Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

Az országgyűlés képviselőházának U97. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. 357 nagyobb veszélyben, mint az, aki oda­haza gagyogni fog a bölcsőiben. (Úgy van! a jobboldalon.) Nekem tehát, mint izig-vérig polgári gondolkozású, független pártpolitikus­nak, jól esik, ha kifejezhetem, hogy ez a két gondolat, a pacifizmus és a hadsereg szere­tete egymással nem ellenkezik. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Pacifista vagyok még azért is, mert meg­győződésem, — igazam van-e vagy nincs, azt nem tudom — hogy egy másik nagy, új — is­métlem — konflagrációs európai háború csakis a bolsevizmus nagyobbarányú terjedését von­hatná maga után. En pedig minden politikai felfogásomat, politikai gondolkozásom és érzü­letem minden egyes momentumát arra viszem vissza, hogy miképpen lehet megvédelmezni gyermekeimet, unokáimat egy véres bolsevista átalakulástól. Meggyőződésem, hogy a kultúra haladásával természetesen számolni kell és a demokratikus evolúciót a jövő zenéjének tar­tom. Csak az >a kérdés, hogy az emberiség ki­fejlődése mint evolúció, vagy mint revolúció fog-e megtörténni. Sok mindenféle szempont­ból a békés evolúció tana mellett vagyok, isőt természetesen rám nézve a legirtóztatóbb gon­dolat «a bolsevizmus az ő mindenféle mellék­járulékaival együtt. így tehát pacifista vagyok azért is, mert nem" akarom semmi áron, hogy a bolsevizmus a polgári civilizáció hátrányára tért tudjon foglalni. Ennél a pontnál lojális kötelességem — sajnálom, hogy nincsenek itt a szocialista kép­viselő urak — kifejeznem azt, hogy amikor az igen t. honvédelmi miniszter úr a múltkori­ban egy előkelő magántársaságban r érdekes beszédet tartott s a bolsevizmusról és annak egyes előőrseiről beszélt, ez semmi néven ne­vezendő vonatkozásban nem állott sem a tit­kos választójoggal, sem a gyülekezési kérdés­sel, sem ezekkel a problémákkal. Mint aki eb­ben a társaságban akkor jelen voltam, tarto­zom lojálisán kijelenteni, hogy a miniszter úr a két kérdést egymástól egészen függetlenül kezelte, semmi néven nevezendő belső összefüg­gést a kettő között nem állapítván meg. Mégegyszer ismétlem tehát, hogy én sok szempontból pacifista vagyok és mégis rajon­gással csüggök a hadseregen és # természetesen örömmel szavazom meg a honvédelmi költség­vetést is, (Éljenzés.) mert szeretettel csüggök fajtám hadseregén és fajtámnak minden né­ven nevezendő virtusos hadi erényein. Jol tu­dom, hogy botor ember az, aki azt gondolja, hogy nyomorult fajtának, szegény nemzetnek valaha igaza lesz. Az igazságot csak erős fajta érheti el a nagyvilágban. (Ügy van! a jobb­oldalon.) Nem hencegésképpen mondom, de az első magyar ember én voltam, aki a külföldön hirdettem a revízió szükségességét. (Elénk él­jenzés és taps.) A többiek már csak utánam jöttek. En elkezdtem már sokkal régebben és ezekben az előadásaimban azt tapasztaltam, hogy a revízió gondolata is csak olyan formá­ban tud hódítani a nagyvilágban, ha mint békegondolatot állítják be. Amely percben a revízióhoz háborús szándék, vagy kardcsörte­tés tapad, akkor attól már megijednek még az amerikaiak is, nem is szólva az angolok­ról, akik manapság elsősorban békepartiak. En előadásaimban mindig úgy állítottam be a kér­dést, hogy a revízió követelése elsősorban egy nagy békegondolat, (Ügy van! jobbfelöl.) mert Európának ebben a részében addig nem lehel békét csinálni, míg a hazugságon és félreérté­seken alapuló trianoni szerződést meg nem változtatják. (Ügy van! Ügy van!) Mindig úgy fogtam fel tehát a kérdést és előadásaim sikerét mindig azáltal értem el, hogy hallga­tóságom előtt kifejtettem, hogy igazság nél­kül nem lehet a békét elképzelni; ami ma van, az nem béke, hanem hazug állapot, ahol a hamu alatt állandóan ott van a háborús pa­rázs, mert olyan t gazságot csináltak velünk, amilyenre a világtörténelemben példa még nem volt. A revízió gondolatát tehát én külföldön mindig mint békegondolatot állítottam be és ez is felel meg az igazságnak, de azért soha­sem gondoltam azt, hogy maga az igazság erő nélkül diadalra tud jutni. A diplomácia nem ér egy hajító fát sem, ha nem áll mögötte erős hadsereg. A magyar faj, ha hitvány, ha a maga fizikumát és erkölcsi erőit nem fejleszti ki, ne számítson arra. hogy az igazságot meg­találja! (Ügy van! Ügy van!) Csak erős faj­nak igazságát találja meg a világ! A hullá­mok és a szelek mindig a bátor hajóssal tar­tanak, sohasem a gyávával. (Ügy van! Ügy van!) Én tehát súlyt helyezek arra, t. Képviselő­ház, hogy mint izig-vérig polgári gondolko­zású és pacifista érzületű képviselő, kifejezzem azt, líogy az eszmék letisztítása, lefaraírása után a két gondolat egymással egyáltalában nem ellenkezik; én pacifista vagyok, mert há­borút különös nagy ok nélkül nem szeretnék, ellenben jól tudom azt, hogy éppen a háború elkerülése és a béke diadalainak elnyerése vé­gett van szükség erős hadseregre, erős fajtára; (Ügy von! Ügy van!) ezért mindig bizalommal tekintettem és tekintek ma is az igen t. minisz­ter árra és működésére. (Éljenzés jobbfelöl.) A mélyen t. előadó úr említette beszédé­ben a Zrínyi Miklós által annakidején igen szépen megénekelt idegen áfiumot. Előkészítő iratunkban nem tértünk ki erre a kédrésre, de úgy mi lékszem rá, hogy ő török áfiumot mon­dott, nem idegen áfiumot. Az áfium ópiumot jelent, ez tehát a magyar« erényeknek elalta­tása idegen heh a fások által. Azt hiszem, ez ennek az értelme. (Hegedüs Kálmán előadó: Ugv van!) Én úgy értettem, — leihet, hogy té­vedek, de van rá mód még kimagyarázni — hogy amikor az tgen t. előadó úr az idegen áfiúmról beszélt, akkor beszélt arról is, IIO^T az idegen eszméknek a magyar talajba való be­engedésével olyanvalamit cselekszünk, ami esetleg csökkenti a magyar faj hagyományos vitézségét és hadseregéhez való őszinte ragasz­kodását. Nem tudom, így értette-e vagy nem, de ez mindenesetre olyan fontos kérdés, hogy ezzel érdemes foglalkozni. Szerény felfogásom szerint a magyar faj sohasem vsallotta azt. hogy az idegen eszmék­kel szemben való bemilmzás magvar jellemvo­nás lenne. Kegyeskedjék nézni pl. Werbőczyt: nagyon sokat átvett az idegen jogból a magyar talajba, de mindig értett ahhoz, hogyan kell átgyúrni az idegen eszméket a magyar jellem és a magyar erkölcs kívánalmai szerint. A ma­gyar reprezentatív embereknek mündig az volt a. felfogásuk, hogv ne gubózzuk be magunkat az idegen eszmékkel szemben, hanem azokból azt, ami okos és jó, vegyük át. de gyúrjuk át sa .iát magunk erkölcsi és jogi felfogása szerint. Ha kegveskednek nézni Kossuth Lajost és Széchenyi Tstvánt. mind a kettő más-más vo­nalkotásban külföldi behatások alatt állott; hi­szen Kossuth La ios tánlárkozotf lelkében az eurónál eseményekből: Széchenyi pedig Angliá­ból hozta magával azt a haladó konzervativiz­must, amelyben ő nekünk apostolunk volt és 51*

Next

/
Oldalképek
Tartalom