Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-498
392 Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése 19È1 május hó 6-án, szerdán. ség, hanem haladjon előre az élettel és menjen azokra a terekre, ahol ma iparoktatásunk terén hiány van. Felhívom még a mélyen t. miniszter úr figyelmét a budapesti textilipari iskolára is. Egyetlen textilipari iskolánk van Budapestéi, amely textilipari iskolának kettős célja van. Mindenki tudja és hangoztatja, hogy J\la gyarországnak legnagyobb behozatala textiliákból van; ennek következtében nekünk oda kell törekednünk, bogy a magyar textilipart lehetőség szerint lábraállítsuk, szakképzett emberekkel ellássuk. A másik panasz pedig, amelyei ugyancsak mindenki hangoztat és amely szintén helytálló, hogy egyetlen iparág sincs. ahol annyi külföldi művezető, annyi Külföldi előmunkás volna, mint éppen a textilipar terén, mert nekünk kiképzett, szakértő és kitanított munkásanyagunk nincs, úgyhogy a mi munkásaink csupán mechanikus munkát tudnak végezni, ellenben sem a textilipar elméletével, sem a gépek kezelésével nincsenek anyjiyira tisztában, hogy nyugodtan rájuk lehetne a textilmunkák vezetését bízni. (Jánossy Gábor: Magyargyűlölő cseh vezetők!) Mindkét helytálló panasznak eliminálása ágy volna lehető, ha legalább ezt az egyetlen budapesti textilipari iskolát megfelelőképpen kifejlesztenék. Viszont abban a helyzetben vagyunk, hogy ez a textilipari iskola ma a bezárás veszedelme előtt áll, mert ezt nem egyedül a kereskedelmi kormány tartja fenn, hanem ez a- textilipari érdekeltség segítségével tartatik fenn. Ma is bérhelyiségben, ma is szűkös viszonyok és olyan keretek közt dolgozik ez az iskola, hogy szinte heroizmus az a munka, amelyet ott végeznek; küzködés a pénzhiánnyal, küzködés a fejlődés lehetőségéi kizáró épülettel és annak megértetésével, hogy nekünk a textilipar terén elsőrendű fontosságú kötelességeink vannak. Ebben a szituációban is ez a textilipari iskola az ott tanulók munkájával elsőrendű anyagokat gyárt. Annak-a ruhának, amely rajtam van, anyaga onnan való; ott szőtték a szövetjét. Méltóztassék megnézni, micsoda elsőrendű árut tudnak ebben az iskolában produkálni. De. sajnos, nem tudnak előrehaladni, nem tudnak fejlődni és nem tudnak olyan tanulókontingenst összehozni, amely a mi fejlődő textiliparunk szükségleteit csak kis mértékben is biztosítani tudná. (Jánossy Gábor: Hát a kartell nem áldoz ezért?) Eu tehát kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a budapeati textilipari iskola fennmaradásai és fejlődését éppúgy, mint a budapesti mechanikai és villamossági ipariskola fejlesztéséi a lehetőség szerint méltóztassék jövő évi programmjába felvenni és ha bármennyivé is lecsökken a kereskedelmi tárca iparoktat isi tétele, ennek a két intézetnek fejlesztéséről ne méltóztassék megfeledkezni. Ettől a gondolatmenettől eltérően, még egyetlen egy adatot vagyok bátor a miniszter újszíves figyelmébe ajánlani, amely szintén az államhatalom bvékenysége komolyságának rovására esik. Ismeretes dolog, bogy az útügyi •örvény t-zorint az állami utak fenntartását a költségvetésből keli fedezni és az állami utak ama részének fenntartására vonatkozóan, amely egyes törvényhatósági városok területén halad at, az állam konvenciót, megállapodást szokott kötni az ilietö városokkal ez út fenntartat] költségeinek viselésére. Ha ezt a kérdést Budapesten át nézzük, akkor meg kell állapítanunk, hogy míg az utak Budapest határán túl lehető jokarban vannak, ha az ember Budapest felé közeledik, egy bizonyos ponton rendkívül elhanyagolt útra lép, amikor azután ismét a város belterületét éri ei, az út megint megjavul és jó úton jár Az első impresszió, amelyet főként az autón Budapes+re érkezők éreznek, az, hogy mihelyt elérték a város perifériáit, abban a percben az út rer dkívüi rosszá változott és rendkívül rázós és zötyögős az út. Ilii ennek magyarázatát keressük, ezt egy költségvetési tételben találhatjuk meg. Ez a költségvetési tétel pedig azon a konvención, azon a megállapodáson alapszik, amelyet a székesfővárossal a kereskedelemügyi kormány azoknak az útszakaszoknak fenntartására kötött, amely állami utak a főváros területére bevezetnek. A békeévekben erre vonatkozólag az a megállapodás történt, hogy az állam fizet évi 70.000 aranykoronát a székesfővárosnak, aminek ellenében azután a székesfőváros ezeket az állami útszakaszokat karban fogja tartani. Ez a 70.000 aranykorona a koronaromlás folytán mindig kisebb és kisebb értéket jelentett, de azért megmaradt 70.000 koronának. Amikor azután áttértünk a pengőszámításra, ez az őszszeg már 5 pengő 60 fillérre redukálódott, úgybogy a székesfőváros költségvetésében a Budapesten átvonuló állami utak fenntartására a kereskedelemügyi minisztériumtól kapott hozzájárulás á pengő 60 fillérrel szerepel, illetőleg a mostani költségvetésben már csak 5 pengő 22 fillérrel, mert közben Budapest vámhatárait kijjebb helyezte s a kihelyezés nyomán volt szíve és humora a kereskedelemügyi kormányzatnak 38 fillért levonni még ebből a tételből is. azt mondván, hogy miután a vámhatárokat kijjebb tették, 5 pengő 22 fillért kell a székesfővárosnak ezeket az utakat karban tartania. (Jánossy Gábor: Be van állítva a költségvetésben? — Wolff Károly: Jó vicc!) Be van állítva a költségvetésbe! (Jánossy Gábor: Tévedés lesz az!) Ez humor, ez vicc! (Jánossy Gábor: Szatíra!) Ennek nem szabad egy komoly állam és város költségvetésében meglennie. A Budapesten átvonuló állami utakat 5 pengő 22 fillérért karbantartani nem tudjuk, ennek következtében vagy úgy maradnak, ahogy most vannak, rossz karban, vagy pedig a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter urat, aki eddig is nagy megértéssel volt, különösen a hídkérdésben — (?zt itt is leszögezem — a főváros igényeivel szemben, kérnünk kell, hogy ezt a komolytalan tételi; méltóztassék a költségvetésekből kiemelni és méltóztassék a székesfővárossal ezeknek az állami utak fenntartására új megegyezést kötni, amely megegyezés alapján fizetendő öszszeg arányban áll a vállalt munkával, és a vállalt kötelezettséggel. Ezt a nevetséges tételt törüljük mind a két költségvetésből és térjünk arra az útra, amely a megértést a kötelezettségeknek értékelésével helyreállítja. Ezt a körülményt voltam bátor még a kereskedelemügyi miniszter úr szíves figyelmébo ajánlani; egyébként a tárca költségvetését készséggel elfogadom. (Helyeslés és éljenzés jobb- és balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Farkas Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs itt; jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Ka bók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A kereskedelemügyi tárca előadójának tegnapi beszédében mindnyájan, akik jelen voltunk, hallhattuk, hogy uz igen t. előadó úr különösen kérkedett azoknak a törvényeknek megalkotásával, amelyek a kereskedelemügyi tárca keretébe tartoznak. (Jánossy Gábor: Dehogy kérkedett! Csak
