Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

384 Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése 1981 május hó 6-án, szerdán. mondjuk, hogy: «Tiszteld ^ a kereskedelemügyi minisztert és az államtitkárt, mert az áll feletted, tiszteld, ha gazdasági kérdésekről van szó; ha azonban azt látom, hogy a gazdasági politika a kormányrendszer részéről a te jelenedet, a te jövődet, a te boldogulásodat veszélyeztet, akkor azt mondom, hogy a miniszterrel és az államtitkárral szemben is állj a magad független ellenzéki meggyőződésed mellé!» Hog.\ ennek talaja van az országban, az vitathatatlan tény. De vannak más dolgok is; menjünk tovább. Ha csak arról lenne szó, hogy a kisiparosok ellenzékiek, polgári ellenzékiek, még az hagyján lenne, ámbár ez sokszor jobban fáj a t. kormányzatnak, mintha szociáldemokrata ellenzékkel állna szemben. De ne játszunk szembeköt ősd it. valljuk meg, hogy a vidéken mind nagyobb és nagyobb kisipari rétegek mennek az ellenzéki lobogó alá, nemcsak a polgári ellenzék, hanem a szociáldemokrata párt lobogója alá. Ez így van, t. Képviselőház. Hetipiacokon, községekben, vidéki városokban aligalig árul, az adó a megcsappant keresethez képest nem szállt le kellő arányban és megindult egy zajtalan folyamat, amely mind újabb és újabb rétegeket szakít le a polgári társadalom testéről és ragad magával a szociáldemokráciának látszólag biztosabb megél bet essél kecsegtető partjai felé. Hol itt a megállás, kérdezem? Lehet ezt semmibe venni, ölbe tett kezekkel nézni? Bármennyire respektálom alkotmányos érzésemből kifolyólag a szociáldemokrácia vezetőinek békés ' eszközökkel való működését, de nekünk, polgári embereknek mégis más az érdekünk, az, bogy a polgári fronton tartsuk meg a kisiparosságot és a kiskereskedőket. Ez a felelősség kérdését is magjában hordja és fel veti a mai kormányrendszerrel szemben, amely tíz éven át sokszor osak a látszat hatásvadászata kedvéért törődött a kisemberekkel, de valójában értük igen keveset tett. T. Képviselőház! Schober Béla, a Nemzeti Bank vezérigazgatója mondta, hogy takarékoskodjunk. Hát miből? Hiszen nines miből, mert nincs felesleges pénz. Mondja, hogy a demokratikus polgári erényeknek kell érvényesülni a gazdasági életben. Ebben igaza van. Blsorendu demokratikus polgári erénynek tartanám a magyar ipar pártolását, hogy magyar ember ne vegyen más árucikket és készítményt, csak ami magyar kézbői ered és amit magyar kézműiparos készített vagy magyar gyári műheiyből került ki. A kormány mutathatja és irányíthatja, egyengetheti az utat, — mondja ő — és a kereskedők és iparosok \^\ jobb sorsba juthatnak. De ezzel szemben mit látunk? Kényszeregyességek, csődök és fizetési zavarok útvesztőjében és tömkelegében senyved a magyar iparos- és kereskedővilág. A kereskedő a pult mellett már nem az árucikkét árulja, hanem csak a múlt idő emlékét. A kisiparos pedig, t. kereskedelemügyi államtitkár úr és t. miniszter úr, az ipari műhelyben nem rendelésre dolgozik, hanem nézi a szerszámait, bogy azokból mi a felesleges, mit tudna eladni, ha lenne rá vevő, de ha nincs, a szerszámok idestova teljesen feleslegessé válnak. A mezőgazdaság ráfizetéssel termel. Vásárol a boltokban, megy az ipari műhelyekbe, de osak tizedrésznyit vesz, vagy rendel, mint a múltban. Adós marad a kereskedőnél és bár jó pénz, mert van földje, háza, de fizetni nem tud, a kereskedőnek pedig fizetnie kell az áruért. Az ipari műhelyekben pedig mit csinál a mezőgazda? Nem vesz új mezőgazdasági készítményeket, hanem a régieket tataroztatja, javíttatja. (Igaz! Ügy van! a középen.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kun Béla: Akkor tárgyalásaimnak további részétől eltekinteni vagyok kénytelen. (Egy hang jobbfelöl: Fogadja el a költségvetést.) Amint látom, még három percem van. Azt mondja a Honi Ipar című lap, hogy: Bud János kétlelkű. Ezt írja ez a lap a kartelljavaslatfal kapcsolatban. (Meskó Zoltán: Mit ír?) Azt, hogy Bud János kétlelkű és úgy tünteti fel a miniszter urat, mint aki valami erős Botondként csatabárdjával beverné a kartellalakulatok bizánci kapuját, (Meskó Zoltán: Ügy van!) a másik lelkével azonban húz a gyáriparhoz. En úgy látom, hogy sem a támadás, sem a dicséret nem felel meg méltóképpen a t. miniszter úrhoz. Hogy két lelke volna, azt tagadásba veszem; hogy jó magyar lelke van, azt elismerem, de azt, hogy annyit tett volna a magyar kisiparnak, a kisexisztenciáknak felkarolására, mint amennyit tenni kellett volna, kénytelen vagyok tagadni. Lehet, hogy a jóakarat meg volt, de az eszközök hiányoztak hozzá, nem volt meg a kellő előrelátás, olyan eredményeket tehát nem konstatál bal ok, amelyeket jó lelkéből kifolyólag produkált volna a kisexiszteuciák javára, a kartellekkel szemben pedig ö csatabárdos Botond sohasem tud lenni. T. Ház! Megemlékezem röviden a magyar postáról és a magyar vasútról. A magyar posta tegnapelőtt ünnepelte a telefon bevezetésének ötvenéves jubileumát. (Éljenzés a jobbés a baloldalon.) Ebből az alkalomból innen a Képviselőházból is üdvözöljük méltó és nagy elismeréssel. (Éljenzés a Ház minden oldalán.) Jól fungál a posta és a vasút is. (Ügy van! Ügy ran! a jobb- és a baloldalon.) De annak hogy ezek az intézmények jól fungálnak, a nem zet napszámosai, a postások és a vasutasok az érdemszerzői és nem a t. kereskedelmi miniszter úr. Sa olyan jól fog fungálni bársonyszékében a t. kereskedelemügyi miniszter úr is, mint a posta és a vasút fungál a saját maga erejéből, akkor eredményeket fog tudni fel mutatni. Amíg ez csak remény és ígéret, nem konstatálhatom az eredményeket, — a háziipar fejlesztésén kívül, amelyről majd holnap leszek bátor szólani — éppen ezért nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Tabódy Tibor! Tabódy Tibor: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam az igen t. miniszter urat úgy aposztrofálta, bogy két lelke van. (Kun Béla: Kartellekkel szemben!) Ha az igen t. képviselők társam a miniszter úr helyében lenne, akkor meglátná azt, hogy milyen rendkívül nehéz a kartellek ellen küzdeni és viszont a szociális áramlattal megfelelő módon baladni. Beszélni nagyon könnyű. Egyébként tökéletesen egyetértek igen t. képviselőtársamnak a kisiparos ságra vonatkozó fejtegetéseivel, mert én is örülök annak, hogy módom és alkalmam nyílik a kereskedelemügyi tárca költségvetésénél a kisiparosság érdekeire az Igen i. miniszter úr figyelmét felhívni, mert feltétlenül szükséges az, hogy ennek az értékes és nagymultú rétegnek, amely — igaza van Kun Béla igen t. képviselőtársamnak — régen nagy erkölcsi és anyagi erőt is jelentett, ezek között a nehéz, szörnyű gazdasági viszonyok között minden képen a hóna alá kell nyúlni. Nem elég, hogy a kisiparosság csak hitelt kap, a fontos az, hogy a hitel mellett munkaalkalmat kapjon.