Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

Az országgyűlés képviselőházának U95. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. 261 menni a farizeus és a levita gőgjével azok mellett a szerencsétlenek mellett, akiket a szerencsétlen sors a társadalom nyomorúságának — hogy úgy mondjam — legmélyére taszított. Az anya is leginkább nyomorék gyermeke iránt mutatja szeretetét. (Ügy van! jobb felől.) Nem tudom mennyi időm van még hátra, ezért rövidre fogom mondanivalómat. Hágában lesz két hónap múlva a nyomorékok szociális gondozásának világkongreszszusa. Eddig még mindig bizonyos szégyenkezéssel kellett odamenni a nyomorékkérdés világszerte ismert szakemberének, Horváth tanárnak, az idén azonban rámutathat arra, hogy az első lépés megtörtént, a statisztikánk legalább megvan. Kérem a miniszter urat, gondoskodjék arról, hogy képviseletünk legyen ott és jöjjön mielőbb törvényjavaslattal ide, — tudom, hogy a miniszter úr törődik ezzel a kérdéssel — a szegénygondozás törvényjavaslatával, mert ezt a kérdést törvényes úton meg kell oldani, s ennek keretében meg lehet majd oldani legalább részben a nyomorékok gondozását is. Sok minden szép kezdeményezést látok itt a fővárosban ezen a téren, — nagyon sajnálom, hogy a belügyminisztérium takarékosság címén éppen ezeket a tételeket törölte — de összefogó, átfogó munkát nem látok. Erre az alapot és — hogy úgy mondjam — a vágányokat meg kell építeni azzal a törvényjavaslattal, amely a szegénygondozás ügyét országosan lesz hivatva rendezni. Szóba került itt a hadikölcsönsegélyezés. Eddig azt tapasztaltam, hogy a népjóléti minisztérium ezeket a kérdéseket igazán liberálisan és megértéssel kezeli, csak az ellátmány kevés, mert éppen azokon a 4000 koronán aluliakon, a szegény cselédeken, napszámosokon nem lehet segíteni, akik keservesen összekuporgatott ezer koronájukat fektették bele a hadikölcsönbe. Nem lehet rajtuk segíteni, mert jegyzésük nem éri el az értékhatárt. Vala-hogyan módot kell találni arra, hogy ezt a határt lejjebb szorítsuk. Szóbakerült, hogy a tömegbetegségeknek egyik legpusztítóbbja a tuberkulózis. A tuberkulózis lakásbetegség. A tisztviselőlakásokról gondoskodunk; ott van a Láb., a- Lakásépítési Állandó Bizottság, de a munkáslakásokról nem tudunk gondoskodni, mert a Faksz. kimondotta, hogy csak Ofb.-telekkel bíró, háborúban szolgált, négygyermekes földmívesember kaphat Faksz.-kölcsönt; minden más kategória ki van onnan szorítva. En azt tapasztalom a vidéken, hogy az egészségügyön a Faksz. igen sokat lendített az új házakkal. Ha ezeket az új házakat összehasonlítom azokkal a régi agyagviskókkal, már ezért is kellene a Faksz.-nak olyan ellátmányt biztosítani, hogy azok is építhessenek e réven, akik most itt megszorítás miatt kiesnek, hogy hozzá tudjuk segíteni őket egészségesebb lakásokhoz. Hiába tartunk diszpenzereket, hiába szanatóriumokat, hiába beszélünk tbc-ről, ezt a betegséget visszaszorítani nem leszünk képesek, míg főkép a szegény néposztály lakáskérdését meg oem oldjuk. A hadirokkantak ügyével kapcsolatban köszönöm a miniszter úrnak, hogy amióta tártiáját átvette, ebben az osztályban! új szelek fújdogálnak, mert azelőtt bizonyos merevséget tapasztaltam az ügyek elintézésénél. A nehézség ott van, hogy az a nyomorult legénységi sorban levő ember, aki a háborúban megrokkant, nem tudja megszerezni bizonyítékait. A csehek érthetetlen okból még a kormány felKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXV. szólítására sem hajlandók kiadni azokat a kórházi leleteket, amelyek birtokukban vannak. Azok az emberek, akik Feldspitálokban feküdtek, az osztrák ármádia szétszóródása következtében mem tudják megszerezni a bizonyítékokat, hogy tényleg a háborúban lettek rokkantak. Tudlok eseteket a kerületemből is. hogy egy községben éppen az, aki 100%-os hadirokkant és nyomorult, szegény ember, nem tud hozzájutni a hadirokkantjáradékához azért, mert Pozsonyból nem lehet megkapni az iratokat. Tudom, bogy a külügyminisztérium átírt már, a csehek azonban nein is reflektálnak rá. Különben az egész község és elöljáróság tanúsítja, hogy ez, az ember egészségesen ment el s a háborúból megrokkanva jött haza és e merev előírások miatt nem tud hozzájutni vérrel szerzett jogához. Egy-két szót az Oti.-ről. Aláírom Peyer Károly t. képviselőtársamnak iazt a kívánságát, hogy a bürokráciát le kell faragni, a közigazgatást le kell egyszerűsíteni és a szolgáltatásokat lehetőleg nem szabad érinteni, de egyet, kénytelen vagyok az ő megállapításához hozzátenni, ö azt mondotta, hogy az a sok tisztviselő protekció után szaladgált s mikor sikerült magának protekciói keríteni, e réven bekerült az Oti.-be tisztviselőnek. Az igazság kedvéért meg kell mondanom Peyernek: bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű. Ez így volt a régi betegsegélyző pénztárban is, amikor a szociáldemokraták voltak ott a vezetők; akkor az ő embereikel segítették be. (Jánossy Gábor: Ma meg kenyértelen emberek jutottak ott álláshoz!) Tgen sok esetben analfabéta emberek mentek számvevőnek, könyvelőnek, akik két számoszlopot min voltak képesek összeadni és mégis könyvelői, számvevői és revizori állásokat töltöttek be. Ez a nyavalyája az ilyen Intézményeknek, hogy amikor politika megy bele, az minid a rovására megy a köznek. (Jánossy Gábor: Régi nyavalya!) Nem az embert nézik, hanem a párttagot és ettől kell félni minden ilyen jótékony intézménynél, mert ha ilyen térre csúszik, akkor hajótörési szem ved. Tény az, hogy az Oti.-nek vannak bizonyos nehézségei. Hogy csak egy esetei hozzak fel, van az Oti.-ről szóló törvénynek egy szakasza. amely azt^ mondja, hogyha az építkezéseknél az építkezési vállalkozó nem fizeti be a járulékot, akkor az építtető a felelős. Ez hová vezet in praxi"? Itt van nálam a imagyaróvári Oti. kirendeltségének egy fizetési meghagyása. Egy Hácz nevű szigetközi ácsmester nem fizette meg a Társadalombiztosító járulékait és nem tudták végrehajtani. Mit csináltak? Előkeresték a könyveit, hogy kinél dolgozott és kikeresték onnan, hogy X. és Y. kisgazdánál, kiskereskedőnél és iparosnál dolgozott egykéi vagy három hétig, kiszámították járulékát és azt ezeken akarják behajtani. Azoknak az egyszerű falusi embereknek hiába magyarázom meg, hogy ők felelősek az ácsuk Oti. járulé kaiért, ezt megérteni sohase fogják. Itt a törvény nem tudása, azt mondja az Oti., nem ment fel a törvény alól. Ez igaz, de vis/ont ez olyan ellenszenvet kelt az Oti. ellen, hogy azt lehetetlen nyugodtan nézni. Nem is hiszem, hogy ez a törvény Intencióinak megfelel. Az Oti." törvény megalkotói valószínűleg bérpalotákra gondoltak, amelyeknek megépítésénél 100.000 pengőkre, de legalább több 10.000 pen gőkre megy az Oti. járulék. De vidéken egy répa rat uránál, egy mestergerenda felhúzásánál végzett munkabérért járó Oti. járulékért, nézetem szerint mégsem lehet az építtetőt felelősségre vonni. 38