Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-496

318 Az országgyűlés képviselőházának 496. ülése 1931 május 1-én, pénteken. követelményeknek semmiképpen sem felel meg. Ma a helyzet az, hogy a kórház vezetőségénél)) hogy 70—75 beteget kénytelen abban úgy .szólván állandóan elhelyezni, hanem a betegek létszáma állandóan 100 körül mozog és igen gyakran megesik, hogy a fennjáró betegek ágyát ki kell a 'közfolyosóra rakni, mert nem akar súlyos betegeket fel nem venni. De megesik gyakrabban az is, hogy félig gyógyult, de még kórházi ápolásra rászorult betegeket kénytelenek azért haza bocsátani idő előtt a kórházból, mert ezeknél súlyosabb betegeket hoznak. Ez azért van, mert körülbelül több mint százozer lelket számlál 60—70 község betegei szorulnak rá erre a kórbázra. Igaz ugyan, hogy Nyiregybázán van kórház, ellenben Nyíregyháza Kisvárdától (50 km-re van és Kisvárdára főleg azon községek betegei gravitálnak, amelyek a megye északi részén fekszenek vagy természetes központjuktól, vármegyei székhelyüktől és az ott lévő kórházaktól felszakíttattak és ennek következtében a közelfekvős Kisvárdára gravitálnak, annál is inkább, mert Kisvárdán, futnak össze északról és keletről az összekötő vasúti vonalak és autóbuszjáratok. Üjítás! sürgető kérésemre többször kaptam olyan ellenvetési hivataloj helyről, bogy rendelkezésre állanak vidéki városokban és így Kisvárdán is a mentőautók. Aki azonban tudja, hogy milyenek vidéken a gazdasági viszonyok, az tisztában lehet azzal, hogy szinte teljesen kilátástalan, hogy egy szegény ember 70—80 kilométeres útra mentőautót vegyen igénybe. Néhány héttel ezelőtt az építés tárgyában egy deputációt vezettem a miniszter úrhoz, aki az akkor előadott kérelmet nagy megértéssel fogadta. Megígérte, hogy amennyiben parancsoló szükségesség kívánja, hogy ezt a kórházat felvagy átépítsék, az meg is í'og történni. Megígérte a miniszter úr azt is, bogy esetleg szükség esetén személyesen is meg fog győződni a helyzetről. Tisztelettel kérem, méltóztassék a miniszter úrnak ezzel a kérdéssel sürgősen foglalkozni. Ma már nem kérem azt, hogy ott modern 200 ágyas kórház építtessék tel, amelynek tervei ezidőszerint a. minisztérium műszaki osztályában lekúsznék; tökéletesen megeléged nék azzal, ha a miniszter úr erre a kórházra, amelynek alépítménye elbírná az emeletet, egy emeletet búzhatna fel. hogy ezáltal az ezidőszerint 70—75 ágyas kórhazai körülbelül 150— 160 ágyas kórházzá alakítbassák át. Azt hiszem, hogy a mai szűkös viszonyok között Is az az összeg amely körülbelül 250—300.000 pen gőt tenne ki, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ennek a nagy vidéknek a kívánsága, lile tőleg szükséglete kielégíttessék. A másik dolog, amire a miniszter úr figyelmét felhívni kívánom, a felső Tisza fa lyása mentén lévő községek vízellátása. Ahogy ezer évvel ezelőtt lajtokban és hordókban hordták a vizet a Tiszáról emberi ós állati használatra, ennek a vidéknek igen sok helyén a lakosság ma is igy fedezi ivóvízszükségletéi Talán ennek a következménye és annak, hogy a Tiszának ezen a vidékén lévő községek a Tisza árterében fekszenek,— meri több községmik a Tiszaszabályozás meg nem történte miatt védőgátak sincsenek s ha a Tisza kiárad, amit pedig Igen gyakran szokott megtenni, ftlbo rítja az utakat is - mondom, talán ez az oka annak, hogy Tiszakanyár községében a nuilt év nyarán ugyanabban az időben 72 tífuszos beteget kezeltek az orvosok. IIa figyelembe veszszük, hogy az összlélekszám 1200-at tesz ki, akkor láthatjuk, hogy milyen kedvezőtlenek az ottani közegészségügyi viszonyok. A másik, talán még ennél is szerencsétlenebb község Újkenéz. Bár az újkenézi vizet ismételten megvizsgálták, magam győződtem meg róla, hogy múlt évben ebben a községben 31 golyvás, elmebeteg, hülye gyermek, illetőleg felnőtt van. Az orvosok véleménye szerint azért, mert a községnek kevés a kút^ a község lakosságának egyrésze a Tisza vizéből iszik és a Tisza vizének, illetőleg a kutaknak jód tartalma nagyon kevés. Okvetlenül szükség van tehát mélyfúrású kutakra. Bátorkodom ezt a kérdést is a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani s egyáltalában csatlakozom előttem felszólalt Koesán t. képviselő úr tervéhez, illetőleg ajánlásához, és helyesnek tartanám én is, ha a miniszter úr az egész országot talán bizonyos ivóvízkörzetekre osztaná fel és a szerint, hogy hol mutatkozik a legszükségesebbnek kutak fúrása, indítaná meg azt a nagy munkát, amelynek végső célja a falusi nép egészségi állapotának feljavítása. Tekintettel arra, hogy a miniszter úrban megbízom, tekintettel továbbá arra is, hogy hiszem azt, hogy a miniszter úr még azon szűkös viszonyok között is, amelyekkel tárcája ezidőszerint rendelkezik. Felsőszabolcs, illetve Kisvárda és vidéke közkórházának megépítésére vonatkozó kívánságomat teljesíteni fogja, a címet elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kiskos István! Kiskos István: T. Képviselőház! Mielőtt felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, a T. Ház engedelmével alludálni kívánok Krisztián Imre igen t. képviselőtársam beszéde >orán tett ama kijelentésére, amely szerint az ő beszédének tartama alatt erről az oldalról beszéde bizonyos részei iránt lemosolygásban vagy kinevetésben lett volna, része. Meg kell állapítanom, hogy az a mosoly és nevetés nem Krisztián képviselő úr (beszédének tárgyára vonatkozott és ennélfogva meg kell állapítanom azt is, hogy Krisztián t. képviselőtársam ebben a feltevésben magyon tévedett, mert hiszen a keresztény-gazdasági párt, amelynek programmjában a falu népének egészségügye, mint fontos progrnmnipont foglaltatik^ ellentétes állásponton volna és ellenkeznék a párt programmjával, a tárgy fontosságával és annak méltánylásával is, ha egy ilyen okos és a falu népe érdekében elmondott fontos közegészségügyi felszólalást kimosolyogtak volma. (Szabó István: Ez félreértés volt!) A keresztény-gazdasági párt tudja, hogy mivel tartozik a falu népének, a nemzeti erő és az egészséges 'magyar faj fenntartása érdekében és az ilyen tárgyilagos és üdvös beszédeket csak örömmel hallgatja és üdvözli. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. Képviselőházi Ezek után rátérek már most felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára. Az a meleg szeretet és az a segíteni akarás, amely tegnap a mélyen t. népjólétig miniszter úr beszédéből a tárcája körébe eső szociális ügyek és feladatok iránt olyan őszinteséggel és közvetlenséggel nyilatkozott meg, indított engem larra, hogy a mélyen t. miniszter úr felé bizalommal forduljak, szíves figyelmét fel akarván hívni egypár körülményre. (Halljuk! Hulljuk!) Örömmel állapítottam meg a mélyen t. miniszter úr beszédéből, hogy gondoskodni kívánván a háború károsultjairól, a hadirokkant-kérdésnek revizió alá vételére a miniszter úr egy legközelebb előterjesztendő törvényjaI vaslatot helyezett kilátásba. A háború anyagi