Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

Az országgyűlés képviselőházának 475. miniszter úr azt mondja : ez hamis vágány; azt mondja : ez az igazság kérdése és Dem a bíróküldés kérdése. Kérem, ezek általánosságok, ezekkel nem nyerheti még a csatát velem szemben, mert én azt mondom, hogy igazságtalanság és jogtalanság az, hogy az ügyvédet költségben marasztalják el azért, mert egy fele érdekében elfogultsági kifogást tesz, s ezt nem találja meg Ausztráliától kezdve végig a Fokföldig, elmehet Kamcsatkába, Norvégiába, Németországba, Olaszországba, ezt nem találja meg sehol. (Zaj.) Elnök : Kérem képviselő úr, lejárt a beszéd ideje. Méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő : Az idő rövidsége folytán csak szemelvényeket hozhattam ide, Én a klasszikus magyar igazságszolgáltatás alapján állok, s nekem nem kellenek egyesbírói kiterjesztések, nekem nem kellenek olyan bírói státusok, amelyek a bíróságot deklasszifikálják, nekem nem kellenek olyan igazságszolgáltatási rendszerek, ahol megtakarítás révén az igazságszolgáltatás rovására mutatkoznak jelenségek ; nekem nem kellenek olyan látszólagos haladások, amelyek tulajdonképpen olyan reákcionárius intézményeket termelnek ki, melyek a védői szabadságot, az ügyvédi függetlenséget és a feleknek minden bíró elé való járulását korlátozzák. A miniszter urat legelsősorban arra kérem, hogy ne haragudjék ... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter : Legkevésbbé sem ! — Derültség és zaj.) Elnök : Kérem, méltóztassék befejezni beszédéi. Gál Jenő :... mert az ember újabban azt tapasztalja, hogyha kritizál, vagy interpellál, akkor a miniszter urak megharagszanak. (Derültség és ellenmondások a jobboldalon.) Nem baj t. Ház, ennek a tárgyalásnak emelkedettségéhez tartozik, hogy ismerje el a miniszter úr azt, hogy jóhiszeműen és meggyőződéssel adom elő azt, amit a közjó érdekében előadni kívánok, és nagyon kérem a miniszter urat, hogy tekintse a magyar ügyvédi kart és a Budapesti Ügyvédi Kamarát olyan testületnek, amely megérdemli, hogy a szavát minden helyen meghallják. És ha a Kamara ugyanazt mondja, amit én itt most előadtam ... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter : Nem hallottam tőle ! — Derültség és zaj a jobboldalon.) Elnök : Méltóztassék befejezni a beszédéi Gál Jenő : ... ott van írásban a miniszter úrnál, akkor méltóztassék nemcsak meghallgatni, hanem segíteni is a magyar jogszolgáltatás érdekét. (Zaj jobb felől.) Elnök : Az igazságügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter : T. Ház ! Méltóztassanak megengedni, hogy a felvetett kérdésekre egészen röviden válaszoljak. (Halljuk ! Halljuk !) Tehetem ezt annál is inkább, mert t. képviselőtársam azt az igen kemény állítását, hogy az igazság szekere döcögne, olyan valamire való hivatkozással akarta igazolni, ami ezidőszerintmégnem létezik. T. képviselőtársam hivatkozott a Budapesti Ügyvédi Kamara állásfoglalására. Ilyen állásfoglalás előttem nincs, a Kamara még nem is volt abban a helyzetben, hogy állást foglalhasson. Tudomásom szerint e hét végén fogja megtartani azt az évi közgyűlést, amelynek alapján törvényszerinti joga, hogy az évi jelentés keretében az igazságszolgáltatás állapotáról tett észrevételeit az igazságügyminiszterrel közölje. De azonkívül van még egy okom, hogy röviden válaszoljak, mert hiszen a t. képviselőtársam ennek a bizonyos döcögésnek okául egy olyan már szentesített törvényt hozott fel, amely törvényt ugyan körülbelül egy évvel ezelőtt tárgyaltunk, de amely csak január 1-én lépett életbe. (Ügy van! jobb- \ KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIV. ••^^ ülése 1931 március 4-én, szerdán. 75 felől.) Ennek következtében meg kell állapítanom hogy a legjobb szándékkal fellépő kritikusok is csak éppen olyan feltevésekre vannak egyelőre utalva, mint azok a^ t. képviselő urak, akik annak idején már eleve félreverték a harangot, szemben azokkal az igen komoly jogászi tényezőkkel, akik ezt a törvényjavaslatot — elsősorban a bírák részéről — nagy örömmel üdvözölték. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a t. képviselőtársam itt egy vagy két törvényszakaszt hozott fel abból a törvényből, amelynek téliesen téves felfogása mutatja az ő interpellációjának eltévesztett indokolását. Mert az a körülmény pl., hogy a 114. § kötelességévé teszi a bírónak, hogy mindazokat, akik jelen vannak egy tárgyaláson, kihallgassa, tehát a tárgyalást fél kettőkor el ne halassza és ne idézze be újból a már amúgyis megjelent, sokszor vidékről megjelent tanukat más napra is, ez olyan elemi kötelessége a bírónak, amelyet a legtöbb esetbe a eddig is megtett. Miután azonban itt-ott voltak olyan jelenségek, hogy bizonyos bürokratikus felfogásból — ellentétben azzal, hogy a bíráknak hivatalos órájuk nincs — a maguk részéről a félkettős és kétórás terminust olyan komolyan vették, hogy azon túl már tárgyalni a megjelentekkel nem akartak, szükségesnek láttuk, hogy ezt a paragrafust beiktassuk. A törvényhozás is erre az alapra helyezkedett s ezért számtalan elismerés érkezett már hozzám. Minthogy ennek a törvényjavaslatnak legtöbb intézkedése olyan, amely a közérdeket, a nagyközönséget védi, meg tudom érteni, hogy ezzel szemben van animozitás azok részéről, akiknek bizonyos nemközérdekét érintheti ez a dolog. Ez nem a t. képviselőtársamra vonatkozik. Általában a t, képviselőtársam interpellációját illetőleg készséggel elismerem azt a szándékot, hogy voltaképpen jót akar, de egész indokolásából és felhozott érveiből csak egyetlen-egyet tartok figyelemreméltónak és elfogadhatónak, azt, hogy kísérjem figyelemmel azokat a jelenségeket, amelyek az életben vannak és szükség esetén felügyeleti jogkörömben intézkedjem. Meg kell azonban állapítanom, hogy ezt a kötelességemet teljesítem ilyen felhívás nélkül is és ha bármikor konkrét esetet méltóztatik nekem mondani, én leszek az első, aki ezért köszönetet mondok. Az ellen azonban, hogy itt a bíróság ítélkezése nívójának csökkenéséről beszéljünk, a leghatározottabban tiltakoznom kell ; (Élénk helyeslés a jobboldalon.) ennek én éppen az ellenkezőjét tapasztalom, tapasztalom máris — nem hamarkodom el az ítéletemet — a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény jó hatását. Ha pedig azt méltóztatott hozzátenni, hogy itt a bírák előléptetése tekintetében olyan jelenség van, amely a t. képviselőtársam ízlésének nem felel meg, legyen szabad rámutatnom arra, hogy itt, úgy látszik, a tegnap megjelent legfelsőbb kinevezésekre méltóztatik célozni, (Gál Jenő : Nem ! Szó sincs róla !) ahol igen nagy számmal voltak helyi előléptetések. A helyi előléptetésekre méltóztatott célozni, mert a II. fizetési csoportba történt előléptetés nagyszámmal, ez pedig a t. Háznak éppen az ellenzéki oldalról jött javaslat figyelembevételével hozott határozata alapján történt, mert az volt az álláspontom és az volt a Ház álláspontja, hogy az elsőfokon eljáró egyesbíráknak a maguk saját külön egyéni előlépési lehetősége ugyanabban a beosztásban megteremtessék, tehát az egyesbírói funkciókat nagyobb tu" dással, hosszabb szolgálattal és magasabb fizetéssel rendelkező bírák láthassák el és necsak kezdő emberek, (Ügy van ! jobbfelől.) úgy hogy a t. képviselőtársamnak ez a félreértése mutatja, hogy ezekben az összes kérdésekben mennyire hajlamos a II