Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

Az országgyűlés képviselőházának h9h. ülése 1931 április 29-én, szerdán. 233 (Malasits Géza: Ez >a rugója a termelésnek!) Csendet kérek! Esztergályos János: Elmondottuk ezt sokszor és minden egyes alkalommal kértük is az államhatalimat, kértük a kormányt, hogy vegye védelmébe azokat, akik a, lelketlen és kíméletlen kapitalizmus kizsákmányolásának áldozatai. Kaptunk — elismerom — akárhányszor szép szavakat. Éppen a népjóléti miniszteri székből hangzottak el olyan szavak, amelyek kifelé csillámlottak, fényesek és ragyogók voltak, de amikor az e csalláimló szavakban foglaltakat az életben meg kellett^ volna valósítani, akkor azoknak, akik ezt várták, csalódva kellett megállapítaniuk, hogy ez a osillámlás, ezek a fényes szavak csak hamisítványok és nem komoly, őszinte lélekből fakadó megállapítások, nem komoly, őszinte lélekkel való törekvés arra, hogy megvédjék a munkást a kapitalizmus ellen. Most itt van egy eset. Kénytelen vagyok ezt idehozni, mert ez mindenütt, ahol ennek az esetnek híre ment, minden becsületes ember lelkéből a felháborodás legnagyobb fokát váltotta ki. Miről van szó? Egy idegen kapitalista vállalatnak, a Dunagőzhajózási Társaságnak, á baranyai vidékén lévő bányáiban dolgozó munkások kenyeréről van szó, amelyet ez a lelketlen, idegen nemzetközi kapitalista vállalat durva és kíméletlen kezekkel akar és kíván kisebbre szabni azoknál, akik már úgyis élet-halálküzdelmet r vívnak a mindennapi darabka száraz kenyérért. 1924-ben új rendszert léptettek életbe az összes bányavállalatok. Ennek az új rendszernek egyik alapszámításába beletartozik az, hogy a ibányamunkásság keresetébe, bérébe belekalkulálták a munkásoknak járó lakást és világítást is. A kereset mindig kicsiny, mindig alacsony volt s valahányszor, különösen itt a Dunagőzhajózásinál a .munkások panaszkodni mentek és több bért kértek azért a munkáért, amelyet ők becsülettel végeznek, akkor a t. gént Lein a nek, a t. igazgató urak és a többi vezetők válasza mindig az volt, hogy miért panaszkodnak, hiszen, ha kevés is a pénz, amit kapnak, de számítsák hozzá a lakást, számítsák hozzá a szenet, számítsák hozzá a villanyvilágítást és egészen szép jövedelmet hoznak majd ki a számításiból. A munkások kénytelenek voltak ezt tűrni. Ügylátszik, ez elbizakodottá tette a Dunagőzhajózási Társaság igazgatóságát, mert most nagyon jó alkalmat találtak arra, hogy a munkásság bérét ismét redukálják, hogv a bányamunkásság amúgy is szűkre szabott kenyerét még szűkebbre vegyék. Az történt, hogy a Dunagőzhajózási Társaság a Máv. szerződésszerű szállítójává vált. Kemény harc után az Államvasutaknak sikerült a szén árát 6'5%-kal csökkenteni. Mit tett erre a kíméletlen és lelketlen kapitalista vállalat? Azt a 6"5%-qt, amelyet kénytelen volt a Máv.-szállításoknál engedni, most a munkásokon hozza be, sőt nem 6'5%-ot, hanem többet jelent az az érvágás, amelyet most a munkásokon végez; az 10—15%-os bérredukciót jelent. Egy kiszegezett ukázzal ugyanis tudomására adták a munkásoknak, hogy április hó 15-étől kezdve havi 3—15 pengő lakbért kötelesek fizetni. Ezenkívül kötelesek az elfogyasztott villanyvilágítást is fizetni. Lehetséges, hogy e pillanatban mindazok ellenére, amiket itt elmondtam néhány mondatban, itt ülő t. képviselőtársaim közül egyik vagy másik azt gondolja magában, hogyan lebet ezt szóvátenni? Lakást kell fizetni, hiszen a vállalatnak is pénzébe kerül a lakás. Ne méltóztassék azonban elfelejteni, amit már elöljáróban bejelentettem, hogy 1924-ben újabb kalkuláció és megállapodás alapján fizetésükbe bekalkulálták a lakást és a világítást. Most 3—15 pengő lakbért kell fizetni. Milyen jövedelemmel bírnak ezek a bányamunkások? Itt van előttem egy kimutatás, amelyből megállapítható, hogy 2 pengő 90 filléres, 3 pengős és 4 pengős keresetből élnek ezek a munkások, azonkívül nem is mindennap dolgoznak. Havonta 18—20—22 napot dolgoznak csak. Méltóztassanak ezeket a 2 pengő 90 filléres, 3 pengős és 4 pengős kereseteket megszorozni 18-cal, vagy 20-szal, a kijövő eredményből vonják le ezektől a szerencsétlen emberektől ezeket az összegeket. Az elkeseredés nagy és én nem hiszem, hogy magának a kormánynak, ebben az esetben elsősorban az igen t. népjóléti miniszter úrnak teljesen mindegy volna az, hogy vájjon azok a szerencsétlen becsületes bányamunkások tudatosan bele lesznek-e hajszolva a lelketlen és kíméletlen kapitalizmus részéről egy harcba, amelynek kimenetele bizonytalan. Mert ne gondolja senki, hogyha ezeket a pécsi bányamunkásokat, a Dunagőzhajózási Társaságnak ezeket a rabszolgáit belehajtják a harcba, az a tűz, amelyet ez a harc fog előidézni, felgyújtani, megáll a baranyai szénmedeneében. Az végig fog menni a bányamunkásság elkeseredett lelkületén. Éppen azért, mert az a meggyőződésem, hogy ez nem lehet közömbös az igen t. kormánynak és nem lehet közömbös a kens kedelemügyi miniszter urnak, aki nem tartotta szükségesnek, hogy ma eljöjjön ide, nem lehet közömbös a népjóléti miniszter urnak sem, éppen azért tisztelettel kérem, méltóztassék megnyugtató kijelentést tenni, amely megnyugtató kijelentés lefelé a baranyai bányamunkások felé kell, hogy menjen. Lehetséges, bogy az igen t. népjóléti miniszter úr azt fogja mondani: kérem, én sajnálom, ez az ügy nem tartozik hozzám, de kijelenteni, hogy mint népjóléti miniszternek hatványozottan!) mértékben kell őrködnöm a magyar munkások sorsa és helyzete felett. Éppen azért kérem a jelenlévő népjóléti miniszter urat, nyugtasson meg engem és tegyen olyan kijelentést, amely lehetővé teszi azután a bányamunkásság lelkületének megnyugtatását is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A népjóléti és munkaügyi miniszter úr kíván válaszolni. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Igazságos feleletet akarok adni, amennyire csak lehetséges, attól félek azonban, hogy mégsem leszek képes teljes mértékben megnyugtatni t. képviselőtársamat, egyrészt azért, mert ez a dolog nem tartozik teljesen az én hatásköröndje, másrészt azért, mert a jeleidegi gazdasági és törvényes helyzet nem ad teljesen módot arra, amire az ilyen esetekben felt éti en ül szükség van. Ami a bányamunkások nehéz sorsát illeti, nagyon jól tudjuk, hogy különösen az utóbbi esztendőben az ú. n. Kurzarbeit™ vannak szorítva, nem dolgozhatnak mindig, hiszen az egész bányászipar ugyanabban a helyzetben van. Itt, a Duna mentén, feljebb is, hasonlóképpen fenn Nógrádmegyében, Borsodmegyében és mindenütt ugyanabban a helyzetben vagyunk ezen a téren. Ami a Dunagőzhajózási Társaságot illeti. tudomásom van arról, hogy a Dunagőzhajózási Társaság rendkívül súlyos és nehéz •anyagi helyzetben van. Igaz ugyan, hogy ezt a súlyos és nehéz helyzetet a Dunagőzhajózási Társaság nem iparkodik egyenlő igazságossággal mindenkire rászorítani, hanem egyesek