Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-496
310 Az országgyűlés képviselőházának 49 6. ülése 1931 május 1-én, pénteken. igen t. miniszter úr hivatalbeli elődjétől. En azokról az anyagi tartozásokról akarok beszélni, amelyeket az igen t. miniszter úr hivatalbeli elődjétől örökölt és csak futólag említve a népjóléti minisztériumnak a székesfőváros iránii tartozását, egy konkrét példát említek, a biharvármegyci gróf Tisza István közkórházat és kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék megfizetni, vagy megfizettetni a gróf Tisza István kórháznak járó 35.000 pengő tartozást az 1929. évről. Ha egy régi politikusnak magyaráznám, hogy előfordulhat az, hogy egy minisztérium tartozik a neki alárendelt kórháznak, nem hinné el. Ma már ilyen csodabogarakat is hall az t'inber. A legutóbbi biharmegyei közgyűlés tárgyalta, megfelelő botrányos jelenetek kíséretében, azt a tényt, hogy a népjóléti minisztérium 85.000 pengővel tartozik betegápolási költségek fejében a biharmegyei közkórháznak immár két esztendő óta. Kérdezi az ember, hogyan leheteséges az, hogy egy egész naptári esztendőt átugorva, az 1930-at átugorva, még 1929-ről elintézetlen tartozása van a népjóléti minisztériumnak 1 ? Nem csoda, hogy a vármegyei' bizottsági tagok, de igen sokan a vármegye lakosai közül is, önkénytelenül összehasonlításokai tettek, hogy ugyanakkor a népjóléti miniszteri nin fennhatósága alatt álló Társadalombiztosító Intézet tartozások miatt olyan kegyet len kíméletlenséggel jár el. Mit tegyen az alul lévő legfelsőbb hatóságával, a népjóléti minisztériummal szemben, mit tegyen a neki alárendelt közkórház, amikor a népjóléti minisztérium tartozik neki? Ez hovatovább odafejlődik, hogy már csak a helyzet kiélesítése szempontjából, az abszurditás bizonyítására kénytelen lesz az ember törvényjavaslatot tervezni arra, hogy ha van késedelmi kamat az alantasnak, akkor, ha a felsőbb hatóság követeli tőle a tartozást, akkor legyen késedelmi kamat abban az esetben is, ha a felsőbb hatóság nem teljesíti tartozását a neki alárendelt intézettel szemben. En tehát az igen t. népjóléti miniszter urat kérem, méltóztassék rendezni minisztériumának régi tartozásait a vidéki kórházak iránt, mert azok nélkülözik ezeket az összegeket. A mészáros és fűszeres minden hónap elsején jön a számlával a kórház gazdasági hivatalához. Teljes abszurdum, hogy a minisztérium a maga hatalmi pozíciójára támaszkodva ilyen óriási összeggel, 35.000 pengővel tartozzék, illetve, hogy ne szégyelje, hogy tartozik egy vidéki közkórháznak. Ez az egyik kérelmem. A másik kérelmem ugyancsak a kórházakra vonatkozik. A miniszter úr fennhatósága alatt álló minisztérium megtette Bihar vármegyével legutóbb azt, hogy minekutána konstatálta, hogy a biharvármegyei kórház pár hónapon keresztül némi megtakarítást mutatott ki a számára havonta kiutalt 1250 pengő állami támogatás felhasználásánál, minekutána tehát megtakarítást mutatott ki, nyomban jött a népjóléti miniszteri rendelkezés, amely konstatálta, hogy Bihar megye közkórházánál megtakarítás van, ebből kifolyólag hat hónapra beszünteti a további állami támogatást és a havi 1250 pengő állami támogatást a jövőben lecsökkenti havi 800 pengőre. T. Képviselőház! Már tavaly is az igen t. miniszter úr hivatali elődjével szembeszálltunk akkor, mikor a takarékoskodást odáig kiterjesztette, hogy a vidéki kórházak számára kiutalt kórházi ellátmányok összegét csökkentette. Ez a tér nem az a tér, ahol takarékoskodni lehet, vagy takarékoskodni szabad, és az igen t. miniszter úrnak keményen a talpára kell állania pénzügyminiszter kollégájával szemben, ha ennél a tárcánál akár lineáris, akár egyéb más, meggondolatlanul erélyesen keresztülvitt takarékoskodást akar. Itt nem lehet takarékoskodni, s miként az elmúlt esztendőben támadtuk a miniszter úr hivatali elődjét azért, hogy a kórházi ellátmányokat leszállította, és így több vidéki kórház fenntartását megnehezítette, úgy az igen t. miniszter úrral szemben minden rokonszenvünk és nagyrabecsülésünk mellett is szóvá kell tennünk azt a teljesen abszurd eljárást, amelyet a népjóléti minisztérium e tekintetben követ, hogy nem engedi a vidéki kórházakat, gazdálkodni, nem engedi azokat kalkulálni, s amint 1—2 hónap után lát némi megtakarítást, már jön az év hátralévő részére az állami támogatás megszüntetésével, illetve annak csökkentésével. Aki ezt a rendeletet fogalmazta, annak halvány sejtelme sincs arról, hogy egy vidéki közkórháznál a beteglétszám miként hullámzik, hogy az nem megy úgy, mint ahogy az illető népjóléti miniszteri referens úr elgondolta. Az nem egyforma minden naptári hónapban, s előfordul, hogy január-február-márciusban megtakarítás mutatkozik, viszont az áprilisi, májusi és júniusi hónap homlokegyenest túlköltekezést mutat. Méltóztassék ráhagyni ezt az illető kórházra, s mihelyt észrevesznek 300 pengős megtakarítást, akkor ne méltóztassanak rögtön jönni s bürokratikus módon valamiféle kaptafára húzva kiadni egy rendelkezést. Ez nem illik bele abba a szellembe, amellyel az igen 1. miniszter úr minisztériumát vezeti. Egészei] bizonyos, hogy nincs tudomása erről. Egészen bizonyos, hogy valamelyik ügyosztályvezető a miniszter úr megkérdezése nélkül adott ki ilyen rendelkezést, de tény az,^ hogy Bihar vármegye közigazgatási bizottsága a legközelebbi szerdán fog foglalkozni ezzel a népjóléti miniszteri leirattal és előreláthatólag egyhangúlag fog olyan határozatot hozni, amely az igen t. miniszter urat felkéri arra, hogy ezt a rendeletet megmásítsa, visszavonni méltóztassék. A kórházi kérdésekkel hozom kapcsolatba azt a látszólag vele összefüggésben nem álló kérdést, hogy az egyes hadirokkantaknak különböző keresetképességi állapota minő módon bíráltatik meg. Nálunk, Bihar megyében, a közkórházak beteglétszámával a legszorosabb öszszefüggésben van az, hogy a hadirokkantak milyen segélyekben részesülnek és milyen anyagi viszonyok között vannak. Legutóbb, amikor^ végigjártam a kerületemet, Berettyószentmárton községben talátam olyan hadirokkantat, aki hosszú idő óta ágyban fekszik, önmagával teljesen tehetetlen ember, a szó szoros értelmében mozdulni sem tud, s ennek keresetképességét csak 50%-ig csökkentve ismerték el. Egy másik konkrét eset ugyancsak Berettyószenhnártonból: egy másik hadirokkant, akinek bal felsőkarját csontlövés érte s akinek e miatt ki is vették a csontot a bal felsőkariáhól s aki teljesen béna, csupán 25%-os hadirokkantnak van elismerve. Gáborján községben találtam egy olyan hadirokkantat, akinek könyöklövése volt, akinek eddig 50%-os volt a keresel képességcsökkenése, ezt azonban most minden különösebb ok nélkül csökkentették 25%-ra. Ppcsaj községben találtam egy olyan hadirokkantai, akinek fejlövése és kétszeres niellövése van, szóval háromszoros sebesülése van. Ennek rokkantsága 75%-ig van elismerve, holott teljesen, szemmelláthatólag teljesen f munkaképtelen. Miiidamellettt ennek a százszázalékos hadirok-
