Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-489
10 Az országgyűlés képviselőházának 1*89. ülése 1931 április 21-én, kedden. én közbeszólásomat is kitöröltette a naplóból. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nagyon emlékszem rá, mit imondtam.) A lapok így hozták. A naplót átnéztem, abban a rögeszme kifejezést nem találtam. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ki sem ejtettem!) Éppen azért tudomásul veszem, hogy a miniszter úr a rögeszme kifejezést vagy nem használta vagy elejtette (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nem használtam!) és erre nem kívánok a magam részéről megfelelően reflektálni. Csak egyet vágyóik bátor még a t. miniszter úrnak megmondani. Abban a válaszában, amelyet nekem adott, meglehetősen erős önérzet, a hangnak egy meglehetősen önérzetes skálája nyilvánult meg és bizonyos fokig akárhogy veszszük is, kioktatás volt, a professzor kioktatása a tanítvánnyal szemben, ami a miniszteri székből talán nem egészen stílszerű, mert hiszen ahhoz, hogy professzor lehessen abban a székben, engedelmes tanítványoknak kellene ülniök ezekben a székekben. Miután mi már eíbből kicsit kiöregedtünk és bennünk van az a kutya, kellemetlen, rossz szokás, hogy szeretünk ellenmondani a kioktatással szemben, csak annyit mondok a t. miniszter úrnalk, hogy megértenéim ezt az önérzetes hangot, ha most tízéves kormányzás után itt az egész vonalon boldog, gazdaságilag is konszolidált olyan társadalom élne, amely legalább a maga naerv zömében meg van elégedve sorsával, amely bírja a terheket, amely fenn tudja tartani ezt az államot, szóval, ha itt srazdasági téren is relatív boldogság volna ebben az országban. Amikor azonban önök. mélyen t. miniszter úr az uralmat átvették, akkor volt ebben az országban egy meglehetősen szép gváripar, amely eltűnt a föld színéről — az egész magvar génipart és a kisebb vasiparokat érteim alatta — és volt még ecv eerész seretr mindenfél« inari vállalat, amely eltűnt a föld színéről, önök azután csináltak egy olvan Polennkin-gyárinart. amelv irtózatos állami és vámkedvezményekkel látszólagos eredményekéi produkál, amelyről azonban maga a Gyáriparosok Országos Szövetségéneik . hivatalos beadványa ismeri el, Fellner Henrik és "FYnvő Miksa aláírásával, hogy a tíz uiinkon tudlak megolvasni azokat álmagyar gyárvállalatokat, amelvek még eerészségesek. Egv mecrlehetősen ió állanotlban levő gyárinar li el vett tehát produkáltak önök tíz év alatt, egy jlven gyáripart. (Kun Béla: Tönkrement az ipar!) A kisipar, merem állítani, a háború utáni időkben olyan jó helyzetben volt, — hogy ne mondjak mást, teszem a kis vidéki molnáripar, vagy akármelyik kisebb vidéki kézműipar, — hogy nagyon szépen összeszedték magukat, nagyon szépen f szereztek, sőt sajnos, még a luxus terére is átcsábíttatták magukat. A mezőgazdaság? Nyolc évvel ezelőtt virágzó, konjunkturális mezőgazdaságot méltóztattak átvenni és nyolc év után adókulcsuk, kereskedelmi politikájuk, vasúti- és kamatpolitikájuk révén ma itt van önök előtt ötmillió koldus magyar mezőgazda, (Ügy van! a baloldalon.) akiknek gondot okoz az is, ha tíz-húsz fillért kell a zsebükből elővenni. Hát mélyen t. miniszter úr, ezek az eredmények jogosítják fel a miniszter urat arra a nagyon didaktikus hangra? Engedje meg a mélyen t. miniszter úr, hogy erre a magam részéről tisztelettel azt jelenthessem ki, hogy ezt a közgazdasági politikát még olyan tekintély szájából, mint ön, sem kívánom és nem is fogadom el. Rátérek magára erre a törvényjavaslatra, amely tulajdonképpen semmi más, mint folytatása annak a gazdasági politikának, amely az országot a tönk szélére vitte. (Ügy van a baloldalon.) Az a másik javaslat, amelyet múltkor tárgyaltunk, a kartelljavaslat, csak ostya volt, amellyel a keserű orvosságot beadták az országnak. Ahogy a gyereknek nem lehet a kinint ostya nélkül beadni, éppen úgy még ez a kormány sem merte ezt a javaslatot az országgyűlés elé hozni addig, amíg előzőleg mézesmadzagként egy kartelljavaslatot nem húzott végig az ország száján. Hogy mit jelent ez az iparpártolás és miféle iparokat pártolunk mi, arra majd később térek rá. Hogy milyen mértékben kívánjuk pártolni a gyáripari vállalatokat, — mert a kisipar pártolása ebben a javaslatban hiányzik, kizárólag a nagy gyáripar érdekében íródott ez a javaslat — arra nézve pár statisztikai adatot leszek bátor a t. Házzal megismertetni; nagyon, nagyon kellemetlen statisztikát. Méltóztatnak emlékezni rá, egypár évvel ezelőtt, — az is az iparpártolási jelszó alatt ment — micsoda óriási erőfeszítést vittek végbe az összes minisztériumok, még a földmívelésügyi minisztérium is, hogy a gazdákat a racionális termelés, a többtermelés jelszava alatt a gépesítésre neveljék, hogy tudniillik minél több, minél pompásobb, minél drágább gépeket, traktorokat vásároljanak. (Ügy van! half elől.) Hogy ez hova vezetett, erre vonatkozólag leszek bátor egy kis árverési statisztikát megismertetni a mélyen t. kormánnyal és a t. Házzal az ország legkülönbözőbb részeiből. (Halljuk! Halljuk!) Hozzáteszem, hogy azok a traktorok, 'amelyeket az a szegény nép összevásárolt kormánybiztatásra (Kun Béla: Igaz! Ugy van!) és a kormány által adott kamat- és a többi segélyekkel, azok a traktorok darabonként minimálisan 11—12.000, sőt 13.000 pengőbe kerültek; de tudok olyan esetet, amikor öt-hatholdas kisgazda 18.000 pengő értékű mindenféle ilyen gépeket vásárolt. (Jánossy Gábor: Hogyan adhattak neki?) Hogyan adhatták? Majd mindjárt megérti a képviselő úr, hogyan, ha ezt a statisztikát leszek bátor felolvasni. (Kun Béla: Drága olaj!) Ezek a nyomorult gazdák, akiket ezekkel a gépekkel boldogítottak, lefizették gépeik vételárának jóformán 100 százalékát, esetleg azonban nem tudták fizetni a kamatot, — mert hiszen a kamatok mindig hozzá csiatolódtak magához a tőkéhez — úgyhogy van olyan gazda, — egy csomót fogok majd felolvasni — iakinek ezer pengő vagy 800 pengő hátraléka van már csiak azon a masinán és ennek a hátraléknak fejében az egész ingatlanára és mindenére ki van tűzve az árverés. (Zaj a baloldalon. — Kun Béla: Miért nem segélyezik őket?) Nehogy azt méltóztassanak mondani, hogy itt megint csiak általános frázisokat mondok, leszek bátor felolvasni a következő árverési statisztikát: Apostagon 3000 pengő követelésért le van foglalva egy gazdának 10.880 pengő értékű vagyona; Zalasaabaron 4214 pengő követelésért le van foglalva — az összes érték nincs megadva — 8850 pengő értékű vagyon; Besenyszögön 3639 pengő tartozásért le van foglalva 25.700 pengő értékű vagyon; Felsőegerszegen 1528 pengő tartozásért 7210 pengő értékű vagyon; Kőkúton 2310 pengő hátralékos tartozásért 9630 pengő értékű összes vagyon; Németújfalun 1192 pengő tartozásért 5020 pengő értékű viagyon; Tetétlenen 1278 pengő tartozásért 39.880 pengő értékű vagyon; Szalonyban 1770 pengő tartozásért 5780 pengő értékű vagyon; Szarvason 3545 pengő tartozásért 7000
