Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-496

Az országgyűlés képviselőházának 496. ülése 1931 május 1-én, pénteken. 315 ápolási Alapba hozzájárulás címén. Mégis, ha megbetegszik, nincs módja és lehetősége arra, hogy a kórházat ingyenesen csak egy órára is iííénybevegye, hanem még aránytalanul foko­zottabb mértékben kénytelen megfizetni a kórházi költségeket és mindazt, ami azzal vele­jár. Ha pedig a sors azzal veri meg, hogy meg kell magát operáltatnia, akkor meg éppen na« y nehézségekkel áll szemben. Anélkül, hogy valakit meg akarnék sérteni vele, elmondok egy esetet, 'amely a közelmúlt időkben történt Egy barátomnak a harmadosz­tályú kórházi teremben azt mondották, hogy itt az operáció nem olyan biztos, mint ha át­megy arra az osztályra, ahol 460 pengőért ope­rálják meg. Akkor ez a barátunk átment és 460 pengőbe került neki kizárólag csak az ope­ráció költsége. (Homonnay Tivadar: Ilyen or­vos nincs Magyarországon! — Buday Dezső: Ilyet nem szabad mondani. — Homonnay Tiva­dar: Engedelmet kérek, ez már több a soknál!) Magam is elismerem, hogy több a soknál, de nem volna bátorságom ok nélkül és adottság nélkül idehozni, nem volna erkölcsi bátorságom ahhoz, hogy ezt nyugodtan megmondjam. Ha azonban megtörtént, akkor erkölcsi kötelessé­gem, hogy a hivatott tényezők előtt 'az ilyen lehetetlen állapotot föltárjam. (Homonnay Ti­vadar: Az nem mondott igazat, aki magának ezt elmesélte. Dajkamese.) Nemcsak hogy el­mondta, de el is szenvedte. Erkölcsi kötelessé­gem ezt elmondani, — anélkül, hogy sérteni akarnék egyént vagy intézményt — sőt még furcsábat is mondok, bármennyire nem méltóz­tatik helyeselni ezt a dolgot. En mint törvény­hozó, úgy vélem, hogy nemcsak önmagammal, haïrem a közzel szemben is tartozom kötelessé­gemet teljesíteni s a népjóléti miniszter úr iránt érzett tiszteletem parancsolja, hogy Ilyen adottságokat idehozzak, fölpanaszoljak és kér­jem, hogy ezeket a nem kívánatos állapotokat nyesegesse le, hogy ilyenek többé meg ne tör­ténjenek. Annak a négy-ötholdas kisgazdának 460 pengőbe került az operáció. En személyesen voltam a segédtanár úrnál, hogy csökkentse ezt az összeget, de azt mondotta, hogy ez még elő­nyös. (Zaj) Sajnálom, hogy nem nyeri meg mindenkinek a tetszését, de — igenis azt mon­dotta, hogy előnyös, mert különben 700 pengőbe kerülne, így csak 400 pengőbe került — 60 pen­gőbe pedig a gyógyszer és orvosi szerek kerül­nek. Ez így van, sőt hozzáteszem még azt is, hogy megtörtént egy falusi főjegyzővel, hogy feljött Budapestre magát megoperáltatni, azzal az 'elhatározással, bogy ő úriember lévén, szük­ség esetén az operációt drágábban is megfizeti. Megkérdezték tőle, hogy akarja magát meg­operáltatni, 400 pengőért... 1 ? (Mozgás.) Méltóz­tassék kijelentésemet komolyan venni. Senkivel szemben 'még nem állítottam olyas valamit, ami nem felel meg a valóságnak. Ott megtör­tént az, hogy kérdezték, hogyan akarja magát megoperáltatni, 400, 800 vagy 1600 pengőért. (Mozgás.) Komolytalannak véli a mélyen t. Képviselőház, de én nagyon tragikusnak ve­szem, hogy abban az időben, amikor mindenhol azért kiáltunk, hogy le a fizetésekkel. (Ho­monnay Tivadar: Dehogy kiáltunk! Ki ki­áltja?) Ha nem méltóztatik meghallani, hogy ki kiáltja, én arról, sajnálom, nem tehetek Bo­csánatot kérek, amikor megkérdeztek ezt a barátomat, hogyan akarja magát megoperál­tatni, elképedtek, amikor azt felelte, hogy «szegény tisztviselő vagyok, nines módomban azokat az árakat megfizetni». Megmondották. hogy 400 pengőért a főorvos úr, 800 pengőért a segédtanár úr operálja meg, 1600 pengőért pedig maga a tanár úr. Ez faktum. Ha nem méltóztatik elihinni, bármely percben be tu­dom igazolni. Egy másik esetben — szintén szolgálhatok nevekkel — elment egy vidéki jegyző a kór­házba. Azt mondta neki a tanár úr, ez olyan haj, amelynek kezelésére hetek, hónapok szük­ségesek. Ha 1200 pengőt. Letétbe helyez, ki­gyógyítják, ugyanakkor elment a Kun utcai kórházba, 16 pengőt fizetett orvosi kezelésért és még az nap orvosolták ugyanazt a baját, s azután mégegyszer fel kellett jönnie Pestre és ezzel el volt intézve. Ezeket csak mint szélsőségeket ragadom ki a sok eset közül. Velem is megtörtént, hogy egy tanársegéd-orvos látogatásáért 50 pengőt fizettem. Bocsánatot kérek, — tisztelet-becsü­let ezeknek az uraknak a foglalkozásukért, mert emberek életét hordják a tenyerükön, jó szívükön, ügyességükön, a kultúrájukon — de ilyen drágán operálni, kiterjedt praxist gya­korolni, a mellett az V— Vll. fizetési osztály­ban lenni ebben a nyomorúságos korban; eh liez legalább is nagyon sok szó fér. Sajnálom, ha nem mindnyájuk tetszését nyeri meg ez a hang, de viszont kénytelen vagyok ezeket el­mondani azoknak az embereknek érdekében, akik kénytelenek magukat ide felhozatni, hogy megoperáltassák, vagy kórtházban ápoltassák magukat. Felsorolhatok eseteket, hogy sze­gény emberek leányát, vagy fiát milyen drá­gán kezelték. Ritter Mária 500, Zöldi Klek 410, Búrom Imre 460 pengőt fizetett operációért, azonfelül pedig a kórházi ápolási díjat. Aki érdeklődik a dolgok iránt, annak elmondhatom a részleteket. Megtörténi az egyik vidéki kór­házban, hogy akit bevittek nappal, annak a vakbelét megoperálták 100 pengőért, akit pe­dig este vittek be, attól 280 pengőt kértek. (Farkas Elemér: Hol?) Budapesten. (Mozgás.) En sem tartom ezt helyesnek, de ha így van, erkölcsi kötelességemnek vélem, hogy a leg­főbb illetékes tényezőnek, a miniszter úrnak tudomására hozzam", hogy felügyeleti jogával élve intse ezeket arra, hogy nincs helyén, hogy így fizettessék meg magukat. Tudom, hogyha mindazok az összegek, amelyeket adó alapok címén a falvak, városok általában befizetnek, nem volnának elegendők arra, hogy kórházakat építsünk, mégha kizá­rólag és kifejezetten csak erre a célra hasz­nálnák is fel a pénzt, de ezt mindenesetre kí­vánatos volna kifejezésre juttatni. Itt az volna a tiszteletteljes kérésem, hogy miután méltóz­tatott mondani a miniszter úrnak, hogy ké­szül egy új kórházi vagy közegészségügyi tör­vény, rendeztessenek az ilyen kirívó esetek, mint aminőket bátor voltam felhozni. (Az el­nök csenget.) Egy pillanatnyi türelmet ké­rek, befejezem. Még csak azt kívánom felemlí­teni, hogy a szegényiigy a rendezést nagyon megkívánná. Mert nagyon sok esetben meg­történik, különösen most, hogy az, akinek 10—Ifi hold földje van. ami gyakran 7—8— 10.0(H) pengővel van megterhelve, tehát már nem va­gyont, hanem tehertételt jelent, adott esetben szegénységi bizonyítványt mégsem kap. Elnök: Képviselő úr, szíveskedjék beszédéi befejezni! Krisztián Imre: Egy pillanat és befejezem. Elnök: Nem lehet kérem egy másodperceid sem meghosszabbítani! (Derültség a balol­1 dalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom