Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

Az országgyűlés képviselőházának 49U. ülése 1931 április 29-én, szerdán. 231 függetlenségétől, önállóságától. (Jánossy Gábor: Ügy van! Meg németté akarta tenni!) Azt gondolom, hogy ez nem is így volt, az én tudomásom szerint a történelem megcáfolta, hogy ő ezt akarta volna. (Jánossy Gábor: En elhiszem, hogy így volt!) Az államhatalomnak annak a gondoskodó édesanyának kell lennie, aki egyformának tekinti címek az országnak minden egyes állampolgárát és akinek kötelessége minden egyes állampolgár boldogulásáról gondoskodni. Nagy nehézségekkel küzd ez a kormány. A kapitalizmus és a laborizmus — hogy így nevezzük a munka érvényesülési terrénumát — a magántulajdon és a kommün izmus, az egyéni termelés és a kollektivizmus, a nacionalizmus és az internacionalizmus, a vallásosság és az ateizmus: mind olyan ellentétes tábor, amelyek felfegyverkezve állanak egymással szemben és próbálják egymást leteperni és próbálnak a harctéren diadalmasak maradni. En azt gondolom, hogy a magyar szociáldemokratapárt — ne vegyék ezt tanácsnak, mert nincs jogom tanácsolni az uraknak (Esztergályos János: IIa jó!) — könnyen találna a polgári társadalomból szövetségeseket, ha megmaradna azon a téren, hogy a kapitalizmus ellen kell a frontot felállítania és a kapitalizmus kinövéseit kell lenyesegetni. A polgári gondolkozású emberek is koncedálják azt, hogy a kapitalizmus útját rettenetes vér, rettenetes izzadság, rettenetes nyomorúság, átok, jajveszékelés jelzi; a polgári gondolkozásunk^ is egyetértenek szociáldemokrata képviselőtársaimmal abban, hogy itt a kapitalizmussal valaminek történnie kell, legalább annyinak, hogy annak kinövéseit le kell nyesegetni. (Kabók Lajos: Akkor a kormányt kell lenyesegetni!) Elnök: A képviselő- úr beszédideje már lejárt. ötvös Lajos: Sajnálom, hogy nem tudom ezt az eszmecserét szociáldemokrata képviselőtársaimmal folytatni, talán egyben-másban meg tudtunk volna egyezni a kérdés megoldása tekintetében. Azt hiszem, hogy helyes szociálpolitika nélkül egy országban sem kultúrpolitikát, sem közegészségügyi politikát, sem helyes közgazdasági politikát folytatni nem lehet. Azt gondolom, hogy a szociálpolitika megérdemel minden fáradságot, minden áldozatot,mert ez az a gyógyszer, ami ebben a válságos időben egy nemzet életét tovább meghosszabbíthatja. A népjóléti tárcának csak egy szépséghibáját látom, azt a két és félmilliós csökkentést, mert amikor a népjóléti minisztérium kötelezettségei növekedtek, nem látszik racionálisnak, hogy a rendelkezésére álló összeget két és félmillió pengővel csökkentsék. Ezzel a megjegyzéssel a népjóléti tárca •költségvetését elfogadom, (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. S/.ólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőházi Tekintettel az Idő előrehaladt voltára, kérem a t. Ilá zat, engedje meg, hogy beszédemet ;i legközelebbi ülésen mond hassam el. (Felkiáltások: Megengedjük!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. A házszabályok 141. §-a alapján jogosult a képviselő úr kérelme. Kérdem, méltóztatnak-e az engedélyt megadni? (Igen!) A Ház az engedélyt megadta. A napirend tárgyalására szánt idő e szerint letelt. A vitát megszakítom. Bemutatom az állandó összeférhetlenségi bizottság elnökének átiratát, amellyel Schandl Károly képviselő úr összeférhetlenségi ügyében az állandó összeférhetlenségi bizottság határozatát megküldi. A jegyző íir felolvassa ezt a határozatot. Fitz Arthur jegyző (olvassa): «A Képviselőház állandó összeférhetlenségi bizottság» a folyó évi április hó 24-én tartott ülésében Schandl Károly országgyűlési képviselőnek az Országos Központi Hitelszövetkezetnél viselt alelnök-vezérigazgatói állása miatt Farkas Tibor országgyűlési képviselő által az 1901. évi XXIV. te. 1. fc-a, illetve á. ^-ának 9. pontja alapján bejelentéit összeféhetlenségi ügyében a házszabályok 62. §-a alapján lefolytatott tárgyalás után megtartott zártülésben a következőleg határozott: Schandl Károly országgyűlési képviselő összeférhetlenségi ügyében azon feltett kérdésre, hogy fennforog-e az összeférhetlcnség esete a képviselőn; nézve a bejelenlet L ügyben, az álliandó összeférhetlenségi bizottság a vezérigazgatói állásra vonatkozólag négy szavazattal két szavazat ellenében, az alelnöki állásra vonatkozólag pedig egyhangúlag kimondotta, hogy az összeférheÜenség esete nem forog fenn.» (Malasits Géza: Ebben a Házban nincs összeférhetlenség! — Zaj ) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Malasits Géza: Legfőbb ideje, hogy az összeférhetlenségre vonatkozólag új törvényt hozzanak!) Malasits Géza képviselő urat rendreutasítom. Fitz Arthur jegyző (tovább olvassa): «Az eljárás során költség nem merült fel s így e részben határozni nem kellett. A határozat nyomban kihirdettetvén az érdekelteknek ezúton tudomására adatott. Indokok: A bizottság elsősorban azt a kérdést vizsgálta, hogy a bejelentés elbírálása az állandó összeférhetlenségi bizottság hatáskörébe tartozik-e. A bejelentés kifejezetten Schandl Károlynak az Országos Központi Hitelszövetkezetnél alelnök-vezérigazgatói minőségben viselt állását jelölte meg össz'iférhetlennek. A «bizottság előtt tehát az az eset állott s az volt a kérdés, hogy Schandl Károly, mint az Okh. alelnökvezérigazgatója, olyan állást tölt-e be, amely miatt összeférhetlen. Az állás niiiatt való öszszeférhetlenség esetei pedig az 1901 : XXIV. te. 1. $-a alá esnek, amely esetekben a bíráskodás a házszabályok 62. §-ának 1. bekezdése a) pontja szerint az állandó összeférhetlenségi ibizottság hatáskörébe tartozik. Igaz ugyan, hogy a bejelentés az 1901. évi. XXIV. t.-cikknek nem csupán az összeférhetlen állásról rendelkező 1. ^>-ára hivatkozik, hanem az üzleti viszonyon alapuló összeférhetlenségnek egyik esetéről rendelkező 5. §-ának 9. pontja^ is említi, de ez nem befolyásolhatta a bizottság álláspontját, mert a bizottság már a tényállás felderítésekor úgy találta, hogy a hivatkozott 5. ^ 9. pontjában foglalt excepció jelen esetben vonatkozik az alelnökre és vezérigazgatóra is és pedig azért, mert az alelnök az Okh. alapszabályainak 53. §-a értelmében igazgatósági tag, a vezérigazgató pedig — miután azt az igazgatóság saját kebeléből nevezte ki vezérigazgatóvá — szintén igazgatósági tag, akit nem a korinánv nevezett ki. A bejelentés egyébként