Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-496

204 Az országgyűlés képviselőházának 1+96. ülése 1931 május 1-én, pénteken. így, hanem igen sok más tisztviselőtársam is — segíteni iparkodjék, hogy ez a kérdés is általános megelégedésre végre megoldassák. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Eri Márton: Egyébként is az a beszéd, amelyet tegnap hallottunk a miniszter úr szájából, olyan kijelentéseket tartalmazott, amelyeket örömmel vettünk tudomásul és azt hiszem, hogy az az általános taps és éljenzés, amely a miniszter úr első költségvetési beszéde alkalmával elhangzott, teljesen indokolt volt, mert az ő kijelentéseit csak örömmel fogadhatjuk és én a magam részéről is teljes mértékben meg vagyok elégedve azzal a programmal, amelyet nyújtott. Csak arra kérem a miniszter urat, hogy azt, amit most röviden elmondottam, kegyeskedjék szíves figyelmébe venni. A címet egyébként elfogadom. (Elénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! ff álljuk!) Valóban erről az oldalról is el kell ismernünk, hogy a népjóléti miniszter úr tegnapi 'beszéde, amelyben tárcájának általános vitáját összegezte és amellyel egy majdnem teljes népjóléti programmot adott, a Ház minden oldalára mélységes benyomást gyakorolt. (Ügy van! Ügy van! jobb- és balfelöl.) Tökéletesen együttérzek Bródy Ernő t. képviselőtársammal és barátommal, aki megállapította, hogy a tisztességnek, az őszinteségnek, a nagy és szomorú problémákkal való együttérzésnek ma szuggesztívebb hatása van, mint valaha. A miniszter úr beszédének különösen egyik része keltett mondhatnám országos feltűnést, az a kijelentése, amellyel bejelentette itt a t. Háznak, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet keretében foglalkozni kíván a kötött orvosi rendszernek szabad orvosi rendszerré való átváltoztatásával. (Bródy Ernő: Helyes!) A népjóléti tárca általános vitájában sok szó esett a gazdasági válságról. Mindnyájan megemlítettük a mezőgazdaságnak, az iparnak és a kereskedelemnek szörnyű válságát. Huzza kell tennünk élihez, hogy "mindezeken túl válságban tengődnek az értelmiségi pályákon lévők is és elsősorban az orvosi társadalom helyzete egyenesen kétségbeejtő. (Ügy van! Ügy van! jobb- és half elől.) Nemrégen egy diplomás orvos járt nálam, aki azt kérte, hogy a Lipótmezőre ápolónak protezsáljam be. Még ma is, ezekben az időkben, amikor ügyvédek diurnistáknak, díjnokoknak ajánlkoznak, (Jánossy Gábor: Mérnökök villamoskalauznak! — Ügy van! Úgy van!) akkor ismételten járnak nálunk mérnökök, hogy a Bszkrt.-hoz kalauznak protezsáljuk őket, (Ügy van! Ügy van!) akkor is megrázó hatást kell, hogy gyakoroljon a magyar társadalomra, amikor diplomás orvos kórházi gyakorlat után elmegyógyintézetbe ápolói álláshoz kér protekciót. (Jánossy Gábor: Szolgai állás!) Ennek egyik okát az irgalmatlan gazdasági helyzeten kívül abban látom, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) hogy a Társadalombiztosító uniformizálta az orvosi társadalmat, uniformizálta a kötött orvosi rendszerrel, amely — mint tegnap is voltam bátor mondani — diurnistákká, Sanyaró Vendelekké tette az orvosokat. Minden állami, szociális és közéleti institúciónak alapja a bizalom, különösen a bizalom volt az alapja az orvosválasztásnak. Hiszen mindenki az orvos iránt érzett bizalom alapján választotta ki orvosát, amit a kötött orvosi rendszer teljesen megszüntetett és arra kényszerítette a beteget, hogy ne ahhoz menjen, akihez bizalma^ van, hanem akit egy séma, a bürokrácia előír számára. Nagyrészt ez volt az oka annak, hogy a társadalomnak értelmesebb része, a középosztálynak egy része az utóbbi években, minthogy mint a Társadalombiztosító tagja nem mehetett ahhoz az orvoshoz, akihez hizalma volt, kuruzslókhoz ment és ismételten láttunk egy bizonyos, a kuruzslás felé irányuló tendenciát. A kuruzslás karjaiba rohan a beteg, mert a kuruzslóhoz több bizalma van. (Eri Márton: Igen sok igazsága van! — Jánossy Gábor: A kuruzslót is meg kell fizetni!) A miniszter úr kilátásba helyezte azt, hogy a kötött orvosválasztásról áttér a szabad orvosválasztás rendszerére. Az egész világon, — egyetlen ország kivételével, Szovjet-Oroszország kivételével — minden társadalombiztosító és munkásbiztosító intézménynél megszűnt már a kötött orvosválasztási rendszer és szabad orvosválasztási rendszer van. Bátor vagyok a miniszter urnak ismetelten figyelmébe ajánlani a német és az osztrák példát. A német az újabb. Ott a törvényhozás törvénnyel szabályozta ezt a problémát és pedig úgy, hogy a társadalombiztosító intézet körébe tartozó beteg megkapja azt a minimális díjat, amelyet mint biztosított beteg fizet az orvosnak — ez egy kalkuláció eredménye: a fixfizetéseket elosztják az évi betegek számával és így kijön egy összeg, amely körülbelül az orvosnak jut, ezt a beteg kapja meg — és ezzel mehet ahhoz az orvoshoz, akihez akar, akihez bizalma van. T. Képviselőház! Még csak annyit teszek hozzá: az Orvosszövetség, amely Magyarország orvosainak egyetemét reprezentálja, múlt év májusában Miskolcon tartott ülésén egyhangúan foglalt állást a kötött orvosválasztás ellen és a szabad orvosválasztás mellett. Ajánlom ezt az orvosképzés, a tudomány, a szociális alap és az orvosi tudomány jövője szempontjából perdöntő fontosságú kérdést az igen t. miniszter úr bölcs figyelmébe. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: T. Képviselőház! Az általános vita során nem volt módomban felszólalni, hála Istennek, annak a nagy érdeklődésnek folytán, amely a tárca költségvetése iránt megnyilvánult. Ha ezt nagyrészben tnlajdonítom is az igen t. népjóléti miniszter úr szeretett egyéniségének, viszont egy részben mégis tulajdonítanom kell a Képviselőház e tárca iránt érzett szeretetének is. Ezt annyiból tartom fontosnak, mert megítélésem szerint a népjóléti tárca elsősorban, közegészségügyi tárca és a népjóléti tárca költségvetésében találnak kielégítést azok az igények, amelyek az ország közegészségügyét vannak hivatva előre vinni. Ezért szolgál örömömre az,, hogy az általános részhez hozzászólhassak. Engedje meg azonban a t. Ház, hogy a közegészségügy kérdéseiről szólva, elsősorban kifejezést adjak annak az érzésemnek, hogy a népjóléti tárca költségvetésében azokat a tételeket, amelyek a közegészségügyet szolgálják, én megfelelőknek tartom arra, hogy ezen az úton haladjon továbbra is Magyarországon a közegészségügy. A népegészségügy érdekében való védekezési rendelkezések, a gyermekvédelem, az anya- és^ csecsemővédelem, mind-mind helyes utakon járnak. Itt nekem, mint orvosnak csak egy kifogásom lehet: a tempó lassú. Ezt én, mint orvos, kifogásolom, de az igen t. népjóléti miniszter úr, aki kénytelen alkalmazkodni az ország teherbíró