Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-498
Az országgyűlés képviselőházánál: ;."£. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. UK) agráriust, a kormány támogassa a kereskedőt, a kormány támogassa az ipart, szóval, ma mindenki a kormányból akar megélni, mintha a kormány, illetve az állam valami a társadalom és a közgazdaság felett álló külön alakulat volna, amely a többit mind eltart hatná. Hiszen a, társadalom maga az állam s a kormány csak az állani ügyeinek intézője. Az a. gazdasági aiilnrehia, amely a háború után berendezkedett egyes országokban, vitte Európát abba. a válságba, amelyben ma van, illetve mondjuk, ez segítette elő azt, hogy ez a válság ennyire kiéleződjék. A magyar kormánynak a csehszlovák köztársasággal szemben való védekezési politikája nézetem szerint nagyon helyes volt, mert hiszen kézenfekvő, hogyha, agrárcikkeink kivitelét (Jseh-Szlovákia magas búzavámmal és a liszt keverési rendelettel, állataink kivitelét az állatok behozatalának megnehezítésével megakasztja, akkor mi viszont nem engedhetjük be a cseh ipar termékeit. En úgy látom, hogy cseh részről is belátják már, hogy túllőttek a célon. Ez a cseh politika a gazdasági autarchiának egyik iskolapéldája, lia azonban a csehek azt gondolják, hogy ismét meg tudnak velünk egyezni reális, kézenfekvő engedmények nélkül, akkor azt hiszem csalódnak. .Mert ma azt látom, hogy Európában ma egyik konferencia a másikat éri, mindegyik állam belátta már azt, hogy gazdasági politikája rossz vágányokon halad, az egész háború utáni közgazdaság struktúrája hibás, mindenki azt gondolja azonban, amikor a másikkal leül tárgyalni, hogy valahogyan sikerül majd átmentenie a nehézségeken közgaz daságát, elhibázott közgazdasági politikáját a nélkül, hogy áldozatokat Lenne kénytelen hozni, ellenkezőleg, mindenki még fejleszteni akarja tovább is eddigi ipari politikáját. Áldozatok nélkül, és pedig mindkét részről való nagy áldozatok nélkül nézetem szerint sohasem fogják ezt a kérdést megfelelő vágányokra és Útra terelni. Ezt a csehszlovák-magyar vámháborút én egy más szempontból is idehoztam. Ma tudniillik csak behozatali engedéllyel lehet akár Csehországból valamit behozni ide, akár innen valamit oda kivinni. A minisztérium részé ről — koncedáloin — a legészszerübben kezelték ezt a kérdést. De mégis megtalálta a cseh áru az útját Magyarországra és pedig Ausztrián keresztül. Nagyon jól tudjuk, hogy a eseh textilipar termékei meglehetősen nagy mennyiségben a legális út kikerülésével jutnak el ide mihozzánk, úgyhogy amikor a mi búzánk és állatunk nem tud kimenni oda, ugyanakkor holmi illegális származási ' bizonyítványokkal — amelyekre kaphatók bizonyos osztrák cégek — megtalálta ide az útját a Cseh áru. Arra kérem a kormányt, hogy ezt a kérdési vegye fontolóra és keressen utal, módot arra, .hogyan lehet megfogni ezt a kérdést és ezt à kárt — mert ez kára az ország nak — hogyan lehet eliminálni. T. Ház! A vám kérdéssel Kapcsolatban is van egy-két megjegyzésem. Már a Házban is elhangzott a kormány résziéről megnyugtató kijelentés abban a tekintetben, hogy bizonyos vámtételeket a kormány is hajlandó revízió alá vuini. A miniszter úrnak én egy-két eklatáns és kiáltó példát fogok idehozni, amelyről a miniszter úrnak talán nem volt tudomása s amelyeket ha látni fog, maga is koncedálni fogja, hogy vannak egyes pontok vámtarifánkban, amelyek befelé az ország fogyasztó lakosKÉPVISELOHÁZI NAPLÓ. XXXV. sága felé és annak Szempontjából revízió tárgyává kell, hogy tétessenek. Most nem kifelé való vonatkozásokban veszem a tételeket, mert kifelé a do ut des álláspontja érvényesül: a kereskedeljmi tárgyalások döntik el. milyen vámtételeket alkalmazunk. Hogy azonban az ország fogyasztó lakossága szempontjából revízió tárgyává kell tenni a vámtarifa m hány tételét, azt egy-két eklatáns példával kívánom igazolni. Vámtarifáik a textilcikkekben is súly szerint bírálja el az egyes cikkeket a vám szem pontjából. Mázsánként, kilónként van megálla pítva a vám és így az a sajátságos helyzet áll elő, hogy a drága szövet, ha éppen olyan súlyú, mint az olcsó szövet, ugyanolyan vám alá esik Hogy példává] illusztráljam: vámtarifánk 587—D—2. tétele 635 aranykoronában állapítja meg a 200—300 gramm súlyú szövet vámját, tekintet nélkül arra, hogy vajjoin egészen finom luxusanyaíí-e és tekintet nélkül arra. vájjon egészen olcsó, a szegény néposztály által igényelt cikkről van-e szó. Ebből kifolyólag a kivetkező számszerű eredményt találtam. A; említett súlyú szövet, ha annak beszerzési ára külföldön magyar valutára átszámítva 1 pengő 80 fillér, annak vámja 3 petagő 7t) fillér, ami a beszi rz'si ár 85 százalékai teszi ki. Ezzel szemben, ha egy ugyanolyan súlyú anyag egészen finom (minőségű és annak ára angol fontban 13 shilling 2 penny, vagyis 18 pengő 44 fii; léi-, erre a finom luxusanyagra is csak ;> penffő 70 fillér vám esik méterenként és így annak vámja az értékének csak 20 százaléka. Még súlyosabb kritika alá esik a vámtarifa 587—B—2 f'tole, amelynél a négyzetméterenként 4f>í)—700 gramm súlyú szövet vámja 380 aranykoronában van megállapítva niélennázsánként. Ezen cikkek közé a téli szövetek tartoznak, amelyek, hogy úgy fejezzem ki magamat, életszükséglet] cikkek. Ennél a tételnél az összehasonlítás a következő: egy egészen olcsó, 80 százalék pamuttal kevert ilyen anyag méterje mag.var valutában 3— â pengőbe kerül, az említett vámtétel alapján ennek vámja 4.5—5 pengőig terjed, ágy hogy éppen a eizegény néposztály felruházására alkalmas anyagot 80—100 százalékos vámmal sújtja, ezzel szemben, ha ugyanolyan súlyú tiszta gyapjú filnom színétet vámoltaitok i 1. amely abszolúte jóminöségû lévén, luxuscélokat szolgál és melynek ára 22—24 pengő méterenként, ez ugyancsak "» pengő vámterhet vised. Ez esetben is tehát a könnyebben fizető osztály Öltözékére szolgáló, ugyanez alá a vámtétel alá tartozó finom szövétnek métereniké d éppen ágy 5 pengő a vámja, mint annak az olcsó szövetnek, amely a szegény néposztály öltözködésére szolgál. Xem mintha tendencia lenne itt ebben a vámtételben, hanem az elvben van a baj, amely vám tekintetében nem érték, minőség szerint bírálja id a textilárukat, hanem súlyra helyezi a fősúlyt, a súly alapján számítja ki a vámot. Tudom, hogy az érték szerint való elbíráláshoz a vámhivatal részéről erős szakértelem kívántatik és vannak cikkek, amelyeknél ezt a kérdést csak szakemberek tudnák eldönteni, ami esetleg visszaélésekre szolgáltat na alkalmat. azonban nézetem szerint nekünk is kombinánnunk kell ezt a két szisztémát, hogy ezek a kirívó ellentétek megszűnjenek. Csak példának említem, hogy vannak itt olyan tételek, nme hekeí valamikor bevettek a vámtarifába, hogy a magyar ipart védjék és azóta ennek a védelemnek értelme nincs, de azért a tétel benne maradt a vámtarifában. A Ház tagjainak bizonyára feltűnt, hogy 57
