Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

Az országgyűlés képviselőházának U89. ülése 1931 április 21-én, kedden. 27 zel iá törvényjavaslattal a törvényhozás szol­gálni akar, ha mi most ki jelentenők, hogy a marxizmustól eltávolodunk? Jelentene az va­lamit? Semmit sem jelentene. Ne tessék tehát ezt a kérdést olyan kérdésekkel kapcsolatba hozni, »amely kérdésekkel ez kapcsolatba nem hozható. Ne tessék tehát ilyen felhívást in­tézni hozzánk. (Propper Sándor: Ha nincs jobb dolga, miért ne tenné? Hadd mosolyog­jon a világ.) Az utóbbi időkben megszoktuk azt, hogy a törvényhozás, a magyar parlament olyan ja­vaslatokat fogadjon el, amelyek címük szerint ugyan fontos célt volnának hivatva szolgálni, lényegükben azonban nem szolgálják azt a célt. A bolettával kapcsolatban felhangzott a ma­gyar parlamentben és annak a törvényjavaslat­latnak indokolásánál is felhozatott, hogy azzal a törvényjavaslattal a mezőgazdasági népesség helyzetén fognak majd változtatni s immár egy esztendeje lesz annak, hogy a magyar törvény­hozás ezt az úgynevezett boletta-javaslatot el­fogadta. Méltóztassanak kimenni a mezőgaz­dasági nép közé s megkérdezni, vájjon javult-e ennek a törvénynek nyomán csak valamicskét is a mezőgazdasági népesség helyzete? Ugyan­csak így vagyunk a közelmúltban elfogadott, az építkezéseket előmozdító törvényjavaslattal, amelyről a pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy ha ezt a magyar törvényhozás elfogadja, akkor ennek folytán az építkezések fel fognak lendülni, meg fognak indulni az építkezések, amelyek azután, nem tudom 25 vagy 30 ipar­ágat juttatnak foglalkoztatáshoz. Látjuk, hogy ezt is elfogadta a parlament, az építkezés azon­ban csak nem indult meg, nem indulhatott meg azért, mert a kormány nem gondoskodott az előfeltételekről. Nem elég imperativ rendelke­zéseket kiadni, nem elég ráparancsolni az épít­tetni szándékozókra, az építkezésre, hogy tes­sék fejlődni, nem elég ráparancsolni az iparra, hogy tessék fejlődni, ha más előfeltételeit nem teremtjük meg az építkezésnek. Hát akkor, amikor a miniszter úr arra hív fel bennünket, hogy távolodjunk el a marxizmustól, legyen szabad még megemlítenem azt is, hogy mi ép­pen annyira vagyunk marxisták, mint ameny­nyire marxisták az angol, a német, a francia, a dán vagy a svéd szociáldemokraták, már­pedig ezeknek az országoknak egyikében-má­sikában a szociáldemokratapárt már kormá­nyon is volt, és mégis azt látjuk, hogy ezek a partok nem tartották szükségesnek, hogy a marxista elveket feladják. Jó lehet ez arra, hogy hangulatot teremtsen, jó lehet ez arra, hogy ezzel kapcsolatban a polgári tömegek azon rétegeinek, amelyek a szocializmust össze­tévesztik a rémuralommal, a bolsevizmuss.il . lúdbőrössé tegyék a hátát, azonban nem érik ezt el azoknál a tömegeknél, amelyeknek van legalább is annyi politikai iskolázottságuk, mint amennyi a magyar kormánv egyik-má­sik tagjának. A miniszter úr nagyhangún bele­kiáltott ebbe a terembe, hogy nem munkánál külisegélyt. hanem munkaalkalmakat kell te­remteni. Ha mi azt mondjuk, hogy munkaal­kalmat kell teremteni, ha mi hangoztatjuk ezt es belekiáltjuk ebbe a terembe, hogy tessék munkaalkalmakat teremteni, akkor ehhez ne künk megvan a jogcímünk, de nincs meg a jogcíme ehhez annak a kereskedelemügyi mi­niszternek, aki ennek a kormánynak hosszú e n i n * ereß ztül volt tagja és aki egyetlenegy alkalmat, egyetlenegy esetet sem tudott fel­mutatni, amely alkalmas lett volna arra, hogy itt tényleg munkaalkalmak keletkezzenek. Ké­rek tizpercnyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat méltóztatik-e a képviselő úr beszédidejének tíz perccel való meghosszabbításához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Bárdos Ferenc: Az a miniszter, akinek úgyszólván olyan jogai voltak, hogy senki sem korlátozta, egészen korlátlan jogokkal rendel­kezett ebben a tekintetben, akinek kezét senki sem fogta meg, akinek megvolt a módja és alkalma ahhoz, hogy munkaalkalmakat teremt­sen, annak a miniszternek ilyen kijelentéseket 'len nie íifin lehet és ha tesz, ezt szó nélkül hagyni nem lehet. Igaz, hogy ezzel szemben a miniszter úr azt mondhatná, hogy nem vol­tak meg az anyagi feltételei ahhoz, hogy munkaalkalmakat teremtsen. En azonban csak figyelmeztetem és emlékeztetem a Házat arra, hogy volt idő, amikor ennek az országnak költségvetése több százmillió pluszt mutatott, amit fel lehetett volna használni a gazdasági élet fellendítésére. Állandóan arra hivatkozni, hogy ez a válság világválság, teljes joggal nem lehet, mert ha vannak is adottságok, ame­lyek alól magunkat nem vonhatjuk ki. ha el is ismerem azt, hogy ma már a a politikai ha­tárok ellenére is Európa egy gazdasági egy­séget alkot, sőt tovább megyek, ma a technika •e szédületes előrehaladásának korában még a tengerentúli államokban fennálló viszonyok is 'hatással vannak a mi viszonyainkra, ha eze­ket mind el is ismerem, ha el ás ismerem azo­'kat a nehézségeket, amelyekkel ma meg kell 'küzdeni, akkor is meg kell állapítanom, hogy 'addig, amíg külföldön mindenütt igyekeztek ennek a gazdasági pangásnak, nyomorúságnak hatásait legalább tompítani, addig nálunk 'Magyarországon ebben a tekintetben semmi sem történt. (Bud János kereskedelemügyi mi­niszter: Maga sem hiszi el.) Arról is beszélek, hogy a munkanélküli munkás mii csináljon, amikor hónapókon, sőt éveken keresztül nincs keresete. Ezzel nem törődik senki. Itt felemlíti a miniszter úr azt, hogy a kormány nem mulasztotta el a szociális in­tézkedések foganatosításának egész sorozatát és ezek közé sorolja bizonyára a Társadalom­biztosítót, az öregségi biztosítást is. Legyen szabad csak megemlítenem, hogy ennek összes terheit a dolgozó munkásság viseli, nein a társadalom egyéb rétegei, nem a kormány. Itt az történt csupán, hogy meghozatott egy törvény, amelynek értelmében éppen az érdekeltek azok, akik ennek összes terheit viselni kénytelenek. (Bud János kereskedelmi miniszter: Az «összes»-! hagyja ki!) Itt csak az történt, hogy az érdekeltek által befizetetl összegek felelt viszont a kormány rendelkezik, a kormány gazdálkodik és nem mondhatnám azt, hogy olyan módon gazdálkodik, amellyel az érdekeltek meg lehetnének elégedve. (Prop­per Sándor: A volt népjóléti miniszter összes rokkantjait odavitte a Társadalombiztosítóba!) Mik azok az intézkedések, amelyeket a kor­mány az utolsó időkben meglett és amelyek bennünket arra kényszeríthetnének, hogy a kormánnyal és annak politikájával szemben más álláspontot foglaljunk el, más magatar­tást tanúsítsunk, mint amilyet tanúsítottunk eddig? Mik ezek az intézkedések? Ma az a helyzet, hogy nemcsak a munkásság nyomo­rog, hanem tíz esztendő alatt a polgári osztály­hoz tartozók nagy tömegei is elproletárizálód­tak. Ma az a helyzet, hogy azoknak is, akik azelőtt a középosztályhoz tartoztak, igen nagy része a proletárok sorába süllyedt le. Ilyen körülmények között nem lehet felállania a ke reskedelemügyi miniszter úrnak és azt mon­4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom