Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

56 Az országgyűlés képviselőházának U75. ülése 1931 március U-én, szerdán. szagos Ipartanács kebelén belül önálló szakosztályokat létesíthessen. Örömmel üdvözlöm ezt a gondolatot és remélem, hogy a kereskede lemügyi miniszter úr teljesíteni fogja a kisiparosságnak azt a kérését, hogy az Országos Ipartanács kebelén belül önálló kézművesipari szakosztályt állítson fel, amelynek tagjai főleg kézművesek és olyan egyének lesznek, akik kézművesipari problémával behatóan foglalkoztak, vagy olyan intézeteket vezetnek, amelyek hivatásszerűen kell, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzanak. Ezáltal^ a kézműipari problémákatbevisszük az Országos Ipartanácsba, legális tényezőt teremtünk, amelynek keretében a különböző kérdések megoldását sürgethetik, forszírozhatják, és lehetővé tesszük azt is, hogy a közvéleménybe is intenzívebben vigyük bele ezeket a kérdéseket, hogy a közvélemény is erőteljesebben foglalkozzék a kézművesipari problémával, mint eddig tette. A kézművesipari probléma megérdemli a legerősebb érdeklődést, nemcsak a kézművesiparosok nagy számánál fogva, hanem azért is, mert a kézművesiparosság mint a polgári társadalomnak egyik fenntartó oszlopa és eleme, megérdemli, hogy kérdéseivel a legintenzívebben foglalkozzunk. Helyeslem a 33. §-nak azt a rendelkezését is, hogy a kereskedelemügyi^ miniszter úr a törvényhatósági és megyei városokban és mindazokban a nagyközségekben, amelyek 10.000-nél több lakost számlálnak, iparfejlesztési bizottságot állíthat fel. Ezek az iparfejlesztési bizottságok a helyi viszonyoknak megfelelő problémákat kell, hogy megbeszéljék, megvitassák és ezekben az ügyekben javaslatokat terjesszenek . fel a kereskedelemügyi miniszterhez és az Országos Ipartanácshoz. így a vidék is belekapcsolható ebbe a munkába, ami nagyon egészséges és helyes dolog, mert az egyes kérdések egészen máskép festenek a vidéken, mint Budapesten és a vidéki iparosságnak is meg kell adni az alkalmat és lehetőséget, hogy a maga érdekeinek védelmére az illetékes helyeken, az illetékes tényezőknél felszólaljon. (Helyeslés.) Egyelőre a kereskedelmi és iparkamarák fogják az iparfejlesztési bizottságokat vezetni és irányítani; arra kérném a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ha majd annak idején a központi szerv kérdése megoldást nyer, tegye megfontolás tárgyává, nem lenne-e helyesebb és egészségesebb, ha ennek az irányítására bízatnának ezek a vidéki iparfejlesztési bizottságok és ennek útján terjeszthetnék fel javaslataikat. Mélyen t. Ház! Elismerem, hogy a kereskedelemügyi »miniszter úr a rendelkezésére álló eszközöket felhasználta arra, hogy_ a kisiparos kérdéseket lehetőleg megoldáshoz juttassa. Azzal, hogy az Ipartanáesba bejuthat a kézművesiparosság, azzal, hogy iparfejlesztési bizottságokat állíthat fel, lehetővé tette, r

hogy ezek a kérdések állandóan foglalkoztassák a kö^véle- ményt és hogy ezekben a kérdésekben a kereskedelemügyi minisztérium elé állandóan szakvéleményekkel és szakjavaslatokkal lehessen jönni. En hiszem és remélem, hogy a közszállítési kérdést és az üzemi kérdést is, amelyekre vonatkozóan a kereskedelemügyi miniszter ÚT a törvényjavaslat keretén belül felhatalmazást kan, úgy fogja megoldani, hogy az az érdekelt kisiparosságot teljes mértékben ki fogja elégíteni, úgyhogy ezen a téren amndaz a tü^ke, amely izgatnia g hat az ipar berkeiben, meg fog szűnni és a lelkek harmóniái a helyre fog állani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En azonban mindamellett még egy-két körülményre vagyok bátor a t. Ház figyelmét felhívni, mégpedig elsősorban arra, hogy a legjobb iparfejlesztés a munkaalkalmak megteremtése. Munkaalkalmak megteremtése nélkül a törvények csak írott törvények maradnak, igazi ipari fellendülés csakis munkalehetőségek [megteremtésével válik lehetővé. (Ügy van! jobbfelől) Igen sürgősen szükségesnek tartanám, hogy bizonyos kérdésekkel a kormány a legintenzívebben foglalkozzék, hogy itt a tavasz idején a munka végre megindulhasson és necsak a munkanélküli munkások, hanem azt lehet mondani, a munkanélküli kisiparosok is munkához tudjanak jutni. (Szabóky Jenő: Ez a legnagyobb probléma!) Természetesen ez a legnagyobb pro; bléma és tudom, hogy nem könnyen oldható meg. Fábián Béla t. képviselőtársam tegnap már rámutatott a tőke rideg magatartására, arra, hogy a tőke nem szívesen eszközöl befektetéseket, mert a tőke a ma elérhető hasznot, sajnos .sokkal többre becsüli, mint egy hosszú biztos befektetést. A tőke szakított a régi 'rendszerrel, amikor jobb üzlet volt, ha a tőke fixkamatozású papírokat tudott a maga részére szerezni, ha fix évjáradékot tudott magának biztosítani, mint ha pénzét hazárdjátékkal, a spekuláció karjaiba dobta és kitette magát annak, hogy máról-holnapra esetleg egész tőkéjét elveszti .(Ügy van! Ügy van!) Sajnos ez a szellem ma nemcsak nálunk, hanem esrész Európában uralkodik és így nagyon nehéz ezt a kérdést megoldani. , Látjuk, hogy az építkezés azért nem tud megindulni, mert a magántőke a szó^ szoros értelmében elzárkózik attól, hogy építkezésekbe fektesse be pénzét, hogy építkezések útján szerezzen magának biztos jövedelmet^ és a jövőre biztos bázist. Ha tehát a magánépítkezési tevékenység nem fejti ki azt a munkát, amelyet tőle joggal elvárhatunk, akkor, sajnos, a kormánynak kötelessége ezen a téren mindent megtenni és lehetővé tenni azt, hogy az a rengeteg iparág, amely csak az építkezések megindításától várhatja jobb sorsát, foglalkoztatáshoz jusson. Itt nemcsak a szorosan vett^ kő míveseket és épületiparosokat kell számításba vennünk, mert tulajdonképpen 52 iparág van az építkezések megindításában érdekelve. (Szűts István: A kereskedelem is!) Ha 52 iparág munkához jut, magától értetődik, hogy a kereskedelem is megfelelő fellendülésnek indul, mert lesznek fogyasztók, lesznek vásárlók, akik pénzüket a kereskedelem útján forgalomba tudják hozni. Igaz, hogy a kormány a múlt év őszén az építkezések előmozdítása, mésrpedig családi házak építbetése^ céljából 30 millió pengőt bocsátott rendelkezésre, sajnos, azonban ez a harminc millió pengő olyan kevésnek bizonyult, hogy ez ma már ezt a nagy építkezési ipart igazán alig tudja foglalkoztatni és csak kis töredéke jutott ezáltal munkaaTka'omhoz. Én az építkezési tevékenység megindítását minden körülmények között szükségesnek tartom és bármilyen nehéz ez a kérdés, meg kell valahogyan oldani, mert ha nem oldjuk meg, akkor a legszomorúbb nyártól és természetesen a legszomorúbb ősztől is tartok. Az építőiparnak igen^ erős munkaalkalmat adhat a tatarozás kérdésének megoldása is. A tatarozás kérdésének megoldását már régóta sürgetik, hiszen erre vonatkozóig az érdekelt iparosok már nasryon sok javaslatot terjesztettek a kormány elé. Kértek bizonyos adókedvezményeket és bizonyos más dolgokat a tatarozás