Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-497
Az országgyűlés képviselőházának U97. Nem kell mondanom azt, hogy nem vagyok elragadtatva attól a szellemtől, amely a katonai bíráskodásban ma megvan, különösen nem kell hangsúlyoznom, hogy hiszen már évekkel ezelőtt itt e padsorokban szóvátettem azokat a tarthatatlan állapotokat, amelyek különösen a kémelhárítás körül mutatkoznak ebben az országban, amikor teljesen ártatlan embereket besúgások alapján színinek össze azon a címen, hogy kémkedést folytatnak. Ezeket az emberi sors valóságos megcsúfolására vetik börtönökbe és vetik alá olyan sínylődésnek, amely egyenlő az élet lassú elsorvasztáséval, a nélkül, hogy büntető ítéletet hoznának ellenük. A t. miniszter úr figyelmét már akkor felhívtam arra, hogy menjen ki a Contiutcai fogházba, nézze meg ott a tarthatatlan állapotokat, néaze meg: mekkora ott a létszám, ki mióta van ott letartóztatásban, mennyi időbe telik, míg valakinek az ügye bűnvádi eljárás és ítélet alá kerül, nézze meg azt a bánásmódot, amelyben ezeknek a szerencsétlen embereknek részük van és akkor remélem, legalább emberi érzéstől indíttatva ezeken az állapotokon segíteni fog. T. Képviselőház! A legutóbbi napokban Rudapesten meglehetősen sok vihart váltott ki jobboldalon és baloldalon is az az ügy, amelyet Prónay Pál alezredes ügyének szoktak mondani. Előrebocsátom, hogy nem kívánok ennek az ügynek azzal a részével foglalkozni, amely most a polgári bíróságot- foglalkoztatja, mert megvárom az ügynek befejezését és akkorára, tartom fenn a jogot, hogy amennyiben olyan momentumok merülnének fel, amelyek a közvélemény elé tartoznak, azokkal itt a Házban foglalkozzam. De nem hallgathatom el a honvédelmi kormánynak, a honvédelmi minisztériumnak azt a magatartását, amely ennek az ügynek egyik mellékhajtásaként eddig is mutatkozik. Köztudomású dolog, és azt hiszem, mindnyájan emlékszünk rá, hogy abban a bizonyos szomorú időben, 1919. és 1920. körül, mik folytak le, amikor az akkori fővezérség, vagy az akkori katonai alakulatok, nem bízván sem a rendőrség megbízhatóságában, sem a polgári bíróságok ítélkezésében, rászabadították az ország közvéleményére különféle különítményeket, amelyek szabadon grasszáltak, (Mozgás.) amely különítmények imüködésének következtében sok emberélet esett áldozatul ebben az időben. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak itt a jobboldalon! (Nagy Emil: Ne beszélgessenek, menjenek ki a folyosóra!) Györki Imre: Erre az időre esik a szegedi első vadászzászlóalj nyomozóosztály ának működése is, amely nyomozóosztály a maga működési körét• kiterjesztette arra, hogy a pénz csempészését ellenőrizze és általában ellenőrizze mindazokat a dolgokat, amelyeket hatáskörébe kívánt vonni teljesen jogosulatlanul. Szabadon garázdálkodtak ezek az alakulatok a nélkül, hogy valaki bele mert volna szólni ebbe a garázdálkodásba. Később azonban, amikor végre-valahára, lia nem is tökéletesen, de némileg helyreállott a jogrend, azok az emberek, .akiktől anyagot, árut, pénzt, pénzcsempészés vagy egyéb címeken ezek a különböző alakulatok elvettek, a polgári bírósághoz fordultak és a polgári bíróságoknál igyekeztek vélt sérelmeiket répará lui s nem egy ízben megtörtént az, hogy kártérítési eljárást indítottak a királyi kincstár ellen, úgy érezvén, hogy a királyi kincstár a felelős ennek a szegedi első vadászzászlóülése 1931 május hó 5-én, kedden. 853 aljnak, vagy más ilyen különítményes alakulatoknak a ténykedéseért. Kezem között van, t. Ház, <az a hivatalos irat, amely azt bizonyítja, hogy ezek a különféle alakulatok azért rabolták ki az embereket, azért szedtek el az emberektől árut, pénzt, mert ezeket nemzetvédelmi és irredenta célokra kívánták felhasználni. A későbbi nyomozati eljárás során •azonban kiderült, hogy ezeket az összegeket -ein nemzetvédelmi, sem irredenta r célokra nem használták fel, hanem a különítményes alakulatok egyes emberei saját egyéni önző céljaikra használták fel ezeknek az anyagi eszközöknek legnagyobb részét. Ez volt t. Képviselőház, a nemzetvédelem. Amikor ez a kérdés már a polgári bíróságot ÍN foglalkoztatta és amikor felmerült a szükségessége annak, hogy a polgári bíróság igazságot tegyen ebben a kérdésben s mikor ítélethozatal előtt állott az ügy, amelyben valakit kártalanítani kellett, akkor ahelyett, hogy a honvédelmi kormány és a honvédelmi minisztérium felelősségre vonta volna azokat az embereket v akik bűnös cselekedetet követtek el, egyszerűen a honvédelmi tárca terhére kártalanította a sértetteket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Itt tehát a közpénzeknek valóságos elherdálása történt, olyan gesztus történt, amely a honvédelmi miniszter úr részéről köztörvénybe ütközik és amely az államszámvitel szempontjából is súlyos kifogás alá esik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk! — Propper Sándor: Nagyon érdekes!) T. Képviselőház! Megtörtént az az eset, hogy amikor ejry polgári bíróság előtt szüksége volt a hüntetötörvényszéknek azokra az iratokra, amelyekből kiderülne, hogy egyes ezen zászlóalajakhoz, vagy különítményekhez tartozó emberek micsoda visszaéléseket követtek el és ennek tisztázására bizonyítást is rendeltek el, akkor amint a kezem között levő, a csendőrség ügyészének átirata mondja, ezeknek az iratoknak áttételét a polgári bírósághoz, a büntetőbírósághoz megtagadták, értesítvén a büntetőtörvényszéket, hogy a kért iratokat a bűnper kényes természetére és sajátos tartalmára való tekintettel állami és közérdekből meg nem küldheti. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: A katonai bíróság nem bizik a polgári bíróságban! — Farkas István: Jó indokolás!) Amikor ezeknek az összegeknek kiutalása bírói ítélet folytán szükségessé vált, akkor a honvédelmi minisztérium e pénzek kiutalása megtörténte után megkísérelte ezeknek elszámolását, az elszámolását azonban sem a legfőbb állami számvevőszék, sem a pénzügyminiszter nem fogadta el, mondván a következőket (olvassa): «Miután az utalványozott összeg — már tudniillik az, amit a sértetteknek visszautaltak—tulajdonképpen sem fegyverzeti beszerzésre, sem pedig a fel jelentő jutalékkifizetésére nem vétetett igénybe,hanem valósággal az említett bírói végzés folytán jogtalanul lefoglalt és a kincstári pénzeknél való bevételezés nélkül szabályellenesen felhasznált pénzek megtérítéséül fizettetett ki, véleményem szerint az utalványozott összeg csak mint perköltség a dologi kiadások rovatának egyéb dologi kiadások alrovatán perköltségekre biztosított hitel terhére lett volna elszámolandó.» Itt tehát a honvédelmi minisztérium... (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: A dátum?) Rögtön megmondom. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem nioslaní!) 1924 július 16-án. Itt tehát 0}xy hamis elszámolást csináltak, mert megállapították.
