Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

346 Az országgyűlés képviselőházának U97. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. országban például nemcsak a repülőtámadások elleni óvóintézkedések, hanem tökéletes gázvé; uelini berendezkedések is vannak, és — ami szintén érdekes — (Oroszország áldandó tanfolyamokat tart az egyes városokban, ahol kioktatják a lakosságot az ellenséges repülő vagy gáztámadás esetén tanúsítandó magatartásról. Az északamerikai Unió is az 1920. évi június 4-en hozott vederótörvénye szerint megalkotta az úgynevezett Ohemical Warfare Ser(vice-t, vagyis a kémiai hadiszolgálatot, amelynek feladata, hogy a hadsereg teljes felkészültséget érjen el a kémiai háborúval kapcsolatos összes kérdésekben. Ennek központi hivatala Washingtonban van, de háború esetére még további központokat állít fel, Bostonban, New Yorkban, Chicagóban, Pittsburgban és San' Franciscóban is. Érdekes, hogy az amerikai előrelátás már kísérletezik azzal is, hogy valami gumipótlóanyagot találjon fel, mert számol azzal, hogy háború esetén a gumi jbeszerzése esetleg nehézségekbe fog ütközni; sőt gáz védőruhákról is gondoskodik és errenézve már a legmesszebbmenő kísérletek vannak. Ugyancsak felállították a Chemical Warfare School-t, kémia hadiiskolát, amely a gáztámadások elleni védelemire állandóan oktatja az Egyesült-Államok lakosságát. Aíagyarorszig helyzete jelenleg a gázvédelem szempontjából talán az összes államok között a lehető legrosszabb, hiszen itt vannak a kisentente állandóan halálos öleléssel fenyegető karjai és azt hiszem, valóban csak nagyon békés, nagyon jóhiszemű természetünket mutatja az, hogy a költségvetésben egy fillér sincs felvéve gázvédelemre, hanem tulajdonképpen ezen a téren vajmi kevés történik. (Gyömörey Sándor: Nem lett volna szabad a honvédelmi tárcánál akkora megtakarítást csinálni!) örülök* hogy alkalmam van itt a nemzet egyeteme előtt az elismerés hangján megemlékezni egy a nemzetét rajongásig szerető önzetlen magyar emberről, Petróczy István repülőezredesről, aki a nyugati harctéren szerzett tapasztalatai alapján valóságosan apostol módjára járja a magyar városokat és tanítja, okta tja imaigyar testvéreit egy esetileg bekövetkezhető ellenséges gáztámadás esetén tanúsítandó magatartásra. Hogy ez mennyire helyes, arra a világháborúban éppen a német példa mutat rá, mert statisztikai adatok vannak arra, hogy például az első repülő- és gáztámadás Németországban milyen óriási veszteséget okozott, későb pedig, amikor a lakosság ki volt oktatva a kellő magatartásra, ennek a veszteségnek százaléka mindinkább kevesebb lett. A magyarnak nagy hibája, hogy^ a bajokat csak akkor látja meg, amikor már megvannak. Valahogyan úgy érzem, hogy az előrelátó és céltudatos honvédelem megkívánná, hogy a légi támadás és a gáztámadás ellen itt is már előre meg legyenek a megfelelő berendezkedések és óvóintezkedések. Ezekben voltam bátor rámutatni a modern technikának a jövő hadviselésben való jelentőségére és azokra a veszedelmekre, amelyeket ez magában rejt. Nagyon jól tudom, hogy^ a honvédelmi miniszter úr is éppen úgy át van hatva a nemzeti gondolattól és a nemzetféltéstől, mint csekélységem és maga is nagy elégedetlenséggel tárgyalhatott ezeknek a tételeknek összeállításánál, amelyeknek mégis a súlyos, nehéz gazdasági viszonyokhoz kellett alkalmazkodniuk. De nem is ezek a számok fontosak, nem is ez a költségvetési fontos. A fontos az a lelki egység, amely a nemzeti gondolat jegyében példaszerűen benne van a honvédtisztikarban. Ennek a lelki egységnek, ennek a nemzeti gondolatnak kell átterjednie a nemzet egész családjára, akkor nem lesznek számunkra veszedelem a modern technika vívmányai. Abban a reményben, hogy a nagy, egységes nemzeti lélek össze fog kovácsolni mindnyájunkat; abban a reményben, hogy rövidesen meglesz az általános védkötelezettség, (Györki Imre: Es a titkos választójog! — Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Nincs összefüggésben!) a honvédelmi miniszter úr iránti bizalomlból a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Gál Jenő! (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Gál Jenő: T. Képviselőház! Nagy tisztelettel vagyok azok iránt a képviselőtársaim iránt, különösen Tabódy képviselőtársam iránt, akik szakszerű hozzáértéssel katonai tudományuk felhasználásával szólottak hozzá a honvédelmi költségvetéshez. A legtöbben méltán zengték a nemzeti hadsereg dicsőségét, még többen beszéltek ennek a hadseregnek egy jövő háborúban való teljesítőképességéről ési annak fokozásáról. Bocsássanak meg nekem t. képviselőtársaim, én nem tudok ehhez a kérdéshez ezekből a szempontokból hozzászólni. Azt a nézetet vallom, hogy mindenki maradjon annál a tudományágnál, amelyre tanulmányai képesítik és ha most a hadseregek teljesítőképességének viszonylatait, vagy egy felszerelés hiányosságait taglalnám, akkor olyan területre tévednék, amelyen nem érezném magamat otthon. Egyáltalán miért kell nekünk, miért kellett t. képviselőtársaim legtöbbjének egy jövendő háborúval foglalkozni? Sokkal jobban szeretném, ha a magyar parlamentben erősebb hangja üttetnék ,meg az eljövendő békességnek. Az egész világnak ebben a gazdasági leromlottságában, nem lehet és nem szabad a felkészültség kérdésével odaállni és nem szabad egy bekövetkezendő háborúnak lehetőségéről parlamentáris formák között tárgyalni. Sőt azt mondom, hogy a nemzeti hadseregnek ezeket a vonatkozásait és^ a hadviselés kérdésének külpolitikai vonatkozásait nem is célszerű tárgyalni, mert semmi külpolitikai vonatkozás, amely evvel az országgal kapcsolatban felmerül, pártszempontból semmiképpen el nem dönthető. Itt egy nagy egyetemes érdekről van szó, amelynek mindnyájan szolgálatában állunk és valahogy úgy kell lennie, mint ahogy egy nagy nemzeti gondolatnak szolgálatába szegődtek a franciák akkor, amikor Gambetta kiadta a jelszót: egyet akarunk, de nem beszélünk róla soha. Ennek az érzésnek kell mindnyájunkat eltöltenie, és akkor ezeket a témákat a honvédelmi költségvetés során nem kell taglalni. (Strausz István: Ügy van!) Valahogy úgy kell lenni, hogyha egyszer üt az óra, akkor Kossuth Lajos hívó szava ébred fel, amelyre mindnyájunknak el kell menni és amit a modern haditudomány és érzés kivált a lelkekből, az majd a magyar nemzeti hadseregben, annak nevelésében, annak társadalmi helyzetében és felfogásában létrehozza azt a gondolatot, amely fegyverkezés nélkül is egy táborba szólít minden magyar embert. Inkább arra a kérdésre szeretnék rátérni, amit itt látok elsárgult fóliánsok között, amikor forgatom azokat a parlamenti beszédeket, amelyeket Thaly Kálmán, Gulácsy Gyula és a többiek, — mind ellenzékiek — tartottak a honvédelmi költségvetések tárgyalása alkalmával.