Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-497

334 Az országgyűlés képviselőházának M tottbírósági szerződés becikkelyezéséről szóló 1551. számú törvényjavaslatról szóló jelentését beterjeszteni azzal a kéréssel, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni és annak napirendre tűzése iránt intézkedni. Elnök: A jelentés kinyomatását a Ház elrendeli, a jelentést tagjai között szétosztatja és napirendre tűzése iránt annak idején fogok a t. Háznak jelentést tenni. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Száz százalékig magamévá teszem azokat a fejtegetéseket, amelyeket előttem szólott Farkas Elemér t. képviselőtársam a nemzet önvédelmi 'harcára vonatkozólag és a Népszövetségnél a győztes ententehatalmak által velünk szemben gyakorlandó egyenlő elbánásra vonatkozólag mondott. Magamévá teszem azokat a fejtegetéseket is, amelyeket a nemcsak bennünket, hanem egész Közép-Európát, sőt az egész világ civilizációját fenyegető orosz szovjetveszedelemmel szemben hangoztatott és mindezekre feleletül innen az ellenzéki padokról is nem találok más választ, mint azt, hogy mindnyáÍ

'unknak — tartozzunk légyen bármely politi:ai párthoz vagy pártárnyalafchoz — egyeknek kell lennünk abban, hogy a közös nagy nemzeti célnak, a nemzet lelki integritásának és egységének munkálásában ne ismerjünk semmi párttekintetet, semmi pártszempontot. Mint ellenzék, amikor a kormány felelős férfiai az általános és katonai revízió érdekében mozognak és működnek külföldön, hátuk mögött állunk, nekik minden támogatást megadunk, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) de viszont kívánnunk és követelnünk kell, hogy a nemzeti lelkiegység és lelki integritás lobogója alatt azok a kormányférfiak, akik a külföldön nevünkben tevékenykednek, és a magyar igazságnak hangját megszólaltatják, ne mint pártpolitikusok járjanak el, és a nemzet lelki egységét ne tévesszék össze az egységespárti egységgel. T. Képviselőház! En nem fogadom el a honvédelmi tárca költségvetési előirányzatát. Nem azért, mert a t. kormánnyal szemben általában véve bizalmatlansággal vagyok, hiszen ettől eltekintve jól tudom, hogy a honvédelem nem pártpolitikai kérdés, nem politikai kérdés, hanem azon felül ragyogóan nemzeti ügy. Hozzátehetem azt is, hogy a honvédelmi miniszteri székben annak jelenlegi betöltőjét, Gömbös Gyulát, mint a nemzeti hadseregnek, tehát az önálló magyar hadseregnek tradicionális szeretetétől áthatott férfiút és erős, nyilt egyéniséget örömmel látom. (Helyeslés.) Mégsem fogadom el a költségvetést, mert azt a trianoni szörnybéke által teremtett helyzet szomorú következményének, toldalékának, függvényének tartom, én pedig a nemzeti élet teljességének, katonai téren is sértetlen szuverenitásának alapján állok, tehát az általános védkötelezettség álláspontján vagyok. Nem azért t. Képviselőház, mintha újabb háborút akarnék, — Isten mentsen tőle — hanem mert úgy tartom, hogy a nemzet önvédelmi kérdése ez, állítom, hogy a Treuga Dei, a pacifizmus megvalósítása jelenleg csak ábránd és dajkamese; hiszen Szovjet-Oroszországnak legutóbb is nyilvánosságra jutott nagy fegyverkezési machinációja mindnyájunkat meggyőzhet arról, hogy itt nem leszerelésről, nem lefegyverkezésről, hanem újabb világháború előmozdításáról és előkészítéséről van szó, ez a cél. A legutóbbi öt év alatt Szovjet-Oroszország 7. ülése 1931 május hó 5-én, kedden. 184%-kal emelte hadügyi kiadásait, a világ legfélelmetesebb hadseregét kész és képes ellenünk szembeállítani és legázolni nemcsak középeurópai, hanem világviszonylatban is a polgári társadalmat és a szociáldemokrácia békés eszközökkel dolgozó irányzatát is és mind a kettőt a vörös vértengerbe fullasztani. Hogy úgy mondjam, va-bankot játszanak tehát Amerika. és Németország, ezek a nagyhatalmak, amikor a hadianyagok irtózatos tömegét szállítják Oroszországba és fegyverzik azt fel a civilizáció, a kultúra és a polgári rend biztonsága ellen. Mi nem állhatunk itt tétlenül t. Képviselőház, a mi csonkaságra ítélt országunkban, csonka hadsereggel. A hadkiegészítési rendszer, a toborzási rendszer helyett, amely nem a való élet kinyomata, csak mimelése annak, aminek lennie kellene, csak — hogy úgy mondjam — kulisszatologatás a világ színpadán, ahol pedig a való élethez volna jogunk, a képzett tartalékokhoz. Követelnünk kell tehát az általános békerevizió mellett a trianoni szörnybéke katonai reviziójának megtörténtét is és az általános védkötelezettség behozatalát. 35.000 főnyi hadsereget engedélyeztek nekünk. Csak a kisentente békelétszámban is fél millió főnyi hadsereggel rendelkezik. A németeknek 100.000 főnyi békelétszámú hadseregük van, ezzel szemben a franciák 800.000 fővel rendelkeznek. Anglia 1913-ban 7—800 millió pengőt áldozott hadügyi célokra, 1929-ben pedig már 1250 millió pengőt. Az Amerikai Egyesült Államok a békebeli évi 920 millió helyett most évi 1750—2000 millió pengőt áldoznak a hadseregükre. Nekünk ezzel szemben azt is alig engedték meg, hogy gáztámadások esetére némi védőálarccal és más védőeszközökkel rendelkezhessünk a polgári lakosság élet- és vagyonbiztonságának megvédésére. Es ha Csehországot, az egyik kisentente országot nézzük, akkor azt látjuk, — ezt konstatálni köteles vagyok — hogy Csehország fegyveripara az 1930. év végéig egy nagy német lap hiteles közlése szerint Jugoszlávia számára 300.000 puskát, 9000 golyószórót, 3000 géppuskát, 200.000 kézigránátot, 800 ágyút, 20 páncélautomobilt és több, mint egy millió tüzérségi lövedéket szállított. Románia számára a csehek 65.000 puskát, 10.000 géppuskát, 30.000 golyószórót, 200 / ágyút, 200.000 tüzérségi lövedéket, 500.000 gázálarcot, 100 katonai repülőgépet szállítottak. Lengyelország számára 500 ágyút, 10.000 golyószórót, 200 katonai repülőgépet szállítottak; Finnország, Észtország és Lettország részére, amelyek pedig velünk, magyarokkal érzelmi közösségben vannak, 500 ágyút, 10.000 golyószórót, 16 katonai repülőgépet szállítottak. Sőt még Svájc részére is 12 ágyút, Görögország számára 40.000 puskát, 300 ágyút, 275.000 tüzérségi lövedéket, 12 katonai repülőgépet, Törökország részére 150 ágyút, 50.000 puskát, Perzsia számára 100.000 puskát, 6000 golyószórót, Kína számára 600.000 puskát, Mexikó számára 11.500 golyószórót, Argentina számára 110 ágyút szállítottak, de szállítottak a csehszlovák fegyveripari gyárak hadianyagot Spanyolországnak, San-Salvadornak, SzovjetOroszországnak is. Így állván a helyzet, jó magyar ember pártpolitikai különbség nélkül csak az erős, kiképzett és megfelelő tartalékokkal rendelkező hadsereg álláspontján lehet, (Ügy van! a jobboldalon.) tehát a nemzeti hadsereg álláspontján. Nem azért vagyok ezen az állásponton, — és itt a múlt időkre kell visszamennem — mert éppen a honvédelmi költségvetés tár-