Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

Az országgyűlés képviselőházának U97. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. 'M)\ az önvédlelem határán alul lefegyvereztettek, megadassék a lehetőség az önvédelemre, és követeljük azt, hogy akit támadólag vannak feljfejgyverkezve, azok fegyverkezzenek le az önvédelem haláráig. Mi készséggel megmara­dtunk az önvédelem halárán alul való ltfegy­verzeti s ég állapotában is, ha a többiek is ugyanezt cselekszik. (Ügy van! Ügy van! jobb fel öl.) De ők nem lógják ezt cselekedni és én ma nem is merném ajánlani nekik, hogy ezt cselekedjek a bolsevizmus folyton növekvő veszeth Iliiével s/einbeii. (Ügy van! Ügy van! jobb/elől ) De igenis a végzetig menő könnyelműség, hogyha éppen azt az államot, amely, amint az egész középkorhan a pogány hatalom ellen óvta a nyugatot, most is ezt a történelmi hiva­tást lesz kénytelen magára vállalni, hogy a bolsevizmus átkával szemben védje meg Euró­pát, hogyha éppen ezt a nemzetet akarják az önvédelem határán alul való lefegyverzettség­ben örökre megtartani. (Ügy van! Ügy van! a jobbfelöl és a középen.) A kettős elbánásról többé nem lehet szó, a kettős mértékkel való mérésnek Immár vége van, mihelyt az általá­nos lefegyverezés felé megtörténik az első lé­pés. Es nekünk ki kell tartanunk a nemzetek egyenlőségének, a nemzetek szuverenitásának elve mellett és nekünk követelnünk kell, akik Trianonból olyan borzasztó hátrányokat és ká­rokat szenvedtünk, hogy megtartsák a trianoni szerződést azok, akik különben csupa előnyt, csupa, hasznot merítenek ezekből a szerződé­sekből. Mert ha ők nem tartják meg Trianont, ha ők lábbal tiporják azt a rendelkezést, hogy a mi lefegyvereztetésünk csak átmenet, csak előkészítés és ha lábbal tiporják azt a másik határozmányt, amely szerint az önvédelemre, a nemzeti védelemre minden nemzetnek joga van és a lefegyverezésnek csak a nemzetvédelem határáig kell megtörténnie, ha ők ezt a rendel­kezést sem respektálják, akkor hogyan lennénk mi kötelesek respektálni a r mi lefegyverezé­sünkre vonatkozó határozmányokat? Ha tehát ők megszegik két oldalról is a szerződéseket, akkor ez azt teszi, hogy mi meg felszabadulunk az ott feltételesen vállalt kötelezettségeink telje­sítése alól, visszanyerjük szabad kezünket, amit elsősorban arra kell fordítanunk, hogy az önvédelem határáig 'biztosítsuk nemzeti létün­ket. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a balolda­lon.) Ezekben voltam bátor egészen röviden kör­vonalozni felfogásomat az előkészítőbizottság munkálatára, nevezetesen annak 53. §-ára nézve. Meg vagyok győződve arról, hogy nyilt ajtókat törtem be a t. honvédelmi miniszter úrnál, mégis kifejezést akartam adni felfogásomnak, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) mert az ország egész közönségének, az ország egész népességének, mint egy embernek kell talpra állania a lefegyverezett, előkészítő bizottság munkálatának e veszedelmes f 53. §-a ellen, amely örökre meg akarja bénítani nemzeti erőinket. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Egyébként a honvédelmi miniszter úr budget­jét a személye iránt táplált bizalmamnál fogva is készséggel elfogadom. (Elénk helyeslés, él­jenzés és taps a jobb- és baloldalon és a közé­pen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát be­zárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt legyen szabad megköszönnöm a felszólalt igen t. kép­viselő uraknak azt a tárgyilagosságot, amely­lyel tárcám költségvetését tárgyalták, tekintet nélkül arra, hogy milyen oldalon ülnek. Ha a felszólalásokat csoportokba osztanám, körül­belül négy csoportot tudnék megállapítani. Ál­talában a leszerelés problémája dominálta a vitát, azután a szovjetveszedelem, továbbá al­talános katonai szellemi téren való megnyilat­kozásokat állapíthattam meg és azonkívül vol­tak adminisztratív kifogások, illetve kérések, amelyeket hozzám intéztek. Méltóztassanak te­hát megengedni, hogy ebbe a négy csoportba taglalva adjam meg a választ ezekre a felszó­lalásokra, mert azt hiszem, hogy válaszomnak ebben a csoportosításában egyszersmind az ÖSZ­szes felszólalóknak megadom a szüksége.-» vá­laszt arra, amit kérdés formájában hozzám­intéztek. A leszerelés kérdésével kezdem. Mielőtt a kérdést akár jogi szempontból, akár katonai szempontból taglalnám, méltóztassék megen­gedni, hogy pár szóval a helyzetet is ismertes­sem, mert csak akkor méltóztatnak helyes kri­tikát gyakorolhani a leszerelés kérdésének mibenlétéről. A mi katonai helyzetünket mél­tóztatnak ismerni. A trianoni szerződések megállapították létszámunkat, megállapították, hogy mennyi ágyúnknak és géppuskánknak szabad lenni, megállapították a hadiipar dimen­zióját, megállapítottak azt, hogv nem szabad offenzív gázharcra felkészülnünk, megállapí­tották azt, hogy a legmodernebb — hogy úgy mondjam — korszakalkotó fegyvert, a repülő­gépet teljesen ki kell kapcsolnunk a felszerelési kérdésekből és felszerelési politikánkból. Ha ezt a helyzetet veszem, mint a magyar helyzet meg­ítélésének egyik tényezőjét, akkor szembe kell állítanom elsősorban a kisentente államainak katonai szituációját, amelyet a következőkben vagyok bátor vázolni. Először is méltóztatnak tudni, hogy a kisentente 584.000 fő békelétszám­mal rendelkezik a mi 35.000 főnyi hadseregünk­kel szemben. Méltóztatnak tudni, hogy ebből körülbelül 46.000 fő esik a csendőrségre, de miután ma, azt hiszem, éppen a szocialistapárt részéről elhangzott, hogy ez tulajdonképpen fegyveres erő, a csendőrséget hozzá lehet szá­mítani a katonasághoz s így 584.000 főt lehet mint összlétszámot megállapítani. A kisentente­nek ez a hadserege fel van szerelve 18.200 golyószóróval, 6200 géppuskával és 3750 löveg­gel. Ez azonban csak szervezetszerűen van meg; mintán ugyanis ezek az államok tartalékkép­zéssel foglalkoznak, — inert az általános véd­kötelezettségnek és annak a vedrendszernek, amelyben ők élnek, ez következménye — nem ez a szervezetszerű és ott nyilvántartott létszám a helyes, különösen a fegyverkezés terén, ha­nem megállapítható, hogy 35.000 golyószóróval, 25.000 géppuskával és 7100 ágyával rendelkez­nek, ami azt jelenti, hogy olyan horribilis dif­ferencia van Magyarország és a kisentente államainak hadseregfelszerelése között, hogy itt erről a kérdésről nem is lehet másképpen vi­tázni, mint abban az értelemben, hogyha van leszerelési konferencia, annak ezt a különbségei megszüntetni elsőrangú kötelessége, {Ügy van! Ügy van!) kötelessége ez nemcsak a kisente­nak. nemcsak nekünk, hanem azoknak is, akik maguk részéről felelősségérzettel intézik a vi­lág sorsát és akik állandóan hangoztatják a bé­két. Mert állítom, amit ebben a Házban már

Next

/
Oldalképek
Tartalom