Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-475
Az országgyűlés képviselőházának V/5. ülése 1931 március 4.-én, szerdán. 77 feleknek kell fizetni. (Zaj a jobboldalon.) Miért ne legyen állami közeg végrehajtó? Számítsák hozzá a végrehajtás költségét a perköltséghez ítéletben és ne terheljék meg még ezzel is azokat, akik elmarasztaltatnak, hogy a mai gazdasági viszonyok között ne legyen kénytelen az a szegény ügyvéd arra, hogy a szegény végrehajtónak a végrehajtási költségeket kifizesse. Miért nem gondolkozik inkább azon a t. igazságügyminiszter úr, hogy a zúgírászatnak vessen véget, a községi jegyzők munkálatainak vessen végett. {Zaj és élénk ellentmondások a jobboldalon. — Zsitvay Tibor igazságügy miniszter : Nagyon megköszönik az ügyvédek az ilyen képviseletet. Eltemeti a javaslatot! — Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Most már helyben vagyunk. A községi jegyzők fájnak azoknak a képviselőknek, akik falusi kerületeket képviselnek, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a községi jegyző milyen szolgálatokat tesz. (Zaj jobb felől. — Elnök csenget. — Perlaki György : A közönség fáj !) T. uraim, ha önök egy jogállam emelkedett szférájában tudnának élni, akkor ilyenekre nem hivatkoznának. (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Ehhez a nyilt választásos rendszerhez ez a felfogás kell, s akkor megértem azt, hogy önöknek nem kell az a modern jogszolgáltatás, amelyet én sürgetek, de higyjék meg, így majd önök nem kellenek a nemzetnek. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter : T. Képviselőház ! Engedelmet kérek, hogy néhány mondattal válaszolok az előttem elmondottakra. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A magam részéről ki kell jelentenem, hogy nagy sajnálattal láttam azt a nagy eltévelyedést, (Zaj a szélsőbaloldalon.) amelyet a t. képviselőtársam felszólalása során tapasztaltam. Mert az, amit előadni méltóztatott, az ügyvédi kar érdekét nem szolgálta, (Ügy van ! jobbt elől.) amit elő méltóztatott adni, az arra alkalmas, hogy a nagy közvéleménynek és az ügyvédi karnak érdekét egymással szembeállítsa. (Ügy van! jobbfelől.) Én pedig minden igyekezetemmel eddig arra törekedtem, hogy ezeket az ellentéteket, amelyek lappangtak, amelyek kitörni készültek, visszaszorítsam. T. képviselőtársam mostani előadása ebben a tekintetben nagy nehézségeket gördített utamba. Ennek ellenére én hiszem, hogy az ügyvédi kamara, amelynek ma még nines itt a véleménye, a maga részéről úgy, mint eddig, tisztán a közérdek szempontjából fogja vizsgálni a kérdéseket, ez felel meg az ő múltjának, ez felel meg az ő törvényes kötelességének, ez felel meg annak a példaadásnak, amelyet az ország legnagyobb ügyvédiéi a múltban adtak. Arra kérem a t. Házat, ne méltóztassanak túlságosan figyelembe venni azokat, amiket t. képviselőtársam előadott, (Zaj a szélsőbaloldalon.) mert hiszen nem áll az, hogy az ügyvédi kar a maga érdekeit a közérdek fölébe helyezi. Az ügyvédi karnak vannak olyan egyesei, — és nem t. képviselőtársamra gondolok — akik megnehezítik odakinn ma sok kis ember helyzetét, és akik a végrehajtásokat nem mindig közérdekből vagy felük érdekében kérik. Éppen azért, mert ebben a tekintetben számtalan panasszal találkoztam és mivel most már t. képviselőtársam ezt a kérdést idehozta, meg kell mondanom, ne méltóztassék erről a néhány ügyvédről példát venni, és megállapítani, hogy az ügyvédi kar túlnyomó többsége ilyen eltévelyedésre alkalmas volna. Éppen ellenkezőleg, azt állapíthatom meg az ügyvédi kamarák fegyelmi gyakorlatából, ahol az autonóm fegyelmi bíróság jár el, hogy azok az esetek, amikor ügyvédek indokolatlanul költségszerzés céljából tesznek folyamatba pereket, ami miatt számtalan panasz van a vidékről ezidőszerint, kivételes esetek, nem általánosíthatók az ügyvédi karra, mert az ügyvédi kar a maga autonómiája révén fegyelmi úton ezeket a legnagyobb szigorúsággal bünteti. (Ügy van! jobbfelől.) Szeretném, ha ezt mindenki tudomásul venné, akinek ebben a tekintetben jogvédelemre van szüksége. De egyúttal ugyanazok vegyék tudomásul azt is, hogy nem szabad ebből az ügyvédi karra általánosítani. (Ügy van ! jobbfelől.) És ne méltóztassék azt sem elfelejteni, hogy az ügyvédi karnak minden nyugtalansága és ideges kitörése emberileg teljesen érthető. (Zaj a jobboldalon.) Olyan lehetetlen helyzetben van ma az ügyvédi kar, — igen csekély kivétellel — hogy nyugtalanságát, kifakadásait meg tudom érteni. Ellenben sohasem fogom komolyan venni az olyan kifakadásokat, amelyek egy ki nem próbált törvényre vonatkozólag eleve jóslásokba akarnak bocsátkozni. Mindent megvizsgálok, ha panasz van és én vagyok boldog, ha kapok konkrét tényállást de t. képviselőtársam általában az igazságszolgáltatás döcögő szekeréről beszélt, ez pedig nem olyan beszéd, amelyre komoly választ lehetne adni. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő úr nem kíván szólani. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Gál Jenő képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa) : «Interpelláció az igazságügyminiszter úrhoz. 1. Visszaemlékszik-e a miniszter úr hivatalbalépésének kezdetén a képviselőházban kijelentett azon ígéretére, hogy a rehabilitációs törvényjavaslatot mielőbb be fogja nyújtani? 2. Hajlandó-e a Házat és ezzel az ország közönségét tájékoztatni, mi az oka a késedelemnek, mely ezt a sürgős kérdést elodázza ? 3. Hajlandó-e a miniszter úr a rehabilitációs törvényjavaslatot még ebben az ülésszakban előterjeszteni ?» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő: T. Képviselőház! Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy a mai nyomorúság közepette milyen nehéz az emberek elhelyezkedése és nem kell külön kiemelnem, hogy menynyire lehetetlen, azoknak a megélhetése, akik e mellett még valamelyes olyan büntető ítélet hatálya alatt is állanak, amelynek büntető hatása régesrégen elenyészett. Amikor a mélyen t. miniszter úr hivatali állását elfoglalta, voltam bátor egy törvényjavaslatot terjeszteni ide a rehabilitációról. A mélyen t. miniszter úr — ennek körülbelül két esztendeje — magáévá tette a gondolatot és volt kegyes kilátásba helyezni, hogy minél előbb meglesz a törvény is. Azóta Európának majdnem minden államában, (Zaj. — Elnök csenget.) még Romániában is elkészült a'rehabilitációs törvény, csak minálunk késik. Én azóta, hogy azt a törvényjavaslatot 11*
