Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

Az országgyűlés képviselőházának 4jól esik látni, hogy ezekbe a klasszisokba skatulyázzák be a bírákat. Nekem nem esik jól az, amikor a bíró csinálja a statisztikáját, hogy hány ítéletet hozott Nekem nem esik jól a felügyeletnek az a módja, amely a bíróság működése tekintetében a függetlenség rovására esik, mert mihelyt számot köteles adni arról, hogy milyen szorgalmas, hogy hogy hány ítéletet hozott, abban a pillanatban elvesztek a régi tradicionális, fenséges jelenségek, a bíró mindenki fölé való emelése, és abban a pillanatban, amikor klassz ifi kaláka, minősítése, előmenetele ugyanaszerint a táblázat szerint történik, mint egyéb köztisztviselőké, akkor nem az a független bíró, akit úgy óhajtanék itt látni, mint az egész társadalom legfőbb díszét. Azt kívánom, hogy a legmagasabb rang az országban a bírói rang legyen, meg akarom óvni azokat az intézményeket, amelyeket igen nagy emberek, a Horváth Boldizsárok, Deák Ferenc maga és a Szilágyi Dezsők alkottak itt, amelyekkel lerakták alapjait a magyar igazságszolgáltatás bírói funkcionáriusai testületeinek. Azok az intézmények különbek voltak, mint azok a törvények, amelyek mostanság keletkeztek, amelyek az igazságszolgáltatás nívójának emelésére nem alkalmasak. (Vary Albert: Szegények vagyunk!) T. Képviselőház ! Váry Albert t. képviselőtársam azt mondja, hogy szegények vagyunlí. Nem ! Gazdagok, nagyon gazdagok vagyunk, mert itt vannak a legkülönb igazságügyi elmék, gazdagok vagyunk, csak nem vagyunk gazdaságosak. Máshova költjük a pénzt, mint ahova kellene, mert abból a pénzből, amelyek itt államilag dédelgetett szövetkezeteknek és részvénytársaságoknak odaadatnak, én dotálni tudnám a független bírói kart úgy, hogy ne legyen olyan helyzetben, hogy amikor milliós igények felett dönt s aztán hazamegy, gondterhes lehajtott fővel kénytelen arra gondolni, miből vegye gyermekei neveltetésének költségeit Elnök : Képviselő úr, lejárt a rendelkezésére álló idő. Gál Jenő : Tisztelettel kérem negyedórával való meghosszabbítását. Elnök : Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 (Helyeslés. — Felkiáltások : Öt perc elég !) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Gál Jenő : T. Képviselőház ! Nem lehet azt a szisztémát, amely az egyesbírói rendszerben mutatkozik meg, eléggé úgy megmutatni, hogy a t Háznak fogalma legyen arról, hogy ez mennyire leszállítja a tekintélyt és mennyire nyugtalanná teszi azt a hitet, amely pedig az ítélkezésben való megnyugvást kellene hogy hozza. Hiába fog jönni a mélyen t. miniszter úr nekem azzal, hogy micsoda nagyszerű ítéletek vannak és hogy a magyar bírói kar működése ellen nem lehet kifogás. Én is hangsúlyozom, nincs kifogásom a bírói kar működése ellen, de kifogásom van azok ellen a kerettörvények ellen és azok ellen a rendeletek ellen, amelyek mostanában garmadával keletkeztek és amelyek kiforgatják eredeti szelleméből a magyar jogszolgáltatást Tessék csak megkérdezni, mélyen t. miniszter úr, vagy próbálja meg és jöjjön el egyszer abba az aulába, amely itt van a szomszédban, tekintsen bele az egyes tárgyalótermekbe és nézze meg, milyen az a rohamozás, ami ott végbemegy a tárgyalások és ítélkezések során. Jöjjön el a .büntetőtörvényszékre és nézze meg, hogy például reggel 9 órára ki van tűzve egy-egy tanács elé 14—15 tárgyalás, és nézze meg azt a gyorsaságot, amellyel az ügyek letargyalásara törekszenek. Én itt most mindjárt rámutatok egy konkrétumra és mélyen t miniszter úr, be fogom bizonyítani, hogy azt a törvényt, amelyet legülése 1931 március 4-én, szerdán. 73 utóbb megszavazott a Képviselőház, a bírák maguk képtelenek betartani. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter tagadólag int) Nem hiszi a miniszter úr? Legyen olyan kegyes és szíveskedjék megnézni a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény 114. §-át. Ez azt mondja : nem lehet elnapolni a tárgyalást, cVak akkor, ha előbb kihallgatták a vádlottat, a tanukat esetleg a szakértőket. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter : Aki jelen van, ki kell hallgatni! Ne bolondítsák oda, nem tudom, hányszor!) Jó, rendben van! Most tessék megfigyelni, mélyen t. miniszter úr — és felügyeleti jogkörében méltóztassék tenni - valamit, ha tud a miniszter úr, nem egy ilyen eset van azóta, amióta ezt a törvényt idehozta és megszavaztatta, — hogy beidéznek 30, embert és akkor már az előzetes tanulmányozás alapján megállapítja a bíróság, hogy lehetetlen ezt az ügyet befejezni, mert egy rendkívüli fontos szakértői vélemény hiányzik, például gyilkossági ügyben, emberölési ügyben, csalárd bukás vagy vétkes bukás miatti ügyben nincs meg az oryosszakértői, vagy a könyvszakértői szemle. A bírák összenéznek és azt mondják : kérem, ha betartjuk ezt a 114. §-t, akkor most nekünk kötelességünk kihallgatni a vádlottat, a 30 tanút s aztán el kell napolni a tárgyalást. A magunk lelkiismeretére és felelősségére úgy döntünk, hogy nem tartjuk meg a törvénynek ezt a rendelkezését és igenis anélkül, hogy kihallgatnék a vádlottat, a nélkül, hogy a 30 tanút kihallgatnék, a nélkül, hogy ezt az apparátust hiába megmozgatnók, elnapoljuk a tárgyalást. A józanság parancsolja ezt. De nemcsak itt, hanem vidéken is így van, mindenütt ; nem lehet betartani ezt a törvényes rendelkezést. Aki benne él az életben, mélyen t. miniszter úr, ne tessék zokon venni, hogy én ezeket elmondom ... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter : Elég prakszisom van nekem is az életben, képviselő úr,-húsz évig voltam én is ügyvéd. Én nagy tisztelettel vagyok a mélyen t miniszter úr ügyvédi működése iránt, de a miniszter úr jó időkben volt ügyvéd és nem tudja, hogy ezekben a szomorú időkben mennyire megváltoztak a viszonyok. Higyje meg a mélyen t. miniszter úr, jobb szeretnék dicséreteket mondani ; a miniszter úr szimpatikus egyéniség, tudjuk szándékairól, hogy azok jók, de ezek az intézkedések rosszak, ezekkel nem lehet kijönni és nem lehet ezekkel az igazságszolgáltatást a rendes békebeli kerékvágásba juttatni. Mondhatok egyebeket is és pedig nem az én métier-mből. A polgári perrendtartás alkalmazásáról beszélek, ahol törvénybe van iktatva, hogy ezentúl rendelettel lehet megállapítani egy polgári per értékhatárait. Hát nem érzi a mélyen t miniszter úr, hogy ez a törvénnyel, az alaptörvénnyel való szembehelyezkedés, mert ha én az illetékes bírót úgy határozom meg, hogy rendelettel mondom meg, hogy melyik ügy melyik bíróhoz tartozik, az beleütközik az 1869. évi IV. t-cikkbe, ezt sehol a világon nem akceptálják, nincs is sehol. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter : Csak éppen Németországban ! — Derültség a jobboldalon.) Ha megengedi a mélyen t miniszter úr, Németországban éppen az ellenkezője van. (Zsitvay Tibor igazság ügyminiszter: Méltóztassék a német kódex első lapját elolvasni.) Engedjen meg a miniszter úr, én nem fogok itt skolasztikus vitákba bocsátkozni, én azt sem akarom magamnak vindikálni, hogy én ezt jobban tudom, bocsássa meg azonban nekem, ez nagyon egyszerű kérdés. A német törvényben nincsen az, hogy a rendeletben tartják fenn, maga a törvény határozza meg, azonban az, amit mi törvénybe iktattunk, amely ellen mi remonstrál* tunk s a bizottsági tárgyalástól kezdve végig mondottuk, hogy az súlyos alkotmánysértés, azzal