Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

70 Az országgyűlés képviselőházának U75. ülése 1931 március U-én, szerdán. vennie a közvéleménynek és a munkát, kenyeretváró tömegeknek, 'hogy a tervek készen lehetnek, bár azok sem voltak egészen készen, ellenben a pénzügyi fedezet egyáltalában nincs készen, a Dunahídak pénzügyi fedezetéről beszélni sem lehet; illetve most beszélnek, de, amint én látom, a kormány a fővárossal szeretné viseltetni ennek a két Dunahídnak pénzügyi terheit, illetőleg ezeknek a terheknek legnagyobb részét, a főváros azonban természetesen és joggal húzódozik attól, hogy bizonyos relációkban megdrágítsa Budapest életét. Egykét hét múlva tehát, amikor az illetékes tényezők megint mernek majd őszintén nyilatkozni ebben a kérdésben, ott fogjuk magunkat találni, hogy a két Dunahíd, amely évekre munkát adna ipari szakmunkásoknak és kubikusoknak is, megint csak igéret marad, megint csak a levegőbe kerül. • Egy részlete ez annak a megbocsáthatatlan blöffpolitikának, amelyet különösen a kereskedelmi kormány folytat már esztendők óta; nem minden bosszúállás nélkül, mert —ezt hangsúlyozni kívánom, mélyen t. államtitkár úr ~f ez a blöffpolitika, az altatásnak, a be nem váltott könnyelmű Ígérgetésnek politikája egyszer nagyon meg fogja magát bosszulni. N.em".:-. lehet ezt sokáig vinni a nélkül, hogy végre valahára valami kézzelfogható eredménye ne volna ennek a politizálásnak. Igaza van azoknak az ipari tényezőknek, amelyek hidegen fogadják ezt a javaslatot. Nem erre van most szükség, — merem őszintén és komolyon kimondani, mint ipari munkások képviselője is — munkára van szükség, kenyérre van szükség, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) azután majd beszélhetünk a további fejlesztésről is, amikor biztosítva látjuk, hogy ez is meg tud élni, hogy a munkásság el tudott helyezkedni. Azután természetesen nagyon szívesen látnánk, nagyon erélyesen támogatnánk olyan javaslatot, amely valóban támogatja és fejleszti is Magyarország iparosodását. T. Képviselőház! Engedelmükkel rövid felszólalásom súlypontját tulajdonképpen az Ipartanácsra, illetőleg az Ipartanács átszervezésére vonatkozó rendelkezésekre szeretném fordítani. En azt tartom, hogy azok a rendelkezések, amelyek f a javaslatban az Ipartanács átszervezését célozzák, teljesen hatástalanok maradnak. Az Ipartanács átszervezése nagyon szükséges, mert szükség van^ egy felügyeleti hatóságra, — amiről majd később fogok beszélni — szükség van e felügyeletig hatóságon kívül az állam erélyes beavatkozására, a koncentráció és a racionalizálások keresztülvitele tekintetében. De az átszervezési szakaszok olyan képét tárják elembe ennek az átszervezendő Ipartan ácsnak, amelyre azt kell mondanom, hogy teljesen hatástalan, papíroson talán igen szépen fog festeni, ellenben mint gyakorlati hatóerő, mint felügyelet, mint tanácsadás teljesen erejét vesztett, inaszakadt, gyakorlati értelemben és értékben semmit nem fog jelenteni. Hasonlatos lesz ahhoz a másik tanácshoz, Hegedűs Lóránt pénzügyi tanácsához, amely igen kiváló szakférfiakból* tevődött össze, ellenben az a törvény, amely ezt a pénzügyi tanácsot felállította, kimondotta, hgy tanácsokat adhat ugyan, de a miniszter nem köteles ezeket a tanácsokat megfogadni. (Farkas István: A takarékossági bizottság is ilyen!) Ugyanezeket a hatástalan sági tényezőket biztosítja ez a javaslat is. Az Ipartanácsot — el kell ismernem — igen szép feladatkörrel látja el. Ipari, munkásszociálpolítikai, a racionalizálási, koncentrációs tekintetben, szóval annak az egész ipari forradalomnak tekintetében, amely ma láthatatlanul, de annál inkább érezhetően végbemegy, szép hatáskörrel, mintegy tanulmányozási hatáskörrel ruházza fel, ellenben — amint az imént már mondottam

1 — ennek a hatáskörnek semmiféle gyakorlati értéke nem biztosíttatik és így nem is jelentkeahetik. Mennyivel más ezzel szemben a Németországban működő Wirtschaftsrat. A Wirtschaftsrat-ot teljesen a német alkotmánynak megfelelőleg állították fel. A gazdasági és szociálpolitikai vonatkozású törvényjavaslatokat a parlament elé való terjesztésük előtt véleményezés céljából előbb a Wirtsehaftsrat-nak kell bemutatni, melynek jogában áll törvényjavaslatokat előkészíteni, azoknak a parlament elé való terjesztését a kormánytól még az esetben is követelni, ha a kormány azokkal nem ért egyet. A Wirtschaftsrat javaslatait a maga képviseletei útján a birodalmi gyűlésen is képviselheti, támogathatja, ott propagandát csinálhat nekik még akkor is, lm a kormány azokkal nem ért egyet, vagyis a németországi Wirtschaftsrat olyan feladatkörrel van felruházva, amelynek van hatása is. Teljesen hatékony erők működhetnek a német gazdasági tanács keretében. Nemcsak ezeket a szűkkörű javaslatokat kell neki bemutatni, amelyeket itten terveznek, véleményadás céljából, hanem ez a gazdasági tanács maga törvényjavaslatokat is készíthet elő, azokat a birodalmi gyűlés elé viheti, oit képviselheti, ajánlhatja ott a kormány véleménye ellenére is. Ennek tehát van is hatása. Viszont, ami itt készül, az teljesen hatástalan. Utalhatnék a végrehajtott koncentrációkra, utalhatnék azokra a racionalizálásokra, amelyeket a magyar iparban már eddig végrehajtottak — mind^ egytől-egyig a munkásoknak és — merem állítani — magának az^ ipari termelésnek kárára. Nem volt megfelelő felügyelőhatóság, azért történt .minden úgy, ahogyan történt. Nem volt megfelelő állami beavatkozás sem, amely az ipari kapitalizmus mohóságát megrendszabályozta volna és ezért történt az, ami történt, hogy a végrehajtott racionalizálásoknál, a végrehajtott koncentrációknál a termelési költség csökkentésére szolgáló kvantumot minden egyes esetben a munkabérekből emelték-ki, mert azok, akik a tudományos üzemvezetés ürügye alatt a racionalizálásokat, a Bedeaux-rendszer életbeléptetését csinálták es akik a koncentrációkat csinálták, azok teljes szabadsággal, teljes szabadossággal rendelkeztek. A körmükre, a zsebükre, a mohóságukra nem^f igyelt senki. Ezt senki sem akarta megregulázni, megfékezni. Ezért történt tehát az, hogy a koncentrációk, a racionalizálások, amelyekről itt az imént is szót emeltek, a munkanélküliséget emelték, a munkanélküliek táborát ezrekkel szaporították, mégpedig úgy, hogy ezeknek az utcára került munkásoknak további elhelyezése szörnyen kilátástalanná vált. A koncentrációkat, az ipari összpontosításokat minden célszerű ,terv és minden tisztességes cél nélkül hajtották végre, nem vertikálisan, nem horizontálisan, mint ahogy az Németországban vagy egyik vagy másik, vagy mind a két esetben megtörtént, hanem csak egy irányban, egy céllal: a konkurrensek legyilkolásának céljával. A nagy hal megette a kis halat, azután ezt a kevéssé nagyobb halat megette egy még nagyobb kapitalista hal. Szemléltető oktatásként fel lehetne'említeni, hogy a Schlick-gyár — hiszen erről már beszéltünk itt — elnyelte a szombathelyi motorgyárat