Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

240 Az országgyűlés képviselőházának U95. ülésé 1931 április 30-án, csütörtökön: Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselőtársam megállapításaiból úgy látom, hogy igen sok kérdésben ellentétes állásponton van a vele ugyancsak egy pártban levő s tegnap felszólalt képviselőtársaival szemben. Az igen t. képviselőtársam elismerte azt, hogy a jelenlegi kormányzat a szociális alkotások terén megalkotta a betegségi és balesetbiztosítást (Propper Sándor: Már 1891-ben megalkották! — Rothenstein Mór: Nem most lett megalkotva! — Zaj.) s abban a parlamentben, amely ezt megalkotta, benne volt a t. túloldali párt, de benne volt öz a pari is. Ugyancsak ez a parlament megalkotta az öregségi * biztosításról szóló törvényt is. A t. képviselőtársam megállapította tehát azt, hogy szociális alkotások terén igenis, a múlt és a jelenlegi kormányzat, a kormánypárt és a mi pártunk igenis, alkotott, nagy lépésekkel haladt előre. (Propper Sándor: Egy szóval sem mondotta!) Ez az egyik ténymegállapítás, a másik pedig tegnap közbeszólás alakjában hangzott el, hogy nem teszünk egy lépést sem előre a szociális alkotások terén; közbeszólás hallatszott, bogy a kötelességmulasztások terén előljár a kormányzat, a mi pártunk és a kormánypárt (Propper Sándor: Ez igaz!) Ezzel szemben ugyancsak az önök képviselője megállapítja azt, amit én az előbb mondottam. (Zaj.) En teljes egészében osztozom az előadó úrnak ama ténymegállapításában, amelyben egyébként az előttem szólott többi t. képviselőtársaim is osztoznak, hogy a népjóléti tárcának költségkerete nem olyan nagy, mint amilyennek mi szeretnénk. (Propper Sándor: Dehogy szeretnék! 6000 ebédet is törölték a városházán! Mit szeretnének maguk? Koplaljon, éhezzen a nép, ezt szeretnék maguk! — Zaj.) En nem engedem mellékvágányra terelni azt, amit mondani kívánok. (Helyeslés a jobboldalon.) Én csak érdemleges közbeszólásra fogok válaszolni, (Propper Sándor: Ahonnan csak lebet, onnan elvesznek!) nem pedig olyanra, amiért közbotrányt okoztak az urak tegnap a főváros törvényhatósági bizottságában, mert az más kérdés és ez is más kérdés. Most a népjóléti tárca költségvetését tárgyaljuk, (Propper Sándor: Ne mondja! — Zaj.) most ehhez a kérdéshez kívánok szakszerűen hozzászólni, iirni pedig az ebédeltetési akcióhoz, amelyről a törvényhatósági bizottságban szó volt. (Propper Sándor: Amit önök lefaragnak. — Zaj a s j'l söbaloldaton.) Elnök: • A képviselő urak maradjanak csendben. A parlamentáris tárgyalás első Teltétele az, hogy egymást nyugodtan meghallgassák. (Szilágyi Lajos: Az is, hogy jelen legyenek a képviselők!) Homonnay Tivadar: A népjóléti tárca ke rétén belül látunk egy tételt, amelyet az igen t. miniszter úr hatalmas összeggel emelt fel; 500.000 pengőn» emelte fel az egészséges ivóvíz céljait szolgáló tételt, ami úgy a bizottságban, mint pedig a pléniimhan, amikor erről szó volt, amikor az előadó úr előterjesztette, nagy tetszést aratott. (Ügy van! Ügy van!) Amikor az előadó úr azt mondja, hogy többkiadása van a népjóléti tárcának ebben a tételben, én azt mondom, bogy ez prevenció: ez a tétel jelentékeny részben meg fog takaríttatni és pedig úgy a népbetegségek, mint a fertőző betegségek terén. (Lázár Miklós: A tífusz terén!) A népjóléti miniszter úr tehát igen helyesen járt el és csak arra kérem, hogy a következő költségvetésnél még messzebbmenő nagy lépést legyen szíves tenni. En a költségvetésnek egyes címeivel és rovataival nem kívánok most foglalkozni, mert nagyon rövid az idő és rá akarok térni éppen azért, mert az előttem szólott igen t. képviselőtársam az Országos Társadalombiztosító Intézet kérdését hozta itt szőnyegre, ennek az intézménynek a kérdésére. Tisztán és kizárólag ezzel fogok foglalkozni és mindazt, amit el akartam mondani, egy más alkalomra fogom fenntartani. (Propper Sándor: Majd a jövő esztendőre!) Nem a jövő esztendőre. Lehet, hogy hamarább, lehet, hogy akkor is. Az én álláspontom az, hogy a Társadalombiztosító Intézet álljon hivatásának magaslatán, álljon pedig úgy, hogy mindazokat a szolgáltatásokat, amelyek ma a törvényben részére biztosíttattak, vagy a jövőben biztosíttatni fognak esetleges módosítások után, szolgáltassa is ki, de úgy, hogy egyrészt a járulékok behajtásánál a munkaadói érdekeltség, másrészt pedig a táppénzeknél és egyéb szolgáltatásoknál a biztosítottak vexálásnak ne legyenek kitéve és minél hamarább jussanak azokhoz a szolgáltatásokhoz, amelyek őket a törvény értelmében megilletik. Előttem szólott képviselőtársam azt mondotta, hogy ehhez nehéz hozzájutni. En az ellenkező állásponton vagyok, (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van! En is!) mert igenis, meg kell védeni a jelenlegi intézmény vezetőit is... (Propper Sándor: Volt már táppénzes beteg?) Hála a jó Istennek nem voltam, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Na látja!) de legyen meggyőződve képviselőtársam, hogy a Társadalombiztosító foyerjában voltam legalább annyit és tettem ott annyi megfigyelést, mint amennyit igen t. képviselőtársam, az utóbbi 2—3 esztendőben. (Propper Sándor: Ne mondja kérem! Ne mondja!) A Társadalombiztosító Intézetnek tehát hivatása magaslatán kell állania nem a két érdekeltség, a munkaadói és munkavállalói érdekeltség vezetőségéért van az intézmény, — hangsúlyozom: nem a két érdekeltség vezetőségéért — hanem fordítva, éppúgy mindenkinek figyelembe kell venni, hogy a Társadalombiztosító Intézet van a biztosítottakért. Ebből a szemszögből és elgondolásból kiindulva állapítom meg azt, hogy a Társadalombiztosító Intézet a mai társadalmi rendszerben egyik nélkülözhetetlen oszlopa a mai társadalomnak, amely oszlopot — méltóztassanak jól tudomásul venni — nem rágni, nem döngetni kell, hanem meg kell erősíteni. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen. — Jánossy Gábor: A repedéseket betömni!) Mert a Társadalombiztosító Intézet ma — sajnos, meg kell állapítanom — egyetlen erőforrása ennek az országnak, amely erőforrásból meríthetünk és amely erőforrásból a fizikai munkások tíz- és tízezreit juttathatjuk betegségük és balesetük esetére segélyhez, akiknek vitális érdekük, hogy ez a Társadalombiztosító Intézet jól működjék nemcsak a munkaadók, hanem a munkavállalók érdekében is. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) En azt mondom, hogy r ha vannak is hibák, ezeket a hibákat reparálni kell és helyre kell állítani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Nem lehet differencia a politikai pártok között abból a szempontból, hogy a Társadalombiztosítónál lévő hibák, amelyek fennáll ana k, szanáltassanak. Hiszen a kormány és a népjóléti miniszter úr — különösen a népjóléti miniszter úr — főfeladatának tekinti azt, hogy a Társadalom-