Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-497
Az országgyűlés képviselőházának U97. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. 'M)\ az önvédlelem határán alul lefegyvereztettek, megadassék a lehetőség az önvédelemre, és követeljük azt, hogy akit támadólag vannak feljfejgyverkezve, azok fegyverkezzenek le az önvédelem haláráig. Mi készséggel megmaradtunk az önvédelem halárán alul való ltfegyverzeti s ég állapotában is, ha a többiek is ugyanezt cselekszik. (Ügy van! Ügy van! jobb fel öl.) De ők nem lógják ezt cselekedni és én ma nem is merném ajánlani nekik, hogy ezt cselekedjek a bolsevizmus folyton növekvő veszeth Iliiével s/einbeii. (Ügy van! Ügy van! jobb/elől ) De igenis a végzetig menő könnyelműség, hogyha éppen azt az államot, amely, amint az egész középkorhan a pogány hatalom ellen óvta a nyugatot, most is ezt a történelmi hivatást lesz kénytelen magára vállalni, hogy a bolsevizmus átkával szemben védje meg Európát, hogyha éppen ezt a nemzetet akarják az önvédelem határán alul való lefegyverzettségben örökre megtartani. (Ügy van! Ügy van! a jobbfelöl és a középen.) A kettős elbánásról többé nem lehet szó, a kettős mértékkel való mérésnek Immár vége van, mihelyt az általános lefegyverezés felé megtörténik az első lépés. Es nekünk ki kell tartanunk a nemzetek egyenlőségének, a nemzetek szuverenitásának elve mellett és nekünk követelnünk kell, akik Trianonból olyan borzasztó hátrányokat és károkat szenvedtünk, hogy megtartsák a trianoni szerződést azok, akik különben csupa előnyt, csupa, hasznot merítenek ezekből a szerződésekből. Mert ha ők nem tartják meg Trianont, ha ők lábbal tiporják azt a rendelkezést, hogy a mi lefegyvereztetésünk csak átmenet, csak előkészítés és ha lábbal tiporják azt a másik határozmányt, amely szerint az önvédelemre, a nemzeti védelemre minden nemzetnek joga van és a lefegyverezésnek csak a nemzetvédelem határáig kell megtörténnie, ha ők ezt a rendelkezést sem respektálják, akkor hogyan lennénk mi kötelesek respektálni a r mi lefegyverezésünkre vonatkozó határozmányokat? Ha tehát ők megszegik két oldalról is a szerződéseket, akkor ez azt teszi, hogy mi meg felszabadulunk az ott feltételesen vállalt kötelezettségeink teljesítése alól, visszanyerjük szabad kezünket, amit elsősorban arra kell fordítanunk, hogy az önvédelem határáig 'biztosítsuk nemzeti létünket. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezekben voltam bátor egészen röviden körvonalozni felfogásomat az előkészítőbizottság munkálatára, nevezetesen annak 53. §-ára nézve. Meg vagyok győződve arról, hogy nyilt ajtókat törtem be a t. honvédelmi miniszter úrnál, mégis kifejezést akartam adni felfogásomnak, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) mert az ország egész közönségének, az ország egész népességének, mint egy embernek kell talpra állania a lefegyverezett, előkészítő bizottság munkálatának e veszedelmes f 53. §-a ellen, amely örökre meg akarja bénítani nemzeti erőinket. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Egyébként a honvédelmi miniszter úr budgetjét a személye iránt táplált bizalmamnál fogva is készséggel elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és baloldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt legyen szabad megköszönnöm a felszólalt igen t. képviselő uraknak azt a tárgyilagosságot, amelylyel tárcám költségvetését tárgyalták, tekintet nélkül arra, hogy milyen oldalon ülnek. Ha a felszólalásokat csoportokba osztanám, körülbelül négy csoportot tudnék megállapítani. Általában a leszerelés problémája dominálta a vitát, azután a szovjetveszedelem, továbbá altalános katonai szellemi téren való megnyilatkozásokat állapíthattam meg és azonkívül voltak adminisztratív kifogások, illetve kérések, amelyeket hozzám intéztek. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy ebbe a négy csoportba taglalva adjam meg a választ ezekre a felszólalásokra, mert azt hiszem, hogy válaszomnak ebben a csoportosításában egyszersmind az ÖSZszes felszólalóknak megadom a szüksége.-» választ arra, amit kérdés formájában hozzámintéztek. A leszerelés kérdésével kezdem. Mielőtt a kérdést akár jogi szempontból, akár katonai szempontból taglalnám, méltóztassék megengedni, hogy pár szóval a helyzetet is ismertessem, mert csak akkor méltóztatnak helyes kritikát gyakorolhani a leszerelés kérdésének mibenlétéről. A mi katonai helyzetünket méltóztatnak ismerni. A trianoni szerződések megállapították létszámunkat, megállapították, hogy mennyi ágyúnknak és géppuskánknak szabad lenni, megállapították a hadiipar dimenzióját, megállapítottak azt, hogv nem szabad offenzív gázharcra felkészülnünk, megállapították azt, hogy a legmodernebb — hogy úgy mondjam — korszakalkotó fegyvert, a repülőgépet teljesen ki kell kapcsolnunk a felszerelési kérdésekből és felszerelési politikánkból. Ha ezt a helyzetet veszem, mint a magyar helyzet megítélésének egyik tényezőjét, akkor szembe kell állítanom elsősorban a kisentente államainak katonai szituációját, amelyet a következőkben vagyok bátor vázolni. Először is méltóztatnak tudni, hogy a kisentente 584.000 fő békelétszámmal rendelkezik a mi 35.000 főnyi hadseregünkkel szemben. Méltóztatnak tudni, hogy ebből körülbelül 46.000 fő esik a csendőrségre, de miután ma, azt hiszem, éppen a szocialistapárt részéről elhangzott, hogy ez tulajdonképpen fegyveres erő, a csendőrséget hozzá lehet számítani a katonasághoz s így 584.000 főt lehet mint összlétszámot megállapítani. A kisententenek ez a hadserege fel van szerelve 18.200 golyószóróval, 6200 géppuskával és 3750 löveggel. Ez azonban csak szervezetszerűen van meg; mintán ugyanis ezek az államok tartalékképzéssel foglalkoznak, — inert az általános védkötelezettségnek és annak a vedrendszernek, amelyben ők élnek, ez következménye — nem ez a szervezetszerű és ott nyilvántartott létszám a helyes, különösen a fegyverkezés terén, hanem megállapítható, hogy 35.000 golyószóróval, 25.000 géppuskával és 7100 ágyával rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy olyan horribilis differencia van Magyarország és a kisentente államainak hadseregfelszerelése között, hogy itt erről a kérdésről nem is lehet másképpen vitázni, mint abban az értelemben, hogyha van leszerelési konferencia, annak ezt a különbségei megszüntetni elsőrangú kötelessége, {Ügy van! Ügy van!) kötelessége ez nemcsak a kisentenak. nemcsak nekünk, hanem azoknak is, akik maguk részéről felelősségérzettel intézik a világ sorsát és akik állandóan hangoztatják a békét. Mert állítom, amit ebben a Házban már