Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-492

Az országgyűlés képviselőházának U92. rosok és vállalkozók forgalmi adójából bősége­sen, megtérül az a veszteség, amelyet az adó- j kedvezmény folytán kell elszenvedni. Hogy azonban ezen a téren misem történt, ez folyik abból, hogy a kormány nem tudja átérezni azo­kat a nehézségeket, amelyek alatt ima az egész társadalom nyög, szenved. Ennekfolytán ne is csodálkozzék a kormány azon, ba népszerűsége a Legminimálisabbra »csökkent le és ma mar ! olyan injekciókhoz kell folyamodnia, mint ami- ' lyen injekciókhoz folyamodott például e napok- ! ban is a honvédelmi miniszter úr, akiről azt olvastuk a hétfői lapokiban, hogy amikor le­ment Magyarország délvidékére, ott küldőt tsé gek fogadták és amikor megnézem, hogy kik­ből állt az a küldöttség, akkor látom, hogy az egyik községben például a leventék és cserké­szeik sorfala között vonult be a miniszter úr és vezette, ezeket a református Dap, a cserkészek nek és leventéknek szülei azonban távol .marad­tak. (Propper Sándor : Azokat nem lehet köte­lezni, a leventéket lehet!) Továbbmenve a kö­vetkező községben a község jegyzője üdvözölte a miniszter urat. (Szűcs István: Nem is a kis­bíró szokta üdvözölni!) A kisbíró talán függet­lenéi)!) ember, semhogy ilyenre vállalkoznék. Azután megint továbbmenve, a következő községben pedig a főszolgabíró volt az, aki a honvédelmi miniszter urat üdvözölte. (Reischl Richárd: Magukat is fogadja a főszolgabíró mindenütt! — Esztergályos János: Igen, esendőrszuronnyal!) Sehol sem láttam azt, bogy a független polgárok jöttek volna öröm­mel üdvözölni a honvédelmi miniszter urat. Sem az iparosok, sem a kisgazdák, isem a ke­reskedők, sem a lateinerek nem voltak künn üdvözölni ia miniszter urat, ellenben kijött a jegyző, a szolgabíró, a pap, kijöttek a leventék és a cserkészek. (Zaj a bal- és a szélsőbalolda­lon.) Nagyon könnyen megállapítható tehát laz, bogy azok, akik a miniszter urat ezen a diadal­útján üdvözölték, mind olyanok voltak, akiket oda kirendeltek és nem voltak künn (azok. akik tulajdonképpen ennek az országnak teherviselő lakosságát alkotják. Ezekre az injekciókra és ezekre a színházakra azért van szüksége ia kor­mányinak, hogy ezzel elhitesse legalább a hi­székeny emberekkel, hogy van még népszerű­sége ebben az országban. Ha a munkanélküliség kérdésével foglalko­zunk, akkor rá kell mutatnom arra, hogy • a túlsó oldalról sokszor halljuk, amikor mi poli­tikai követeléseket hangoztatunk, hogy hiszen nem választójog kell a népnek, hanem kenyér. Éppen ezt a kenyeret követeljük mi a kormá­nyon ós pártján. Tessék gondoskodni arról, hogy legyen kenyere a munkásnak, legyen ke­nyere az iparosnak, legyen kenyere a kereske­dőnek. Milyen jogcímen követelik ezt ;. túlsó oldalon és kitől követelik? Tőlünk ellenzéktől? Hiszen, hogy az iá kenyér meg legyen, annak lehetőségeit megteremteni végeredményben a kormánynak és partjának áll módjában, nem pedig az ellenzéknek. . A kormány és a kormány pártja állít fel olyan követeléseket, amelyeknek tulajdonkép­pen nem követeléseknek kellene lenniök, hanem intézkedéseknek. A kormánynak kellene olyan intézkedéseket foganatosítania, amelyeknek kö­vetkeztében az ország lakossága tényleg ke­nyérhez is juthat. (Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) Akkor, amikor nincs kenyér, értem azt, hogy nem jut az embereknek. Meg tudom ér­teni és meg tudtam érteni, hogy a háború alatt kukoricakenyeret kellett enniök az embereknek, bizonyos időszakon keresztül. Ezit megértem azért, mert nem volt más. Amikor azonban ép­ülése 1931 április 2A-én, pénteken. 103 pen az a hiba és a legtöbb sirámot ia miatt halljuk, hogy nagyon sok a búza, akkor semmi sem indokolja azt, hogy az emberek ezrei és ezrei ne juthassanak kenyérhez. Folyik ez azonban abból a fejetetejére állított gazdasági rendszerből, amelynek a kormány és pártja híve, amelynek a kormány és pártja mondhat­nám, fanatikusa. (Reischl Richárd: Ez csak változatosság! Egyszer tököt ettünk, most meg fekete kenyeret eszünk!) A kormány nem tud megbarátkozni avval a gondolattal, hogyha a gazdasági viszonyokon változhat ni és javítani akar, akkor egész eddigi politikáját sutba kell vágnia és új utakon kell keresnie a boldogulás Lehetőségeit Sokszor említik fel _ nekünk a/t. bogy hiszen minden gazdasági bajunknak Tria­non az oka. Én egy pillanatig sem akarom Trianont védelmezni, lehetetlen is volna, sőt éppen szocialista álláspontomból következik az, hogy a békeszerződéséket a legnagyobb igazságta­lant ágnak kell bélyegeznem, minősítenem azért, mert hiszen azokat a népeket, amelye­ket ^Magyarországtól elcsatoltak, akaratuk és megkérdezésük nélkül csatolták el. Amikor azonban erről beszelünk, akkor meg kell álla­pítanunk azt is, bogy az a tragédiája Magyar­országnak, hogy mindig találtak jogcímet arra, amivel azután az adott állapotokat in­dokolni tudták. Volt idő, amikor például min­den gazdasági bajnak és nyomorúságnak amely korántsem volt és lehetett olyan mér­tékű és méretű, mint \a mai, okozójául Ausztriát állították oda. Az uralmon lévő ma­gyar politikai klikkek és pártok mindig meg­találták a módját annak, bogy valakire rá­kenhessék a bajok okait. Emlékszünk arra, hogy az osztrák iga alól [való szabadulásunk volt az, amit mint olyant jelöllek meg, bogy a bajoktól bennünket meg fog szabadítani. A 67-es kormány ugyan egy-két esztendőt kivéve állandóan uralmon volt, de még a G7-esek is azt mondották, legnagyobb részt azt. állították, hogy e.sak azért (helyezkednek a (>7-es alapra, mert hiszen az adott körülmények, az adott erőviszonyok lehetetlenné teszik .számukra Ausztriától _ való megszabadulásukat. Amikor ezek a közjogi vitákra ««-lapul szolgálható kö­lühnények megszűntek és amikor a háború befejeződött és utána jött ez a felfordulás, amelynek okai nem itt keresendők Magyaror­szágon, hanem az okok magyarázatukat az egész európai helyzetben ielik, akkor egy da­rabig lehetett élni abból, ihogy minden bajnak a forradalom volt az oka, ma pedig ott tar­tunk, hogy minden bajnak Trianon az oka. (Sándor Pál: Azt mondják! — Farkastul vi Farkas Géza: Ügy is van!) Én nem tartom a kérdést ilyen egyszerűnek és iez valóban el szomorító is volna, — mondhatnám — két­ségbe kellene esnünk valamennyiünknek, ha elhinnénk azt, hogy minden baj kútforrása Trianon, mert ez egyértelmű volna azzal, hogy addig, míg a trianoni szerződés életben vau, mi egyáltalában nem itudunk csinálni semmit, s ennek azután a következménye az, hogy na­gyon sokan ennél az oknál fogva nem is akar­nak (csinálni semmit, mert hiszen megállapít­ják, hogy míg ez a szerződés fennáll és Ma­gyarország mai helyzete meg nem változik, addig mi képtelenek vagyunk arra, hogy se­gítsünk sorsunkon. Már pedig megítélés -ni szerint nem minden bajnak ez az oka, nem le­het mindent erre szorítani, nem lehel min« (lenre ezt a sémát ráhúzni, hanem igenis, kö­rül kell m'/.ni és ba nehezebb viszonyok és adottságok között is, de legalább azokat a le­16'

Next

/
Oldalképek
Tartalom