Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-496
Az országgyűlés képviselőházának U96. ülése 1931 május 1-én, pénteken. 299 a kérdést s amely mindenkor a legkörültekintőbben, az egyéni viszonyok alapos mérlegelésével állapította meg a segélyek összegét. Csak azt kell sajnosán megállapítanunk, hogy a folyó évi segélyek a múlt évihez képest igen sok esetben csökkentett összegben utaltattak ki. Ezt sajnálatosnak kell tartanunk, mert hiszen a megélhetési viszonyok inkább súlyosbodtak a múlt évihez képest, úgyhogy az illetők a segélyre most még inkább, nagyobb mértékben vannak rászorulva, mint a múltban és így a segélyek csökkentése nem lehet indokolt. Helyesnek tartanám, hogy amennyiben a régi segélyekből levonások eszközöltettek, úgy a visszatartott összegek pótlólag kiutaltassanak. De még kívánatosabbnak, sőt feltétlenül szükségesnek tartom azt, hogy a segélyezés az 5000 koronán aluli jegyzésekre is kiterjesztessék, hiszen a legkisebb jegyző is feltétlenül érdemes arra, hogy ebben a jótéteményben részesüljön. Nem lehet indokolni a segélyeknek a kisjegyzőkre ki nem terjesztését azzal, hogy aki kevesebbet jegyzett, az aránylag kevesebbet is veszít, hiszen azok a legkisebb jegyzők is meghozták az ő áldozatukat s ha kisebb összegben nyilvánult is meg jegyzésük, az ő szempontjukból ez igen nagy és jelentős áldozat volt. Az a kis napszámos, az a kis földmíves, kisiparos, az a cseléd s az a szabadságos katona is, aki hazajött a harctérről és hadikölcsönt jegyzett, igazán nagy áldozatot hozott a maga párszáz koronájával és habár talán kisösszegü segélyt kaphatna, talán csak egynéhány pengőt, a mai súlyos viszonyok között ez az ő részére mégis nagy segítséget jelentene. Azt hiszem, hogy éppen azért, mivel csekélyebb összegekről van szó az egyesekre nézve, az egész szükséges összeg sem lehet olyan túlmagas, hogy ez valamiképpen még a takarékosság alapján összeállított költségvetés keretében is megoldható ne lenne. Nagyon jól tudom, hogy az igen t. miniszter úr meleg szeretettel viseltetik a hadikölcsönsegélyezettek nagy érdekei iránt is s szívén viseli érdekeiket, nagyon kérem tehát, hogy valamiképpen keressen módot ennek a kérdésnek méltányos és igazságos megoldására is. Az anyagi segítségen kívül ez nagy lelki megnyugvást is keltene a legkisebb jegyzőknél. T. Képviselőház! Nagyon helyes az, hogy a hadirokkantak és a háborúban elesettek és elhaltak hátramaradottainak járulékaira fordított összeg nem csökkentetett, sokkal helyesebbnek tartottam volna azonban, ha ezt lényegesen tudtuk volna emelni. Sajnos, ezen a téren még egy nagy adóssága van a magyar nemzetnek, amelyet ma sem tudott még leróni, mert hiszen főképpen a hátramaradottak helyzete ma is még a lehető legsúlyosabb. Ami a hadirokkantakat illeti, itt különösei] a magasabb százalékú hadirokkantak ellátásánál a múlthoz képest javulás történt az utóbbi években. (Fábián Béla: Amennyiben? Mennyit kapnak 1 ?) Ezt sem mondhatom teljesen kielégítőnek, de mindenesetre kielégítőbb, mint a hadiözvegyeké. Feltétlenül arra kell törekednünk, hogy a hadirokkantaknál is további lényeges javítást tudjunk elérni, azonban különösen kell erre törekednünk az elesettek hátramaradottainál, mert hiszen a hadiözvegyek, a hadiárvákkal együtt olyan keveset kapnak, hogy az alig tekinthető még alamizsnának is. De különösen súlyos a helyzete az elaggott ön«szülőknek, akiknek a helyzete magától értetődően mindig súlyosbodik, mert hiszen állandóan idősebbek lévén, gyöngébbek, munkaképtelenek lesznek, az ő segélyük felemelése tehát a lehető legméltányosabb volna, örömmel állapítom meg, hogy az igen t. népjóléti miniszter úr éppen tegnapi felszólalásában erre nézve biztató kijelentéseket tett és nagyon kérem, hogy azzal a meleg érzéssel, amellyel ő eziránt a kérdés iránt viseltetik, legyen kegyes lehetőleg minél előbb módot találni, hogy ez a súlyos és fontos kérdés mielőbb szintén kielégítő megoldást találjon, olyan megoldást, amilyet a nemzet becsülete megkövetel. örömmel üdvözlöm azt a tervet, amely a községek vízellátásának elősegítésére irányul. Itt vagyok bátor tisztelettel felhívni az igen t. népjóléti miniszter úr figyelmét az eldugott, félreeső vidékeken fekvő bakonyi községekre, amelyek olyan viszonyok között vannak, amelyek talán a legszerencsétlenebbek az országban, mert éppen ezen a vidéken a legnehezebb megfelelő egészséges vizet nyerni, főképpen elegendő mennyiségben. Ennek a vidéknek gazdasági viszonyai a legmostohábbak, távol fekszik minden piactól, a legrosszabbak a talajviszonyok, a termelési viszonyok, úgy hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között kétségkívül a leghátrányosabb helyzetben ez a vidék van, ezért ezt a fontos problémát saját erejéből megoldani nem tudja. Nagyon gyakran lép fel e vidéken a tífuszjárvány. Ezért is fontosnak kell tartanom, hogy nemcsak e községek érdekében, de az általános közegészségügy érdekében is megfelelő segítséget kapjanak vízellátásuk megkönnyítésére. Ami a mezőgazdasági munkások biztosítását illeti, ebben a tekintetben a magam részéről örömmel csatlakozom azoknak a t. képviselőtársaimnak felfogásához, akik sürgősnek tartják ennek megoldását. Jól tudom, hogy elsősorban anyagi kérdéseken múlik ennek megoldása. Hiszen a gazdasági cselédeknél nem volna nehéz a t megoldás, mert ott a munkaadót ma is elég nagy kötelezettségek terhelik a gazdasági cselédek és munkások gyógykezelése révén úgy gyógyszerszámlák, mint az orvosi költségek tekintetében, sokkal nehezebb azonban a kérdés azoknál a mezőgazdasági munkásoknál, akik nincsenek állandó alkalmazásban, akiknél nagyon nehéz volna megállapítani, hogy ki fizesse a járulékot, mert az egész járulék megfizetésével a munkást t sújtani nem volna méltányos, a munkaadót megállapítani pedig majdnem teljes lehetetlenség. Ennek a kérdésnek megoldása sürgős, azonban feltétlenül szükséges az, liogy hozzá megfelelő anyagi fedezetet lehea sen találni. A legkevésbbé szívesen látom a népjóléti minisztérium költségvetésének azokat a tételeit, amelyek a Társadalombiztosító Intézet ügyviteléhez való hozzájárulásra és az ott előállott deficit megszüntetésére vonatkoznak. Ezek azok a tételek, amelyekre azt volnék bátor mondani, hogy szívesebben látnám, ha máshova lehetne őket átcsoportosítani, például a hadikölcsöntulajdonosok, a hadiözvegyek, a hadiárvák és elaggott szülők segélyezésére. Az a felfogásom, hogy a Társadalombiztosító Intézet járulékai elég magasak arra, hogy ez az intézmény saját erejéből fenntarthatná magát. Szükséges volna ennek^ a nagyon közhasznú, de kétségtelenül túlméretezett intézménynek adminisztrációját leépíteni bizonyos mértékben, mégpedig részben a kétségkívül nagy tisztviselői létszám csökkentésével, részben pedig az ügyvitel és az igazgatás egyszerűsítésével. Ügy tudom, hogy az igen t. miniszter úrnak ebben a tekintetben megvannak a legjobb szándékai, amelyeket a magam részéről örömmel kell üdvözölnöm.
