Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

:;.")() Az országgyűlés képviselőházának U97. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. pengő érempótdíj járna. Négy évvel ezelőtt voltam bátor már ezt a kérdést szóvátenni, — adataim azt hiszem egyeznek a mélyen t. miniszter úr adataival — s már akkor megemlítettem, hogy -Kill arany, 8000 I. osztályú vitézségi érmes és 40.000 másodosztályú vitézségi érmes van. Ha valaki beszél egy ilyen vitézségi érmessel, az nem azt mondja, hogy mindnyájan kapják meg az érempótdijat, hanem azt kívánná, hogy csak valaki már megkapná. Az lenne tehál a tiszteletteljes kérésem a mélyen t. honvédelmi miniszter árhoz, hogy először talán legalább yz arany vitézségi érmesek kapják meg az érenipótdíjukat, azután az I. osztályú ezüst vitézségi érmesek és később a II. osztályú ezüst vitézségi érmesek, de mindenesetre valahol kezdjük meg ezeknek az érempótdíjaknak a folyósítását. Azt is nagyon jól tudom, hogy a honvédelmi miniszter úr visszaveszi a szolgálatba az arany vitézségi érmeseket, és hogy Íi6—37 ilyen egyén van, akiket már a szolgálatba visszavettek. T. Ház! Ma azonban lenne egy másik szerény indítványom is. Ha már nem tudja a t. miniszter úr az arany vitézségi érmeseket mind visszavenni a szolgálatba, illetőleg nem folyósíthatja részükre a, törvényben megállapított érempótdíját,--30 pengő havi tiszteletdíjról van itt szó, ami 144.000 pengőt tenne ki évente — lenne szíves legalább ezek közül azokat vitézségi érempótdíjjal ellátni, akik rokkantak is egyszersmind. (Helyeslés.) Merem állítani, hogy a rokkantak 10%-ának nincs vitézségi érme, pedig sokat mondtam, ha 10%-ot mondok, mert én teljes életemben a csapatnál szolgáltam és nagyon jól tudom, hogyan történtek a vitézségi érmekre a felterjesztések. Kevés olyan ember van ebben a Házban, mint én, aki ezt tudom. Mert mi is történt! Aki megsebesült, az vagy fogságba került, vagy haza lett küldve, s nem lett felterjesztve vitézségi éremre egyszerűen azért, mert mint mondottam, vagy fogságba került vagy hazament, vagy azért, mert a századparancsnok változott stb. stb. Az lenne tehát a tiszteletteljes kérésem, hogy legalább a vitézségi érmesek közül azok kapják meg azt a bizonyos tiszteletdíjat, akik egyúttal rokkantak is. Ezelőtt négy évvel én voltam az elsők egyike ebben a Házban, aki a gáztámadás elleni védekezésről beszéltem. Az lett volna akkor a tiszteletteljes kérésem az akkori miniszter úrhoz, hogy adjon ki egy egyszerű parane-ot, hogy a leventéknél... (Szilágyi Lajos: Win tartozik hozzá!) Tudom t. képviselőtársam, de mégis az lenne A kérésem, hogy valamilyen úton adjon ki a honvédelmi miniszter iir egy egyszerű parancsot, hogy a leyenteoktatás keretében a gáztámadás elleni védekezés gyakoroltassék. Mert mit látunk? Ma védtelenek vagyunk és így mi teljesen ki vagyunk téve a támadásoknak. Ugyanakkor voltain hátin

1 említeni, hogy a tűzoltóknak, a rendőrségnek ilyenirányú oktatása is szükséges lenne. Ez az én vármegyémben, Bihar vármegyében meg is történik, úgyannyira, hogy az utóbbi időkben a tűzoltótanfolyamon a gáztámadások ellen való védekezést is tanítják. T. Ház! A múlt esztendőben egy megjegyzés hangzott itt el, amelyet mint katonaviselt ember szó nélkül nem hagyhatok. Tudniillik erről a/, oldalról azt állították, hogy a lisztek a harctéren, a fronton kullogtak. A honvédelmi miniszter ur ezt. emlékszem reá, akkor nagyon erélyesen visszautasította. En, mint katonaviselt ember tisztázni akarom ezt «Z egész dolgot. A világháborúban Belgium után Magyarország vesztett a legtöbbet, Belgium 30%-ot, Magyarország pedig 18%-ot vesztett halottakban. Magyarország három és félmillió emberrel vett részt a világháborúban és 625.000 ember eseti el, ami 18%-nak felel meg. Ami a tiszti veszteségeket, illeti, ez 25 és 27%. (Farkasi'alvi Farkas Géza: Nagyon helyes erre rámutatni!) Csak egy apró dologra visszatérve, én nyolcad magammal jöttem ki a Ludovikából, nyolcan, mint ezredparancsnokok szerepeltünk a világháborúban és; három ezredes esett el közülünk, ez tehát 35 százalék. A gorodi ütközetben három generális vett részt, akik közül egy esett el. Ez is 33%. Dobronoucnál majdnem 40%-a esett el a tisztikarnak. En csak ezt vagyok bátor itt leszögezni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) hogy hagyjunk már fel ezzel, és az, aki valamihez nem ért, ne szóljon hozzá. (Helyeslés bal- és jobbfelöl és a középen. — Friedrich István: Csak katonaember mondhat ilyen igazságot! Hála Istennek, hogy volt, aki megmondta!) Nagyon jól esett nekem, hogy Kun Béla t. képviselőtársam, aki soha életében nem volt katona, a honvédhuszártisztek érdekében szólalt fel. Mert az hallatszik, hogy állítólag a gyalogsági tisztek az előléptetésben a huszártisztekkel, a tüzérségi tisztekkel szemben, (Friedrich István közbeszól.) — látom, Friedrieh képviselőtársam figyelemmel van erre — bizonyos előnyben fognak részesülni. Hogy miért, azt nem tudom; lehetséges talán, hogy ezzel a kifejezéssel éljek, hogy hamarább elkopnak a gyalogsági tiszt urak a strapa folytán. Ezt <a nézetet — bocsánatot kérek, nem tudom igaz-e vagy nem, amit én hallottam — nem vagyok képes aláírni. Bocsánatot kérek, egy huszártiszt százszor jobban ki van téve a strapának, mint egy gyalogsági tiszt. (Ügy vau! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Friedrich István: En a huszárokkal tartok! Én tüzér vagyok és a huszárokkal tartok! — Meskó Zoltán (Fráter Jenő felé): llazabeszél!) Nem beszélek haza! Ezt csak az mondja, aki a csapatnál sohasem szolgált, (Zaj.) Arra vagyok bátor felhívni a mélyen t. miniszter úr figyelmét, hogy én nem a mai, hanem a békebeli állapotokat tekintem... (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Meskó Zoltán közbeszól.) Meskó Zoltán barátom haka volt... (Elénk derültség. — Meskó Zoltán: Nem voltam baka, de a bakáknak adok igazat! — Nagy Emil: Csak Fuhrvezér voltál! — Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fráter Jenő: Csak arra vagyok bátor felhívni a miniszter úr figyelmét, hogy ez visszahatást keltene. Még egyet meg íikarok jegyezni. Ha ez tényleg befejezett dolog lenne. legal;'/bb a mai szolgálatra ne méltóztassék ezt vonatkoztatni. (Helyeslés jobb/elől.) A régi, a háborúelőtti világban legszebb Intézményeink egyike volt a bécsi lovaglótanárképző intézet, ahonnan olyan elsőrangú lovasaink kerültek ki, hogy az egész világon mindenütt, ahol versenyeken vettünk részt. elsőrangúan szerepéltünk. Az amszterdami olimpiádon, sajnos, a mieink nem nagyon szerepeltek. Mindenesetre a miniszter urnak határozottam köszönetet fejezve ki cinilíteni fel, hogy a múlt esztendőben Amerikában a mi lovast i>zt.|eink harmadik díjai nyerve szerepellek. EB mindenesetre a miniszter úr érdeme, aki minden sport iránt nagyon érdeklődik. (Ügy ran! 17 g y ran! Éljenzés és taps jobbfelöl és a középen.) Tisztelettel kérem a