Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-495
276 Az országgyűlés képviselőházának U95. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. lem érte is azokat, akik nagy összegeket áldoztak erre a célra és nagy összegeket fektettek be hadikölcsönökbe* nem lehet a sérelem senki számára olyan nagy, mint amilyen nagy éppen azokra az intézményekre nézve, amelyek a rokkantaknak, az árváknak segélyezésével foglalkoznak. Aki százezer, vagy kétszázezer pengő hadikölcsönt jegyzett, annak talán a legtöbb esetben még maradt annyija, hogy meg tud élni, azokat az intézményeket azonban, amelyeknek tagjai túlnyomó részt szegény emberekből rekrutálódtak, amely intézmények fillérekből gyűjtöttek össze vagyonokat abból a célból, hogy abból a vagyonból akkor, amikor tagjaik a munkából kiöregednek, rokkantakká válnak, avagy meghalnak és árvákat hagynak maguk után, ezekből a fillérekből ezek a tagok, vagy ezeknek a tagoknak hátramaradottai megfelelő segítségben részesüljenek, hatványozottabb mértékben sújtja az az intézkedés, amely itt ebben a kérdésben történik, nevezetesen, hogy alig néhány fillért juttatnak ezeknek az intézményeknek. Csak egyetlen egyesület adatait említem itt meg. Nagyjában-egészében vonatkozik ez az összes ilyen segélyezéssel foglalkozó intézményekre. Nevezetesen az egyik legnagyobb munkásegyesület, a Munkások Rokkantsegélyző és Nyugdíjegylete 1914-ben 13,401.000 pengő vagyonnal rendelkezett. (Zaj.) Már át van számítva pengőre. Annak ellenére, hogy a tagok mind a háború alatt, mind a háború után kötelezettségeiket teljesítették és ennek folytán a vagyonnak emelkednie kellett volna, mert hiszen ezzel a teljesítéssel kapcsolatban az igények is emelkednek, amelyeket ki kell elégíteni, azt látjuk, hogy 1917-ben, tehát három évvel később, e vagyon belső értékében már 10,666.000 pengőre zsugorodott le, később, 1920-ban és 1922-ben további nagy csökkenés következett be, majd ez az összezsugorodás elérte a mélypontot 1923-ban, amikor ez az eredetileg 13 millió pengős vagyon 807.000 pengőre zsugorodott össze. Most elkövetkezett annak az ideje, hogy teljesíteni is kell az ígéreteket és a tagsági jogokból folyó kötelezettségeket teljesíteni is kell. Ilyen intézményeknél, amelyek olyan segélyezésekkel foglalkoznak, amelyek nem következnek be feltétlenül egy úgynevezett üzleti év folyamán, de bekövetkeznek minden körülmények közt később, a renid'szer az, hogy tartalékolni kell. A felosztó-kirívó rendszer ezeknél az intézményeknél nem alkalmazható, hanem az úgynevezett várományi-fedezeti rendszert kell alkalmazni, aminek természetes következménye az kell hogy legyen, hogy a töke megfelelő módon szaporodjék, mert később majd az igényeket kell ebből kielégíteni. (Az elnöki széket Almásy László foglalja fi,) Annak ellenére, hogy ezek a nyugdíjintézmények voltak az elsők, amelyek a háború alatt vagyonukat hadikölcsönökbe fektették, s annak ellenére, hogy az akkori kormány ígéretet tett arra, hogy ezt megfelelően honorálni is fogja, mégis azt tapasztaljuk, hogy e téren úgyszólván semimi sem történt. Nemcsak a munkásokat érte tehát igen súlyos veszteség és nagy sérelem, hanem beletartoznak ebbe a kategóriába a magántisztviselők is. belel artoznak a színészek, a műveztők, a hírlapírók és a társadalomnak egy egészen nagy rétege. Ezek az intézmények mind a legsúlyosabb válságba kerültek és csak a ranlt esztendőben — ha íól emlékszem — kényszerült a kormány például az ügyvédek nyugdíjegyesületét szanálni és a költségvetés keretében biztosítani számára azt az összeget, amellyel azután az ott biztosítottaknak, az ott igényjogosultaknak igényei kielégülést nyerhetnek. Én tehát nyomatékosan felhívom a népjóléti miniszter úr figyelmét arra, hogy sok ezer és ezer szegény emiber van ebben az országban, aki a takaré kosságot nem hagyta figyel/men kívül, hanem a maga apró filléreit ilyen egyesületekbe hordta, abban a reményben, hitben és meggyőződésben, hogy amikor majd rákerül a sor, akkor ő onnan valami segítséget fog kapni, akkor ezek az intézmények segítségére fognak sietni. Ezek az intézmények ma túlnyomórészt képtelenek arra, hogy az igényeket kielégítsék; képtelenek önhibájukon kívül, képtelenek azért, mert régi vagyonuk a szó szoros értelmében elértéktelenedett és ha egyik-másik ma már a regenerálódás útján is van, és ha egyikmásik kezdi is talán ismét — hogy úgy mondjam — összeszedni magát: vagyonukra már újabb igények keletkeznek, a régi igényeket tehát képtelenek kielégíteni. Az én megítéléseim szerint az ilyen intézményeknek megfelelő módon való segítése nem borítaná fel a költségvetés egyensúlyát és úgy vélem, a népjóléti miniszter úrnak volna elsősorban hi válása, mondhatnám kötelessége, hotfy ezeket az intézményeket megfelelően védelmezze, megfelelően támogassa. Ügy vélem, hogy a magyar állam tartozik ezzel azoknak, akik igen súlyos időkben hoztak nagy áldozatot, akik igen súlyos időkben adták oda pénzüket az államnak kölos/ön, úgy hogy ha jogos íz, hogy a TO agán fél tői követelje az adós tartozását, ak-* kor jogos ez a követelés akkor R ha az adós maga az állam. Egyébként, minthogy a tárca költségvetésében nem látom megvalósítva azokat a célokat, amelyeket én mimt politikai célkitűzést látok magam eilőtt, minthogy úgy látom, hogy a népjóléti tárca költségvetése szociális célokra nem fordít elegendő összeget s végül minthogy a kormány iránt mélységes bizalmatlansággal viseltetem, a költségvetést nem fogadom el. Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván szólni. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Képviselőház! Az én költségvetésemre vonatkozólag az általános kritika majdnem mindenütt ugyanaz, hallatszik mindenütt, hogy kár.volt ezen a téren takarékoskodni. En magam is természetesen ugyanígy gondolkozom, azonban roppant súlyos és rendkívül nagy okok vannak, amelyek 'bennünket a takarékosságra késztetnek, amelyekről nekem külön beszélnem nem kell, hiszen a Képviselőház minden egyes tagja nagyon jól tudja» hogy miért kellett ezt tenni. En a költségvetés szerkesztésében a régi nyomokon haladtam. A régi nyomokat meg kellett tartanom részint azért, mert röyid ideje vagyok a tárca élén, részint pedig azért, mert elődöm nagyon meggondolta, megfontolta, hogy miért építette fel a költségvetést ezeken az alapokon. Nem lehet hirtelen újításokat tennem. (Ügy van! Ügy van!) Amikor hivatalba léptem, jeleztem, hogy bizonyos tekintetben újításokra vágyódom. Ezeket az újításo kat azonban nem léptettem és nem léptethettem hirtelen életbe, mert nem szabad könnyű szerrel rombolni és ha az ember építeni akar, csak megfelelő módon, megfelelő gondossággal, csak minden egyes részletet a legnagyobb gondossággal kiszámítva lehet építeni. (Ügy van! Ügy van!)
