Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. 401 lényeges emelkedést mutat. Itt vannak a világítási költségek, amelyek szintén emelkedtek. Itt van a kamatkérdós, a kihitelezési kockázat. Ezek okozták azt, hogy a kereskedelem és az ipar ebbe a sanyarú és válságos helyzetbe jutott. Ebben azonban leginkább hibás az a kormányzati rendszer, amely a kereskedelem és az ipar szempontjából semmiféle könnyítést, nem végez, ellenkezőleg a keresk delemre és az iparra a legsúlyosabb terheket rakja. Ilyen körülményeik között, amikor a közüzemi kérdést nem. akarják megoldani, amikor a Társadalombiztosító terheit nem csökkentik, amikor az adórendszer marad a régi, akkor nincs is kilátás arra, hogy itt valami változás történhessék. Ha ez a helyzet petrifikálva állandósul, abban az esetben a kereskedelem és az ipar elpusztul. Azt tapasztaljuk, hogy akinek van még valami tökéje, van még valami vagyona és üzletet folytat, akkor csinálja a legjobb üzletet, ha az üzletét beszünteti. Ez egy katasztrófapolitika. Nem lehet a kereskedelem és az ipar mai helyzetében vezérelv, hogy azt tanácsoljuk jómódú, vagyonos embereknek, hogy szüntessék be üzleteiket, mert csak idő kérdése, hogy mikor mennek tönkre és miikor pusztulnak el. T. Házi Egy országban, ahol az élelmiszeriek «nie gl vannak, helyes és racionális politikával még lehetne segíteni, de ahol az történik, mint ami a terményértékesítésnél történt, amdt Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam is kiemelt, hogy itt életerős, életképes, régi cégek pusztultak és mentek tönkre az állami konkurrencia folytán, akkor, amikor a terményértékesítést Fut urára és más hasonlókra bízták, a helyett, hogy a legális szolid, szakavatott kereskedelem vette volna ezt kezébe, ott ne csodálkozzunk ezeken a következményeken és ne csodálkozzunk «zen a helyzeten. Én tehát azt mondom, igen t. Képviselőház, hogy ha komoly a koi'mánynak az a szándéka és kijelentése, hogy a közüzemek versenyét meg akarja szüntetni, ajkkor lépjen erre a térre. De engedelmet kérek, az ember imtoist még új eseményekről hall, ahelyett, hogy leépítésről hallana. A kereskedelmi és iparkamara legutóbbi ülésén leépítés helyett arról hallottunk, hogy a Dunagőzhajózási Társaság szénbányáját akarják megvásárolni. Engedelmet kérek, lehetséges most a magyar államnak pénzt kiadnia arra, hogy a Dunagőzhajózási Társaság szénbányáját vásárolja meg? Ez lehetetlen helyzet és lehetetlen feladvány. Nagyon kérem a kormányt, hogy ezzel az ipar- és kereskedelemellenes tendenciával hagyjon végre fel. Tegye lehetővé azt, hogy a magánipar és (kereskedelem itt (békésen és nyugodtan folytatlhassa a maga életét, dolgozhassák és termelhessen, mert különben ilyen körüliniények között csak idő kérdése, hogy ki mikor pusztul el. Igén. t. Képviselőház! Most már méltóztassék megengedni, hogy ezzel a kereskedelmi költségvetéssel kapcsolatban még egy kérdést vessek fel. Sajnálom, hogy nincs itt a kereskedelemügyi miniszter úr, de figyelmébe ajánlom az Államvasút 'szolgálatában sok időt eltöltött nyugdíjasok ügyét. Azt mondja egy beadvány, amelyet hozzám intéztek ebben a kérdésben (olvassa): »A magyar Glóbuszon többezer ember 11 év óta várja, hogy a családfők részéről a Máv.-szolgálatban eltöltött idő alatt befizetett nyugdíjak alapján az ő nyugdíjukat folyósítsák. Ni'gy esztendeje annak, hogy fiegyelmileg elbocsátott vasutasok összessége kérte az össizkormányt és a kereskedelemügyi kormányt a 11 év óta tartó, nyugdíjuktól megfosztott, becsületükben súlyosan vájkáló, hazafias érzésükben meghántott, igazságtalan, méltánytalan Ifegyelmi ítéletek orvoslására. A minisztertanács J93j0. február haviában felhatalmazta a kereskadellmi kormányt, 'hogy a szerencsétlen és életlehetőségüktől megfosztott vasutas tömegek egy életen át befizetett nyugdíjukhoz jussanak, olyképpen, hogy a kereskedelmi minisztérium által felállított s a vasúti és hajózási főfelügyelőség vezetőinek elnöklése alatt, működő bizottság véleményezése alapján a kereskedelemügyi miniszter dönt a nyugidíjak folyósításáról. A kereskedelemügyi miniszter úr többször megígérte a nyugdíjfolyósításnak az érdekeltek részéről közmegelégedésére történő rendezését. A pénzügyminiszter úr már két évvel ezelőtt biztosította az érdekel leket, hogy pénzügyi akadályai e jogos és méltányos kérés elintézésének nincsenek. A kereskedelemügyi államtitkár úr a múlt évi költségvetésnél, mikor a kereskedelmi tárcát képviselte, kijelentette, hogy a közeljövőiben történik intézkedés a nyugdíjak folyósítására. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy március közepén még mindig arra vollt szükség, hogy az érdekeltek részéről küldöttség járjon az államtitkár úrnál, mely alkalommal az államtitkár úr volt szíves a küldöttséget megnyugtatni és hat hét, maximálisankét hónap alatt az összes ügyek befejezését megígérte. Ez azonban neun történt meg, nem is történhetik meg, mlert még mindig vannak nyugdíjuktól megfosztott vasutasok, akiknek ügye olyannyira előkészítő stádiumban van, hogy a bizottság mé<>' meg sem hívta őket.« En tehát kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy addig is, amíg a hátralevő kérvényeket el nem intézi, a már elintézett, illetve a bizottság állal felülvizsgált kérvények ügyében a legsürgősebben, — ha egyetlen mód van rá — aminthogy kell^ hogy legyen rá mód, a bürokrácia kikapcsolásával a legrövidebb idő alatt a nyugdíj folyósítását elrendelni szíveskedjék, úgyhogy az elkövetkezendő hónapok elsejét is megelőzőleg nyugdíjjárandóságukhoz jussanak. A bizottságot pedig méltóztassék utasítani, hogy a* összes hátralévő ügyeket ugyancsak a legrövidebb időn belül úgy. hogy a nyugdíj folyósításának akadályai itt is elháruljanak, elintézze. Sürgősek ezek a nyugdíjfolyósítások, nem tűrnek bürokratikus akadályokat, mert ezeknek az embereknek százai már 11 év óta éheznek, nyomorognak, tehát nagyon kívánatos, nagyon sürgős ennek az ügynek elintézése. T. Képviselőház! Nagyjában ezeket óhajtottam megjegyezni a kereskedelemügyi lárca költségvetésének tárgyalásánál. Hiszen ennél a költségvetésnél tulajdonképpen érdemleges kereskedelmi és ipari célokra alig fordíttatik valami. A kereskedelmi és ipari célok követése nem található fel ebben a költségvetésben, mert ha akármilyen területre nézek is, akár a közüzemi kérdések területére, akár a kisipari hilelek kérdésének területrére, nem találom meg ezt. Mit látunk a kisipari hitel szempontjából! A kisipart űzőknek semmiféle hitel komolyan nem áll rendelkezésre. Olyan hankszerüen kezelik ezeket a kérdéseket, hogy ezzel nem segítenek a kisiparosokon, mert akinek nincs két kezese, vagy ingatlanvagyona, az nem kap kölcsönt. Már pedig, ha a kisiparosoknak ingatlanvagyonúk volna, akkor nem kellene nekik kölcsön, nem kellene hitel. Éppen a hitelhiány okozza azt, hogy a kisipar helyzete ilyen szo-