Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-496

Az országgyűlés képviselőházának U96. ülése 1931 május 1-én, pénteken. 327 szítik ki, szemben áll a francia-belga nyolcmilliós hadsereg létszámával. Különösen fontos körülmény, hogy ott kiképzett tartalék van, holott Németországban az sincsen. (Zaj.) Ez a helyzet napról-napra roszszablbodik. Tanúul hívom fel Anglia pénzügyminiszterét, Snowdent, aki egyik előadásában rámutatott arra, hogy Anglia 1913-ban 80 millió fontot költött hadseregére, 1929-ben 115 millió fontot; Amerika 1910-ben 92 millió fontot, 1920ban 175 millió fontot. (Kun Béla: Mi is költenénk, amennyit bírunk, de nem engedik!) A mostani angol hadügyminiszter, Tom Shaw, felhívta a világ figyelmét egy interpellációra nemrégen adott válaszában arra, hogy 1924-től 1930-ig Szovjet-Oroszországnak 184%-kal emelkedett a hadügyi kiadása, Franciaországé 64%-kal, és ha a régi haderőt is tekintetbe veszszük, akkor 110%-kal. Megjegyezni kívánom, hogy az erődítések és a 'haditengerészet költségei ebben az összegben nincsenek benne. (Simon András: így néz ki ott a leszerelés!) Ilyen előzmények után gigászi erőfeszítésébe fog kerülni a magyar kormánynak, hogy érvényesítse a leszerelési konferencián az egyenjogúság elvét, annak az egyenjogúságnak az elvét, amelyről a honvédelmi miniszter úr megemlékezett és amelyet — meg vagyok róla győződve — hazafias lelke egész melegével érvényesíteni fog. Ha a nemzet ereje, jövője, sorsa csak a hadsereg létszámán nyugodnék, akkor nekünk kétségbe kellene esnünk. De itt egészen más tényezők is szerepet játszanak, a nemzet életképessége nemcsak az emberanyagban, a fegyverben, ágyúkban, munícióban való felhalmozott készletekben rejlik; szerepet játszik a földrajzi fekvés, a gyáripar kiválósága és átalakítható volta hadiiparrá, az ország közlekedési hálózatának megfelelő rendszere, a közutak fejlettsége, a vasutak kiépített volta, a közlekedési eszközök megfelelő birtoka, a tisztikar és az'altisztikar kiválósága, de mindenek felett a nép tradíciója, a nép kiválósága, a nép vitézsége, katonai szelleme és legfőképpen a nemzet lelki kiválósága, (Kun Béla: Ügy van!) a nemzet összetartása, a nemzet lelki egysége. (Ügy van! a jobboldalon.) Es aki ez ellen a lelki egység ellen vét, az elfeledkezik Trianonról és elfeledkezik azokról a szörnyű emlékekről, amelyek egy szent összefogásra tanítanak bennünket, a múlt intő példáival. Ha tehát mi ezt a lelki egységet érvényesíteni akarjuk, ha mi az egyenjogúságért sikerrel akarunk küzdeni, akkor nekünk nagy erőkifejtésre van szükségünk. Éppen azért félre minden kishitűséggel és félre a defetizmus csalóka igéivel. (Helyeslés.) A magyar kormány csak akkor tud sikereket felmutatni a békeszerződés katonai revíziója terén, ha az osztatlan egész nagy magyar nemzet mögéje áll (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és a magyar nemzet osztatlan erejét mázsás súllyal tudja beledobni abba a küzdelembe, amelyet ezidőszerint azért folytat, hogy a hadkiegészítés formáját megváltoztassa, a sorozás lehetőségét biztosítsa, (Általános helyeslés. — Kun Béla: Az általános védkötelezettséget kell behozni! — Frey Vilmos: Egyenlőséget a győztes államokkal!) a különböző nemzetek hadi erejét arányosítsa és in ultima analysi biztosítsa a magyar nemzet védőképességét. Utalok itt Lord Robert Cecilre, aki azt mondotta, hogy a leszerelési konferencia kudarca a fegyverkezés olyan kirobbanását eredményezi, amely fegyverkezési verseny érthető KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXV. lesz a legyőzött államok — különösen kiemelte — Németország és Magyarország részéről is. Nagyon jól tudjuk, hogy a leszerelési konferencia 1932 február 2-án fog összeülni. Ezt a leszerelési konferenciát éveken át készítették elő. Hét évig tartott a leszerelési konferenciát előkészítő konferencia ülése. Mit biztosítottak ennek az előkészítő konferenciának során! Biztosították, hogy majdan a leszerelési konferencia a győzők instrumentuma legyen, mert az el.iborátumnak, amelyet itt készítettek, 53. §-ában kimondották, hogy ezidőszerint a legyőzött népek nincsenek érdekelve a leszerelési konferencián, (Mozgás.) mert örök időkre fixirozva van a hadsereg létszáma az összes legyőzött népeknél. A leszerelési konferencián tehát arról, hogy a uni hadseregünk létszámát felemeljük, ilyen körülmények között szó sem lehet. (Nagy Emil: Gyalázat! — Kun Béla: Megkerülése a kérdésnek!) Ilyen körülmények közt elhangzik Doumergue-nek, a francia köztársaság elnökének nizzai beszéde, amely tele van győzelmi öntudattal. Ennek a beszédnek csak következő passzusát fogom felolvasni, (olvassa): «Mindaddig, amíg a Népszövetség nem rendelkezik elegendő katonai erőyej, amely biztosítja határozatainak végrehajtását, Franciaországnak gondoskodnia kell határai védelméről és résen kell állania abban a tudatban, hogy elsősorban csak önmagára számíthat. Éppen azért Franciaországnak óvakodnia kell attól, hogy megbízható nemzetközi haderő megszervezése előtt saját erejét azon a mértéken alul csökkentse, amelyet szükségletei, biztonsága és földjének, valamint gyarmatainak oltalma megkövetel.» Ha a győztes, hatalmas, büszke Franciaország elnöke így beszél, hogyan beszéljünk mit IIa ő így gondolkodik, hogyan gondolkodjunk mi? Ha ő nem bízik, hogyan bízzunk mi annak a Népszövetségnek hadseregében, amely kellene, hogy megvédelmezzen mindnyájunkat reánkrohanó ellenségeinkkel szemben? Azt látjuk, hogy a szomszédos államok mindegyike ötször akkora békelétszámú hadsereggel rendelkezik, mint amekkorával mi rendelkezünk; azt latjuk, hogy a nehéz ágyúknak, a tankoknak, a repülőgépeknek egész tömege áll velünk szemben. {Ügy van! Ügy van! — Tabódy Tibor: Es nekünk semmi sincs!) Ne kicsinyeljük le, de ne is túlozzuk a szovjetveszélyt. Azt hiszem, nagyon helyesen állapította meg ennek mértékét a t. honvédelmi miniszter úr pár nappal ezelőtt elhangzott beszédében és ismételten és ismételten f nagyon helyesen felhívta rá az egész civilizált világ figyelmét, hogy gondoskodjunk arról, hogy Európa védtelenül ne álljon a fenyegető szovjethadsereggel szemben. (Frey Vilmos: Ezer évig mi védtük a keleti veszedelemmel szemben Európát! — Kun Béla: Es most is mi fogjuk védeni!) Akkor ne csodálkozzunk azon, hogy minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a sorozás rendszerét visszaállítsuk, hogy ennek lehetőségét biztosítsák nekünk, hogy kiképzett tartalékunk legyen. (Helyeslés balfelöl.) De ha ez nem lehetséges, akkor kell, hogy lelki tartalékunk legyen abban a bizalomban, amelyet a nemzet minden tagja érez, és abban a szent összefogásban, amelynek végső célja az ezeréves Magyarország visszaállítása. (Ügy van! Ügy van! — Kun Béla: A nemzeti hadsereg mindnyájunké!) A nemzeti hadsereg mindnyájunké, nagyon helyesen mondja t. barátom. Ezt a nemzeti hadsereget rendkívül képzett, kiváló tisztikar irányítja és vezeti. (Ügy van! bálfelől.) Ez a tisztikar napról-napra erősödik és egyre hatalmasabb lesz kultúrában; szociá47