Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

Az országgyűlés képviselőházának 489. ülése 1931 április 21-én, kedden. 13 az kívániatos, hiszen a legjobb traktor is három-négy év alatt feltétlenül tönkremegy abban a munkában, amelyet végeznie kell. Ha egy kereskedő szebb üzletbe megy és ott új berendezést csinál, vagy ha a kisiparos felszereli miagát ilyen vagy olyan jobb üzemi gépekkel, jutott-e eszébe valaha valakinek ezeknek egy garast is adni azért, mert ezeket az üzemi befektetéseket teljesítik? Ellenkezőleg, t. miniszter úr! Ha leviszi valamelyik gazdasági épületemnek a tetejét >a szél, nekem azt feltétlenül meg kell csináltatnom, de nem szabad az egész reparálási költséget az az évi mérlegbe beállítanom, hanem kénytelen via gyök öt, legfeljebb 10 éves amortizációval felvenni» úgyhogy csak lü év alatt írhatom a mérlegbe a gazdaság terhére azt a befektetést. Ezzel szemben, ha egy gyárvállalat új berendezést szerez vagy új épületeket emel, akár munkáslakásokat, akár üzemi épületekeit, rögtön kedves fiává válik a kormányzatnak és iaz adóelengedéstől elkezdve direkt pénzsegélyekben, illeték- és egyéb mentességekben rögtön részesülhet, amit mind fel fogok sorolni szószerint. Hát, t. miniszter úr, azoknak a gyárvállalatoknak, amelyek direktoraiknak ma is lOü.OOO-eket tudnak fizetni, ha mindjárt a részvényesek nem is kapnak semmit, (Pakots József: De a munkásokat elküldik!) amelyek képesek pár száz embert milliomossá tenni, van szükségük ezekre a kedvezményekre, amelyeket isemmiféle más foglalkozási kör egyáltalán nem élvez? Hogy mármost mik a kedvezmények, ezeket is leszek bátor egyenként, paragrafusrólparagrafusra felsorolni. A 8. § szerint felmenthetők egészben vagy részben és pedig maximálisan 15 évi tartamra, — de majd gondoskodni fogniuk ezek a t. gyárvállalatok, hogyha a 15 év letelt, a meghoszszubbításról, mint ahogy az eddigi iparpártolási törvények is mindig újból meghosszabbíttattak, amint azok lejártak — a társulati adó alól. Fenyő Miksa úrral, a Gyosz. igazgatójával folytatott vitám során Fenyő Miksia úr sem mert állítani többet, mint 14*5 milliót, amit állítólag társulati adó cimén a nagy gyáripar a magyar állami kincstárba > befizetett. Ö sem mert nagyobb összeget felvenni. Meg vagyok róla győződve, hogy ez az öszszeg hibás! Meg vagyok róla győződve, hogy nincs 8—9 millió, amit ia nagy gyáripar társulati adó címén fizet, de fogadjuk el ia 14*5 milliót. 14*5 millió tehát az az összeg, amelyet el kell engedni az egész magyar gyáriparnak. Az egész magyar gyáripar fizetett ennyi állami egyenes iádét, ez az a rettenetes megterhelés, amelyet el kell engednünk, egészben vagy részben 15 esztendőre, azért, hogy egyik-másik gyárigazgató úr továbbra is 360.000 pengő évi fizetést húzhasson egy vállalattól. De tovább megyek: el lehet engedni a kereseti adót. Azt hiszem, ez annyiban fontos, mert hiszen kereseti adót a nagy gyárak nem fizetnek, csak alkalmazottaik után, mert a direktor urak még a kereseti adójukat sem maguk fizetik, hanem megfizettetik a vállalatukkal. Valószínűnek tartom tehát, hogy ez a kereseti adóelengedés, — ez nem tűnik ki a törvény szövegéből — ezekre a .kereseti adókra vonatkozik, mert hiszen csak az a gyáripar fizet kereseti adót, amely olyan ktosiny, hogy nem részvény társaság, tehát csak ez nom társulati adóalany. ESz a kedvezmény pedig csak azokra a gyárakra vonatkozik, amelyek legalább 20 munkással és legalább 30 lóerővel dolgoznak; olyan gyár pedig Magyarországon ma már nagyon kevés van, amely nem alakul át, ha egyébbé nem, családi részvénytársasággá. A kereseti adó elengedése tehát csak a személyzeti kereseti adók elengedését jelenti. Felmenthetők azonban — és itt jön az, amire már Szilágyi Lajos t. képviselőtársam is rámutatott — a törvényhatósági és községi pótadók alól, a kereskedelmi és iparkamarai illetékek alól, az állami és községi ingatlanvagyonátruházási illeték ^ alól, a bérleti szerződési illeték alól, a gépek és iszerelyények megszerzésének illetéke alól, az irodaés raktárépületek átalakítására vonatkozó illetékek alól s a vállalat alkalmazottainak lakásul szolgáló épületek vagy társadalmi, jóléti és művelődési intézményül szolgáló épületek illetékegyenértéke alól is. Szilágyi t. képviselőtársam már rámutatott arra, hogy teljesen abszurdum az, hogy itt az állam engedményt ad törvényhatósági ós községi járulékokra és közadókra. Méltóztassék csak elképzelni azt az esetet, amikor egy 2000 lakosú kis községben^ — mert Dunántúl a legtöbb községünknek lélekszáma ezer és kétezer között van — letelepül egy nagy iparvállalat,— hogy milyen úton-módon települ le, arra is rátérek — és ez az iparvállalat kisajátíthatja a községi közvagyont, kisajátíthatja és úgy telepedik be erőszakkal a törvény alapján, amire majd későibe fogok rátérni. De ha letelepszik egy ilyen gyárvállalat és az a gyárvállalat ott 4000 munkással, vagy hasonló személyzettel dolgozik, méltóztassék meggondolni, imit jelent ez a községi közigazgatás terheinek emelkedésére, mit jelent ez maga a központi közigazgatás, a közigazgatás, a község szempontjából, mit jelent ez a rendőri intézkedések, közegészségügyi intézkedések, gyermekvédelmi kötelezettségek és az iskoláztatás szempontjából? Egy olyan óriási új terhet jelent annak a községnek, amelyet annak a községnek régi földmíves lakói semmi körülmények között nem bírhatnak meg. Most. ha egy ilyen gyárvállalatnak megvannak a megfelelő összeférhetlenségi összeköttetései ós megvan neki a minisztériumban a megfelelő nexusa, a miniszter egy tollvonásával felmentheti a községi közterhek alól, s azt az óriási községi tehertöbbletet 6 azokat az útfenntartási és egyéb költségeket, amelyeket puszta létével okoz a gyárvállalat, ennek a nyomorult paraszt népnek vállára akarják—áthárítani. Ez olyan veszedelmes szakasz és olyan veszedelmes intézkedés, hogy nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt kiküszöbölni, mert annál igazságtalanabb, annál gazabb állapotot, amelyet ez előidézhet, a magam részéről elképzelni sem tudok. De tovább megyek. Mit kapnak még kedvezményekben ezek a vállalatok e törvény szerint? Megkapják az ingatlanvagyonbetétnek a társaságba való bevitele^ után járó illeték alól való felmentést, a gépeknek és .szerelvényeknek a társaságba való bevitele után járó illeték alól való felmentést, az épületek beviteli illetéke alól való felmentést. Ennek az a jelentősége, hogy eddig kisebb vállalatok nem igen alakultak át részvénytársasági formába, mert a részvénytársasággá alakulás meglehetősen költséges eljárás volt, úgyhogy a kisebb vállalatoknak nem volt érdemes rátérni erre a formára. Most megvan adva a mód, hogy mindenik részvénytársasággá lehessen, amelyik akar, mert hiszen a miniszter úrtól, illetve a bürokráciájától függ a minisztériumában, hogy megkapja-e az illetékek alól való felmentést, vagy sem, megkaphatja-e a részkötvények útján felvett kölcsönök kötelezvényi és telekkönyvi bejegyzési illetéke alól a felmentést, megkaphatja-e az iparsót alapárban,