Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

22 Az országgyűlés képviselőházának 489. ülése 1931 április 21-én, kedden. törekedtem, az, hogy egyszer a kisipar kérdésével is foglalkozzunk a törvényhozáson belül (Helyeslés jobb felöl.) éspedig azokból a szempontokból, amelyek a kisipar érdekeihez fűződnek. Csak hálás köszönettel veszem, hogy Temple Rezső igen t. képviselőtársamtól kezdve végig, akik felszól altiak, — Perlaki igen it. képviselőtár-am részletekbemenően is — foglalkoztak ezzel a kénléssel s Temple képviselőtársam ezt a kérdést egészen a közszállításokig felölelte. Ilt van Szabó István igen t képviselőtársam, aki igazán mégiscsak agrár, vérbeli agrár ,s mégis olyan r fenomenálisan tudta beállítani az ipar szükségességét és az ipar problémáit, hogy mondhatom, ez mindenkinek díeséretére válnék. Valamennyi képviselőtársam ebből a szempontból indult ki, és meg is érdemli ez a társadalmi réteg, hogy vele a törvényhozás foglalkozzék. (Friedrich 1st ran közbeszól.) Igen. nagyon helyesen mutat rá igen t. képviselőtársam, hogy legyünk annak is tudatában, hogy ugyanakkor a leg nehezebb kérdéssel állunk szemben. Az eltérés az én törvényjavaslatom és az eddigiek között az, hogy én mégis esak azok közé tartozom. — ha nem is ismeri el Propper igen t. képvivelőtársam a szaktudásomat — akik az országnak gazdaság] konstrukcióját Ismerik és merem mondani, többé-kevésbbé a világét is, hogy ép a mai időkben a kisipart elhanyagolni nem lehet. (Propper Sándor: Nagyon egyoldalúan!) Volt egy irányzat, egy felfogás, amely az utolsó évtizedeket .jellemezte, amelynek hatásait érezzük ma is, hogy a kisipar eltűnő valami, hogy a kisipart fel kell váltania a gyáriparnak. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem mindig karolták fel ennyire ezt a társadalmi réteget. Xézzük azonban a nagyipari államokat. Ne méltóztassék szemrehányást tenni, ha nem egész pontosak az adatok. Ha jól emlékszem, nemrégiben olvastam, hogy W'tnetországban az ipari termelésnek 22%-a kisipari volt a háború előtt és ez ma is 21%. Ennél jobb adatot nem tudok elképzelni, mert ez azt jelenti, hogy végeredményben a nagyiparnak ilyen igazán pregnáns kifejlődése mellett, amilyet Németországban észlelhetünk, a kisipar nem vesztette el terrénumát, hanem létezik és tudja ia maga jövőjét biztosítani. Hogy nálunk B bajok nagyobbak, élesebbek, ezért ne tegyenek szemrehányást a, kormányzatnak. Ezt lehet ugyan politikai alapon csinálni, erre mondhatnám bátran, hogy jó volna kortesfogásnak. de higyjék el nekem, hogy tulajdonképpen addig volt jó sora a kisiparnak, amíg a magyar mezőgazdaság vásárlóképessége megvolt. (Úgy ran! Ügy vaní .jobbfelöl.) A magyar kisipar jelentékeny része a faluhoz van kapcsolódva, és ezért egészen más alapon kell elbírálni annak sorfát. Nem kell itt mindig 300.000 emberről beszélni. Ennek legnagyobb rétege a falu sorsával égyüti halad és van egy réteg, amely belekapcsolódik a városi fogyasztásba és egy kisebb rész, amelynek továbhnienőleg la világpiacon is van helye. Ezekből a szempontokból kell ezt a kérdési elbírálni. Ez a legnehezebb problémák egyike, de azért, mert valami nehéz, nem találtam volna helyesnek, hogy ne kezdjünk azon az úton haladni, hogy történjék egyszer valami ennek a rétegnek érdekében. Vargha (Jábor igen t. képviselőtársam diffikultálja azt, hogy nem külön kisipari törvényjavaslattal jöttem a Ház elé. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja cl.) Neki úgy látszik tudomása van arról, hogy igenis ezzel a gondolattal foglalkoztam. Hogy mégsem jöttem külön törvényjavaslattal, ez azért történt, mert először heterogén kérdéseket kell felölelni, másrészt vannak olyan problémák, amelyeket törvényhozás útján lehet megoldani, de aki komolyan ismeri az életet, az tudja azt is,^ hogy a kérdések legnagyobb része végeredményben kívül áll a törvényhozáson. Nem a törvényhozáson belül kell elintézni azokat, hanem a társadalom és a kormányzat összefogásának eredményeként kell a megoldásnak jelentkeznie. Ez vezetett rá arra, hogy a kisiparral itt, ezen a törvényjavaslaton belül foglalkozzam. Mik azok a főbb elvek, amelyeket követtem 1 Xem veszik rossznéven képviselőtársaim, — hiszen olyan kimerítően foglalkoztak ezzel a kérdéssel, hogy végig kellene idéznem valamennyi beszédet — ha összefoglalom azt, ami ezekben a beszédekben megnyilatkozott. A kisiparnak legfontosabb problémái kimélyülnek tulajdonképpen ott van, hogy ma gazdasági válság van. Ebből a szempontból kétkérdés nagyfontosságú: a hitel és a közszállítás. (Kun Béla közbeszól.) T. képviselőtársain beszélt valahol a nyáron és akkor elismerte, hogy a kisipar hitele érdekében is történt valami. Képviselőtársam, ha jól tudom, Orosházán, vagy valahol egy ebütl beszélt, amikor ezt elismerte. (Kun Béla: Ott is mondottam, hogy nem oldották meg a kisipari hitel kérdését! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobb felöl. — Elnök csenget.) Elismerte, hogy nagy lépéssel haladtunk előre. Tudom, hogy itt vannak nehézségek, tudom, hogy eb bői a helyzetből kifolyólag van még talán egy kis bürokratizmus is, de ennek a törvényjavaslatnak intézkedése alapján két dolgot akarok elérni. A közeljövőben enyhíteni akarom tovább menőleg a feltételeket, keresek megoldást olyan esetekre, hogy ha az a kisiparos megfelelő üzemmel bír és üzemképessége biztosítva van, akkor ő is hitelhez juthasson. Ne kívánják azonban, hogy ajándékot osztogassunk, mert ez nem lehetséges. Ezt lehet mondani szószékről, de nem lehet felelős állásból mondani. (Kun Béla, közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőtársamat megnyugtathatom ebben, az löksz, vezetősége kezdeményezett a kisipari hitel feltételeinek könnyítése érdekében lépéseket, de én is állandóan tárgyalok erről. Még ugyan nem látom egészen kibontakozva, de már itt a Házban is megmondottam, hogy én a kisipar érdekében az löksz, mai szervezetét nem találom helyesnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Megmondom őszintén, hogy miért. 1922-ben született egy törvény, amely létesített egy szövetkezeti formában a kisipar érdekében egy vállalkozást, amelynek azonban a feladatai közé tűzte mindazoknak a problémáknak a megoldását, — gépsegélyeket, anyagbeszerzést, és nem tudom micsodát — amelyeket eddig a budget-en belül végeztünk el, mert hiszen mindig számolni kellett azzal, hogy ezek rendszerint vissza nem térő összegek. Ennek mi volt a következménye? Méltóztassanak a világháború előtti helyzetet megnézni, amikor a költségvetésben 8—10 milliót kellett az ipar érdekében áldozni. Már ak-kor megmondtam a véleményemet, hogy lehetetlen feladatkör ez az Ioksz-ra, és bevált min-