Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-495
284 Az országgyűlés képviselőházának U95. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. A jegyző úr felolvassa az interpjelláció szövegét. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpellácói a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz az egyetemi oktatás és a tudományos kutatás szabadságának védelme tárgyában. Hajlandó-e a kultuszminiszter úr nyilatkozni arról, hogy azonosítja-e magát azokkal a megállapításokkal és azzal ia támadással, melyeket a kormány egyik tagja egy egyetemi tanár tudományos munkájával szemben a Ház nyilt ülésén előadott? Ha nem, hajlandó-e az egyetemi oktiatás és a tudományos kutatás szabadságát fenyegető mindenféle támadás ellen megfelelő védelmet nyújtani?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor: T. Ház (Halljuk! Halljuk!) En azt a nézetet, azt ia meggyőződést vallom, hogy a tudományos kutatás szabadsága és a tanszabadság hosszú évszázados küzdelem eredménye és szellemi téren tulajdonképpen negációja a terrornak. En a terrort nem szeretem semmiféle formájában, akár jobboldali, akár baloldali, akár fegyveres terror legyen, akár pedig a szellemi szabadság megnyilatkozását akarja befolyásolni. Mindenesetre annak elbírálására, hogy egy egyetemi tanár tanításában megfelel-e kötelességének, nem lépi-e túl azokat a határokat, amelyeket természetesen az egyetemi tanárnak is tisztelnie kell, — mert a tudomány örve alatt nem lehet olyan tételeket hirdetni, amelyek nem tudományosak — Magyarország mai berendezkedése mellett azt hiszem, más hatóságok Illetékesek, mint Magyarország igazságügyminisztere. Azt, hogy Magyarország igazságügyminisztere privatim mit mond, nem nehezményezhetem, mindenki mondhat okosat is, bolondot is. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez igaz! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez az egyetemi tanár, aki támadásban részesült, «A magyar történetírás új útjai» című könyvben mindenesetre jó társaságba került, mert azok, akik ebbe a könyvbe cikkeket írtak, mindenesetre némi tekintélyre tarthatnak számot. A vita tulajdonképpen mi körül indult meg? A körül, — amint ennek az egyetemi tanárnak a mai lapokban megjelent egyik nyilatkozata eldönti — hogy a szent korona tana ;Í00 évvel régebbi időre vezethető-e vissza, vagy nem, azonkívül a körül, hogy megfelelő tisztelettel, illetve objektivitással nyilatkozott-e Timon Ákos munkájáról? Timon Ákos munkáját töbíben bírálták, bírálta Balogh Jenő volt igazságügyminiszter is. (Ugron Gábor: De nem ebből a szempontból, csak abból a szempontból, hogy büntetőjoggal foglalkozhiatik-e a jogtörténet, vagy nem!) Azonkívül bírálatot is hoz. De legjobb, ha ezt egyesítjük. Nemcsak az igazságügyminiszter úr bírálta innen, bírálat hangzott el egy másik miniszter részéről is, aki a szent korona tanát szintén belehozta. Mindenesetre örömmel látom, hogy az a miniszter úr tizenkét év múlva a szent korona tanával más szempontból foglalkozik, mint azelőtt. Minthogy azonban ez privatim hangzott el, én erre nem térek rá, én csak hivatalosan az igazságügyminiiszter úr nyilatkozatával foglalkozom. Éppen tegnap történt, hogy az igazságügyminiszter úr tiltakozott az ellen, hogy bíróság előtt folyamatban levő ügyek itt a Házban szóvá tétessenek, vagyis hogy a Ház más térre menjen, mint amely teret a mai felfogás szerint a házszabályok és a szokásjog kijelölt. Nem akarom tárgyalni azt, hogy foglalkozhatik-e a Ház ezzel, tiltó szabályokat erre nézve nem ismerek, legfeljebb szokást, mindenesetre azonban, ha az igazságügyminiszter úr védi a saját tárcája (hatáskörébe tartozó intézményket, azt hiszem, hogy hizonyos védelmet igényelhetnek a más tálcákhoz tartozó állami alkalmazottak, így az egyetemi tanárok is. (Jánossy Gábor: Tudományos kritika!) Végtére annak eldöntése másra tartozik. Eddig, azt hiszem, a tudományos ítéleteket és döntéseket nem az igazságügyminiszteri székből hozták. (Zaj. — Elnök csenget.) Aki foglalkozott egy kicsit a- jogtörténettel, az talán tudja azt is, hogy nem is olyan régen egészen új szempontokból kezdték az angol történetírók bírálni a Magna Charta-t. (Ugron Gábor: Azért, mert ők rombolnak, mi is romboljunk?) Megengedem, hogy Ugron Gábor t. képviselőtársam nagyon fél a rombolástól, (Felkiáltások jobb felől: Mindnyájan félünk!) én azonban azt hiszem, hogy az igazságtól nem kell félni és nem igazságokat igazságok gyanánt katedráról sem lehet hirdetni. Hogy igazságot mit hirdethet az egyetemi tanár, azt eldöntheti a kultuszminiszter. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: ö sem döntheti el, én sem, ön sem!) Azt hiszem, azt az egyetemi tanárt mégis a kultusztárca keretében hívták oda. Annak eldöntése, hogy az az egyetemi tanár odavaló-e, vagy nem, szintén nem tartozik az igazságügyi tárca keretébe. (Zaj jobbfelöl. — Simon András: A jogi oktatás az igazságügyminiszter elbírálása alá is tartozik!) Elnök: A képviselő urak maradjanak csendben! Tizenöt perc áll a képviselő urnak rendelkezésére. Joga van addig beszélni, a képviselő uraknak pedig kötelességük csendben meghallgatni. Farkas Tibor: Egyről mindenesetre lehetne szó. Azt hiszem, a kultuszminiszter úr bölcsesége meg fogja találni a módot a megoldásra. Tulajdonképpen lehet szó arról, hogyha különböző irányzatokat tanítanak az egyetemen, akkor gondoskodás történjék arról, hogy az egyetemi hallgatók esetleges vizsgáztatásánál ne érvényesüljenek egyoldalú szempontok, mert tudjuk azt nagyon jól, a múltban is volt eset, amikor a tanár mást elismerni nem akart, mint az ő tankönyvét. (Egy hang a középen: Ma is előfordul! — Jánossy Gábor: Mindig úgy volt és úgy lesz! Az én gyermekkoromban is úgy volt!) Ha még ma is így van, nagyon szomorú jelenségnek tartom, mert az egyetemi vizsga nem arra való, hogy azt döntse el, hogy az az egyetemi hallgató bemagolta-e az illető egyetemi tanár könyvét. (Simon András: De akkor nem fogy ám a könyve!) Az arra való, hogy meggyőződést Szerezzenek a vizsgáztatók, hogy annak megvan-e a megfelelő kvalifikációja. Nagyon sokan mosolyognak itt képviselőtársaim közül. Azt hiszem, nem tudják, de a kultuszminiszter úr bizonyosan tudja, hogy az angol egyetemeken nagyon sokszor előfordul a vizsgáztatásnál, hogy annak a tanárnak, akit az illető hallgatott, semmiféle beleszólása nincs. Egészen más emberek döntik el, hogy az illető megszerezte-e azt a kvalifikációt vagy nem. Xern akarom ezt a gondolatot az igazságügyminiszter úr megfontolásába ajánlani, de kétségtelenül nincs kizárva, hogyha egy egyetemi tanár valamit mond, ami talán nem is csak az ő egyedüli felfogása, — de még ha egyedül volna is ezen a véleményen, akkor sincs kizárva — akkor éppen ő téved, mert nagyon sokszor megtörtént a.múltban, hogy a
