Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

68 Az országgyűlés képviselőházának ifS. ülése 1931 március i-én, szerdán. zetnek fejlődnie kell, nem szabad az egyszerű fogyasztószövetkezet keretében megmaradni, amely az összevásárolt árukat egyszerűen eladja a fogyasztóknak, hanem bele kellene kapcsolódnia a szövetkezetnek a termelés értékesítésébe és a termelés irányításába is, ami ma még nincs meg. Nem várhatjuk sem az Országos Magyar Gazdasági Egyesülettől, sem a Mezőgazdasági Kamarától ezt, hanem attól a legkisebb szervtől kell elvárnunk,, amely ott van a faluban, hogy ne csak áruszétosztó bolt, ne csak kreizlerei legyen, hanem annak olyan értelmes vezetőség adassék, amely abban a községben irányítsa magát a termelést H mindazt, ami ott eladásra kerül, fel is tudja venni, s át is tudja adni azoknak a fogyasztószövetkezeteknek, amelyek erre reflektálnak. S amikor arról panaszkodunk itt, hogy a jövő intelligenciája nem tud elhelyezkedni, -mert nem tudunk neki állást adni, mert nem tudunk neki íróasztalt biztosítani, akkor azt mondom, nagyon sok terület van még, ahol a magyar intelligencia, a magyar középosztály, a magyar diplomás emberek tömege el tud helyezkedni. Nem szabad arra várni, hogy egy kész íróasztal mellé egy örökre rámszabott állásba beülhessek. Itt van a kereske'delnn és a szövetkezeti élet, ahol, sajnos, nem találjuk ami fiainkat. Itt van a szövetkezeti élet fejlesztése, amely azt kívánja, hogy értelmes, intelligens, gazdaságilag képzett vezető legyen a kereskedésekben, aki ott meg tudja találni anyagilag is a maga számítását. Mert ki kell mennie a községekbe is egy-egy ilyen gazdaságilag szakképzett vezetőnek, akinek el kell végeznie ' az áruelosztást is. Semmiféle munka sem szégyen, hiszen kiváló, nagy emberek kerültek ki az életbe a pult mellől és a demokrácia szemében nem fog leszállani az ö értékük, ha á közre és magukra nézve is hasznos munkát végeznek. Az én szerény, tiszteletteljes megjegyzésem az, — hiszen már a gazdasági újságokban is olvassuk a szövetkezeti élet kritikáját, az «Uj gazdaság» című lapban is a szövetkezeti életnek egyik régi vezetője proponálja — hogy tessék szélesebb körre kiterjeszteni a fogyasztási szövetkezetek körét és a szövetkezet r neesak az egyik irányban teljesítse kötelességét, hanem a termelésnek is legyen felvevője és legyen szabályozója. E kérdés érintése után röviden még az üzemi kérdéssel akarok foglalkozni. Az üzemek leépítésének kívánsága több ajakról nyilvánul meg, mint azoknak védelme. T. Ház, az üzemeket sem egy-egy polgármester, városi tanácsnok vagy üzemvezető egyéni akarata diktálta rá a közületre, az autonómiára, hanem alapos indokolás után állították be, mondjuk a székesfőváros vagy a városok szolgálatába. A kenyérgyárat például már évek óta ostromolják, pedig, ha jól értesültem, annak idején ennek a gondolatnak Vázsonyi Vilmos volt az elgondolója és beállítója. Sok másféle üzem is alakult, amely közicélt szolgál, amely a közérdeket kívánja szolgálni, s ma egy nagy attak indul meg, hogy ezeket az üzemeket robbantsuk széjjel, sőt a miniszter úr a törvényjavaslatban be is ígéri, hogy ezeket az üzemeket meg fogja vizsgálni és ha azt látja, hogy méltánytalanul konkurrálnak a kisiparral vagy az iparral, amely a szükségleteket egyébként el tudja látni, akkor ezeket fel fogja oszlatni. Ez roppant kényes és nagyon nehéz kérdés. Ez a törvényjavaslat iparfejlesztésről .beszél. Az ipar fejlődésének egyik igen eleven és jól működő szerve az üzem. Ha az üzemeket szét akarom robbantani, akkor a meglevő ipart akarom lecsökkenteni és jól működő , iparágakat akarok lehetetlenné tenni. Ez tehát ellenmondásban van a javaslat intencióival. A kisiparnak nem is csinálnak konkurrenciát a közüzemek és az üzemeknek nagyrésze. Csinálhatnak konkurrenciát a magánvállalkozóknak vagy a tőkéseknek, vagy a bankoknak, (Perlaki György: Dehogy, a kisiparnak csinálnak!) de ha én egy üzemet fel akarok oszlatni, akkor nem a kisipar veszi azt át, hanem jön egy részvénytársaság, amely a maga részére biztosítja annak jövedelmezőségét. (Perlaki György: Az autójavítóműhelyt részvénytársaság veszi át?) Erre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy a főváros ilyen kívánságok alapján már leépített néhány üzemet. (Buday Dezső: Senkinek sem lett belőle haszna!) Az üzemmegszüntetés következménye az volt, hogy például, amikor a szabóüzemet leépítették... (Jánossy Gábor: Megszüntették, nem leépítették! Felépíteni lehet!) Legyen Jánossy Gábor képviselőtársam stilizálása szerint. Dehát ezzel már megfertőztük a jó magyar nyelvet, hogy ezt a szó átvettük! Mondom, a szabóüzem 50 munkását leépítették. (Derültség.) Megint ráhibázott a nyelvem! Azt akarom mondani: elbocsátották. (Derültség.) Akkor ezt az üzemet átvette egy részvénytársaság. Ez megkapta- a munkásokat is és első dolga volt, a munkásokat elbocsátani, (Buday Dezső: Két hét imulva elbocsátották őket!) az üzem számára nyert feldolgozó anyagot otthoni munkásoknak kiadni és azt a bért, amelyet addig a munkások az üzemben kerestek, 50% -kai leszállítani. Tessék a fogyasztóképesség növekedését az ilyen vállalkozásoktól várni! (Buday Dezső: Éppúgy jár, mint a cipőüzem!) A házilag vezetett üzemek közül az útfenntartást is átvállalta egy másik vállalkozó, átvette a munkásokat a szerződés szerint, de a következő évben az órabéreket 10—15 sőt 20 fillérrel csökkentette. Az üzemeknél azt látom, hogy ma nagy tőkeértéket képviselnek, : termelnek elsőrangú, kifogástalan és olcsó árut. Az üzemek alkalmazottai, munkásai és tisztviselői a mai viszonyokhoz képest — nem akarom dicsérni, csak a viszony miatt említem fel — mégis csak tisztességesebben vannak fizetve, mint a magániparban. Végül, ami a legsúlyosabb és erős kérdése az üzemeknek: lazt a munkást máról-holnapra az üzeműből nem dobják ki, hanem annak foglalkoztatása a lehetőség szerint biztosítva van. En tehát azt hiszem, hogy a miniszter úr annak ia hangulatnak, amely az üzemeket mindenáron meg akarja szüntetni, nem Igen fog engedni és csak nagyon alapos mérlegelés után fogja kimondani az üzemek megszüntetését. Végül nem is teheti ezt meg a miniszter úr, sem a honvédelmi, sem a kereskedelmi miniszter úr, mert ez azt hiszem, az autonómia joga. amely ezek felett az üzemek felett diszponál; legfeljebb az új üzemeket nem engedélyezi, de ezeknek az üzemeknek fenntartását, további munkáját feltétlenül biztosítani kell. Ezekben a kérdésekben ezt a néhány megállapítást voltam bátor megtenni és a javaslat mellett gondolataimat elmondani. Ez & javaslat azt célozza egy negyedik etapban, hogy a magyar mezőgazdaságot, a termelést próbálja segíteni és az ipar fejlesztésével új munkaalkalmakat kíván teremteni. Még van egy kérdés, amely dgen megokolt, amelyről befejezésül csak pár szóval akarok szólani s ez az, hogy ez ia jajavaslat a magyar ipar fogyasztásának kényszerítését kívánja előmozdítani, — amire igen nagy súlyt helyezünk — és mindazok .a közüle-