miniszter úr nem is az utolsó sorban van a mulasztást tekintve, mégis szorgalmazom, hogy a közhasználatú gépjárművállalatokra vonatkozó törvényt méltóztassék mielőbb életbeléptetni, mert ahhoz igen fontos nemzetgazdasági érdekek is fűződnek, fűződnek a közlekedés szempontjából, fűződnek az ut'Hsközönség és fűződnek a szállítók, a fuvaroztató közönség szempontjából is. Egyébként az első címet, amely a központi igazgatásra vonatkozik, változatlan összegben elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Képviselőház! Az egyik legutóbbi ülésen szóvátettem már, hogy véleményem szerint helyes volna az, ha a kormány az állami üzemekről vagyonmérleget terjesztene elő, mert nagyon nehéz egy üzem rentabilitását elbírálni, ha ez a főkellék hiányzik. Ezenkívül kérem ezt azcrt, mert, azt hiszem, jobban bele lehetne mélyedni a beruházások esetleges elkönyvelése tekintetében, mert még mindig egyes tételeknél nagyon nehéz elbírálni a jelen költségvetés alapján, hogy itt tulajdonképpen beruházásról van-e szó, vagy pedig nem és a beruházási cím alatt tulajdonképpen a fenntartási költségek egy része volna inkább elhelyezendő. Még néhány szóval foglalkozni akarok a miniszter úrnak az útépítésre vonatkozólag adott nyilatkozatával. Azt hiszem, körülbelül 40 évvel ezelőtt alkotott a magyar törvényhozás úttörvényt, ami a forgalom terén olyan hosszú idő, hogy azalatt a viszonyok igen megváltoztak. Évtizedek óta munkálatok folynak értesülésem szerint a kereskedelemügyi minisztériumban az úttörvény kodifikálása terén. En nem vagyok híve a gyors kodifikációnak, elismerem, hogy épepn az úttörvény tekintetében kívánatos lehet, hogy a kodifikálás talán megfontoltabban történjék, mint esetleg más törvényjavaslatoknál, mindenesetre azonban a forgalom érdeke megkívánná azt, hogy az úttörvény valamiképpen regeneráltassék. A közmunkaváltságot sokan említették itt a Házban. Mindenesetre helyes volna, ha a miniszter úr bővebben nyilatkoznék terveiről, mert a közmunkaváltság tekintetében is bőven hangzottak el ígéretek. Már azt hiszem, évtizedekre visszamenőleg beszélhetünk arról, hogy a közmunkaváltság nagyon érdekelte a törvényhozást, különösen érdekelte akkor, amikor választások előtt állott az ország, mert a közmunkaváltság régi rákfenéje az adónemeknek. A közmunkaváltság kétségtelenül egyike a legantiszociálisabb adóknak. De ha ki is jelentem, hogy antiszociálisnak tartom, semmi esetre sem eshetem olyan túlzásokba, r mint előttem szólott t. képviselőtársam, aki élénken tiltakozott az autó és egyéb gépjárművek fokozottabb megadóztatása ellen. Azt hiszem, hogy az, aki tisztában van az útépítés problémájával, látja, hogy az utakat mégis nagyon és fokozott mértékben az autóforgalom veszi igénybe és a mai adóelosztás mellett a közmunkaváltság terhe mindenesetre olyan célokat szolgál, amelyekre éppen az autóadóból semmiféle visszatérítés nem történik, mert hiszen ezt állami, a közmunkaváltságot pedig elsősorban más utak javítására fordítjuk. Itt tehát szerintem mindenesetre szükséges valamit tenni. Semmi esetre sem maradhat fenn a jelen állapot, mert abszurdumnak vagyok kénytelen minősíteni azt, hogy az az egyenesadó, amelyet egy kisbirtokos fizet, nagyon sok esetben^ nem tesz ki annyit, mint a közmunkaváltság. Sok esetet tudok erre. Igaz, hogy a miniszter úr beígér itt egy javulási processzust, vagy legalább is annak megkezdését, bátor vagyok azonban felhívni a miniszter úr figyelmét arra, hogy például Zala vármegye törvényhatósági bizottsága már több esetben határozott úgy, hogy csökkenteni óhajtván a közmunkaváltság antiszociális terheit, emelni akarta az útadót, mert ez, ha nem is végleges, de mégis igazságosabb teherelosztást hozna létre. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Es mi történt? Az történt, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban nem hagyták jóvá ezeket a határozatokat, hanem inkább a közmunkaváltság emelését tartották helyesnek. Azt hiszem, hogy nem sok reményünk lehet a jövőre nézve, mert ha konkrét esetből kifolyólag azt állapíthatjuk meg, hogy a minisztérium megakadályozta még azt a kevés munkát is, amit^ a törvényhatóság csinált, azt a kevés igazságszolgáltatást is, amit a törvényhatóság akart, akkor ugyan mit várhatunk a jövőre nézve? Bátor vagyok még a miniszter úr figyelmét felhívni egy más dologra is. Igaz, elismerem, az úgynevezett bekötő utakra fel van véve a költségvetésbe egy meglehetősen számottevő összeg, egyet azonban — azt hiszem — figyelmen kívül hagyunk, tudniillik azt. hogy az állami és bekötő^ utak között vannak még más utak is, — törvényhatósági, vicinális utak — amelyek ma már nagyon sok helyen olyan karban vannak, hogy rövid idő múlva járhatatlanok lesznek, éppen azért, mert nincsen fedezet a karbantartásra. Annakidején a fontkölcsönökkel kapcsolatban nagyon sok megyében rendet teremtettek ezen a téren, illetve ideiglenesen határozottan szép munkát fejtettek ki, javítottak, hidakat építettek. A dolog azonban úgy áll, hogy ez a pénz elfogyott és ezeknek az utaknak fenntartására, karbantartására sem elég manapság az, amit az útadó és a közmunkaváltság révén erre felhasználhatnak. A forgalom problémáját én mindenesetre annyira fontosnak tartom, hogy ezzel véleményem szerint mind a kereskedelemügyi minisztériumnak, mind a törvényhozásnak alaposabban kéül foglalkoznia. Ami egyes képviselőtársamnak azt a felfogását illeti, hogy ők a vasútépítés propagálása mellett szólaltak fel, véleményem szerint itt a legnagyobb óvatosságra volna szükség. Mindenesetre figyelembe kel venni azt, hogy a jövőben nagyon sok relációban nem tud versenyezni a vasút az autóval!. Azt hiszem, hogy már a mai viszonyok között is az Államvasutak