Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

216 Az országgyűlés képviselőházának 404. ülése 1931 április 29-én, szerdán. egylet gondozott, amely egyesületnek megszűnése is egyik fájdalmas fundamentuma a kriminalitás növekedésének. Ezeken mind csak úgy lehet változtatni, ha elsősorban a hozzáértő jogászvilág nyúl hozzá ezekhez a kérdésekhez. Ali vagyunk azok, akiknek ezt az életmentő munkát el kell végeznünk. Amint a kiváló orvos odaáll a klinika élére, toboroz és lelkesít, úgy a jogásztársadalomnak e lelki klinika élére kellene állania és a bőrtönből kijövő és büntetésükéi kitöltő embereket minden módon, minden erővel és minden eszközzel vissza kell vezetnie a társadalomba. Ez annyira "hozzátartozik egy jó igazságszolgáltatási épülethez, mint a fundamentum egy jól megépített és vakolt házhoz. Ez az n híd, amelyen keresztül a nemzetmentő munkának egy részletét el kell végeznünk. Én ismerem a mélyen t. miniszter úrnak Idevonatkozó nemes intencióit, kérem rendelkezzék velünk, rendelkezzék a jogásztársadalommal és meg vagyok győződve róla, hogy egy nagy agitáló sereget fog maga mellett találni. (Ügy van! bal felől.) Elnök: Szólásra következik? (iubicza Ferenc jegyző: Kel írva nincs senki. Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Szólni senki nem kivan, a vitát hezárom. Az igazságügyminiszter úr kivan nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Hálás köszönettel veszem imént felszólalt t. képviselőtársamnak azt a megértését és meleg érzését, amit a fiatalkorúak kérdéseiben az ezekkel kapcsolatos nehéz problémákkal szemben hamisított. Köszönöm és magamévá is teszem azt az elismerést, amit a fiatalkorúak kérdéséhen az ügyosztállyal, illetőleg vezetőjével, Rottenbiller államtitkár úrral szemben kifejezésre juttatott. A fiatalkorúak kérdése, a patronázs kérdése és más evvel összefüggő kérdések mind olyanok, amelyek valóban meleg szívre tarthatnak igényt és amelyeknek kellő és helyes mederben tartása, megoldása és elősegítése a későbbi bűnözési statisztikában igen jelentős csökkenésre is vezet. Valóban szép feladat, ez és nem azon múlik, mint t. képviselőtársam mondja, hogy már most nem történik elbatározó lépés, amely véres kardot hordva körül ezen a téren egy táborba gyűjti a társadalmat, amely azután ilyen keretben meg tudná tenni a maga kötelességét, amit a lehetőség szerint egyébként eddig is megtett, hanem inkább azon múlik a dolog, hogy a meglévő szervezetekben — amelyek helyett újat alkotni nem szükséges — sem érvényesülbet ma az az anyagi támogatás, amelyet jobb időkben tapasztaltunk a társadalom részéről. Hiába, itt nincs elegendő pénz és a társadalmat újabb áldozatkészségre még olyan módon sem Lehetne kényszeríteni, mint t. képviselőtársam tőlem kívánja és hajlandó ebben a tekintetben támogatását is felajánlani. Inkább attól tartanék, bogy eggyel szaporítanék azoknak a társadalmi szervezeteknek számát, amelyek csak újabb áldozatokat jelentenek a társadalom számára és jelentenék azonkívül a meglévő Intézményektől is a támogatások elvonását, mert minden újabb szervezkedés csak megosztja a magyar társadalmat, és csökkenti azt a részt. amelyet bármelyik irányban a magyar társadalom támogatásként felajánlhat Én a gyermekvédelem egész területére kiterjedő gondolatokkal foglalkozom és a magam részéről azt tartom belyes útiránynak, ba a gyermekvédelemnek a népjóléti minisztériumban lévő ügykörét és az igazságügy minisztérium szorosan vett gyermekvédelmi ügykörét megfelelő módon és alkalommal fogják elhatárolni és így a szerepeket újra felosztva keressük meg a kérdés végleges megoldását. Mégis azonban az összes kérdésekben az én elgondolásom szerint volna olyan egységes tanács, amely az irányítást kezében tartaná. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ilyen fontos kérdésben a határvonalakat élesen meg tudjuk húzni, akkor nem lesznek olyan batáresetek, ahol látszólag két gazdája van egy kérdésnek és ennek következtében tulajdonképpen egy gazdája sincs. Azt hiszem, ezek azok a kérdések, amelyekre t. képviselőtársam célozni akart. Ezeket látom és arra törekszem, hogy a népjóléti miniszter úrral alkalmas időben ezeket a kérdéseket megoldjam. Megvallom, hogy akkor is megint csak pénzkérdés lesz, de remélem, hogy végre is az elegendő és a mellőzhetlenül szükséges pénz egy ilyen helyes szabályozás esetére rendelkezésünkre fog állani. Újból köszönöm, hogy a közvéleménynek és a társadalomnak is a figyelmét ezekre a kérdésekre t. képviselőtársam külön felszólalás kapcsán felhívni szíves volt. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek sincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítóim. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 4. címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 4. címet elfogadta. Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik az 5. cím. Kérem annak felolvasását. (íubicza Ferenc jegyző (olvassa az 5. címet.) — Kabók Lajos! Kaitok Lajos: T. Képviselőház! Ennél a címnél van egy rész, a bevételi rész, amelyben munkajövedelem címén mintegy 400.000 pengő bevétel van előirányozva. Ez alkalmat nyújt nekem arra, hogy a különböző letartóztatási intézetekben fogva levő rabok foglalkoztatásáról beszéljek. Előttem már a tegnapi napon Rothenstein képviselőtársam megemlítette, hogy a rabok foglalkoztatása a nyomdaiparnak milyen kárt okoz. En most egy másik iparágat akarok megemlíteni, a vasipar egyik ágát, amelynek a gyűjtőfogházban letartóztatásiban levő rabok foglalkoztatása okozott nem jelentéktelen mértékű károkat. Azt hiszem, az igen t. képviselő urak tud ják, hogy a gyűjtőfogháznak van egy műhelye, amely állandóan bérbe van adva különböző vállaikozóiknaik meghatározott időre szerződéssel és ezek a vállalkozók, akik időről-időre bérbe kapják a gyűjtőfogház műhelyét, egyben a gyűjtőfogházban letartóztatásban levő rabokat is felhasználhatják munkára 20 fillér napszámbér mellett. Ezt a lehetőséget, ezt az előnyt rendkívül károsan használják ki az iparral szemiben, olyan versenyt támasztanak a tisztes iparnak, amely verseny egy iparágat már valósággal tönkretett. A vasbútorgyártó ipar résziben annak is köszönheti mai állapotát, hogy a gyűjtőfogház műhelyében olyan módon gyártottak különböző vasibútorokat, hogy az már tisztességtelen versenynek is nevezhető, Stiert a rabok olcsó munkaerejének felhasználásával gyártottak állandóan és nagyban kereskedelmi árucikkükül szolgáló vasbútorokat, Ez a verseny az egész vasbútoripart olyan helyzetbe juttatta, hogy ma már alig lehet Magyarországon vasbútoriparról beszélni.