Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-496

Az országgyűlés képviselőházának U96. ülése 1931 május 1-én, pénteken. 325 leg betegségi ágazatának rendbehozását célozza, oda konkludál, hogy az Oti. önkormányzata a kinevezési jog birtokába jusson. En azt mondom, hogy csak az autonómia kiterjesztésével a szanálást nem lehet megoldani, hanem ezt a megoldást a reális tényezőkben kell keresni és pedig a segélyezésben, a segélyeket kiszolgáltató tényezők költségeinek megvizsgálásánál, a gyógyszereknél, a gyógykezeléseknél, a kórházi ápolási költségeknél és az ügyviteli költségeknél. Itt kell válaszolnom Peyer t. képviselőtársamnak, aki a szociáldemokratapárt vezérszónoka volt, aki azt állította velem és velünk szemben, hogy mi egyesegyedül a szolgáltatásoknak, a segélyeknek, az ápolási és egyéb költségeknek és szolgáltatásoknak leszorításával akarjuk az Oti. betegségi ágazatát rendezni. En nem tudom senkinek sem bebeszélni, nera^ tudok senkit sem kényszeríteni arra, hogy az én szavaimat hogyan értelmezze, hiszen nyíltan, világosan szoktam mindig beszélni; senkire nem tudom rápresszionálni azt, hogyan értelmezze szavaimat, hogyan adja azokat vissza, ha csak nem akarok ennek valami hátteret tulajdonítani. En azt állítottam és azt mondom, hogy az egész vonalon meg kell hozni az áldozatokat és ha ezek az áldozatok nem elegendők arra, hogy Oti. betegségi ága rendeztessék, akkor — és csak akkor, hangsúlyozom: kifejezetten csak akkor — volnék hajlandó hozzájárulni, illetőleg kényszerülnénk a szolgáltatások bizonyos mértékben való leszállítására. Figyelmeztetem igen t. képviselőtársamat és azokat az ellenzéki szónokokat, akik az autonómiának támogatói és pártfogói ad absurdum, hogy én is azok közé tartozom, akik az autonómia híveinek tartják magukat, de az állam érdeke mindenekelőtt. Figyelmeztetem a képviselőtársaimat, hogy volt idő 1919-ben és utána több esztendőn keresztül, amikor az autonómia nem fungált és intézet mégis hivatásának magaslatán állott, jól működött és a biztosítottak igényeit minden körülmények között ki is elégítette. Azt mondja t képviselőtársam, hogy a Társadalombiztosító Intézet horribilis személyzeti létszáma az oka annak, hogy a Társadalombiztosító Intézet betegségi ágazata deficittel zárult. Ö sokszáz felesleges tisztviselőről be»zélt. Megállapítom azt, hogy 1930 május 1-től 1931 március 31-ig 176 fővel csökkent az alkalmazottak száma és azt is megállapítom, hogy a csökkentett létszám mellett is helyesen műküdik az Oti., de hogy az alkalmazottak közül sokszáz felesleges volna, ezt kénytelen vagyok kétségbevonni, mert igenis, a létszámot emelni kellett, hiszen jött az öregségi biztosítás, amely olyan hatalmas munkatöbblettel járt, amely munkatöbbletet az akkori létszámmal ellátni nem lehetett volna. De azzal is vádoltak bennünket, pártunkat és a másik pártot is, hogy a Társadalombiztosító Intézetnél tisztán és kizárólag a mi pártfogoltjaink alkalmaztatnak. Ezzel szemben megállapítom azt, hogy nem tudom melyik pártból volt nagyobb tusakodás és harc, hogy a Társadalombiztosító Intézetnél kinevezzék a pártfogoltjait, vájjon a szociáldemokratapárt igen t. képviselői részéről vagy pedig a mi részünkről. Igein t. Képviselőház! Ez alkalommal mást nem is kívánok felhozni, csak azt, hogy kérem az igen t. népjóléti miniszter urat, hogy a novellát, amelynek beterjesztése már a köztudatban benne van, méltóztassék mielőbb a Ház elé hozni, mert annak késedelmes benyújtása megint egy esztendő késedelmével járna. Én hiszem és remélem, hogy ez a novella, amely a Ház elé fog kerülni, alkalmas lesz arra, hogy a Társadalombiztosító Intézet betegségi ágazatát rendezze. Maga a népjóléti miniszter úr volt az, aki már a költségvetés általános vitája előtt hirdette ennek feltétlen szükségességét, és az ellenzéki szónokokkal szemben is maga a népjóléti miiniszter úr volt az, aki nyilatkozatában Ígéretet tett arra, hogy egyik legfőbb célja, szívügye, hogy ezt a hatalmas intézményt, amelynek életrehívása olyain nagyszerű elgondolás volt, rendezni kívánja. A címet elfogadom s kérem a t. Házat, hogy a népjóléti miniszter úrnak ezt a nagy elgondolását a novella tárgyalásánál is méltóztassék támogatni. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik ? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíyán valaki szólni? (Nem!) Senki sem kíváin szólni, a vitát bezárom. A miniszter úr nem kíván nyilatkozni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom s kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 5. címet elfogadni, igen vagy nem? {Igen!) A Ház az 5. címet elfogadta. Következik a 6. cím. Kérem annak felolvasását. Fitz Arthur jegyző (olvassa a. 6. címet.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Senki nemi kívám szólni, a cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Ezzel a Ház a népjóléti- és munkaügyi tárca költségvetését részleteiben is letárgyalta és elfogadta. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a balkÖzépcn.) Napirendiünk szerint következik a honvédelmi tárca költségvetése. Az előadó urat illeti a szó. (F. Szabó Géza: Nincs itt az előadó! — Br. Podmaniczky Endre: Ezek az előadók soha sincsenek itt. — Zaj.) Csendet kérek! Hegedüs Kálmán előadó: T. Képviselőház! A hpnvédelmi tárca költségvetésiét a takarékosság elvének végsőkig vitt konzekvenciája jellemzi. Ez a gyakorlati életben akként érvényesül, hogy ebiben a költségvetésben a kiadások előirányzata 95,903.000 pengő, szemben a multévi költségvetés 101,050.600 pengős kiadásával. A végösszeg tehát 5.147.600 pengővel apadt. Ebből a személyi kiadásokra 681.780 pengő, dologi és egyéb kiadásokra pedig 4,465.820 pengő esik- A személyi kiadások apasztása természetesen sokkal nehezebb feladat, mert hiszen ez sokszor a tárca körében érdekeltek életstandardját érinti, ami nagyon könnyen a honvédség életképességének rovására megy. A dologi kiadásoknál hosszabb időre nagyohbmérvű megtakarítás szintén nem lehetséges, mert hiszen természetes, hogy az utánpótlásnak fedezetet kell nyernie azoknál az intézményeknél, amelyek fennállanak és a felszereléseknél, amelyek a hadseregért vannak. Most hazafias kötelesség és elsőrenid'ü kötelesség az államháztartás egyensúlyának fenntartása. Ennek a: célnak érdekében nagyon sok áldozatot kellett hoznunk és nagyon sok mindenről le kellett mondanunk. Ha a nyugellátás összegét tekintjük, akkor rájövünk arra, hogy 45,843.000 pengőt tüntet fel ez a költségvetés, szemben a multévi 44,324.400 pengővel. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor a csökkenés nem 5,147.600 pengő, hanem csak 3,629.000 pengő. Fájdalom a nyugdíjak összege ismét emel-