Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-474
4 38 Az országgyűlés képviselőházának 4 azokhoz a kedvezményekhez, amelyeket a konkurrenciának méltóztatnak adni, ezzel szemben a kisipar képviseletét rá méltóztatnak bízni az Ioksz.-ra. Kérdem, t. Ház, mi az az löksz? (Jánossy Gábor: Görög szó! — Derültség.) Az löksz, feladata az volna, hogy az iparosoknak adjon hitelt. Ugyanez a. feladata a Kereskedelmi Banknak és a Hitelbanknak is, ment hiszen az Ioksz.-nál csak úgy kaphat hitelt valaki, ha van ingatlana és van két jó kezese. De ugyanígy kaphat a Kereskedelmi Banknál is. A Kereskedelmi Bank is csak annak ad hitelt, akinek ingatlana van, vagy két jó kezese van. Ügy támogatja tehát èi kisipart az löksz., ha van a kisiparosnak két jó kezese vagy ingatlana és esetleg a kezesnek is van ingatlana, de így Weiss Fülöp is ad hitelt, ezért nem kell az Ioksz.-hoz menni, ezért nines szükség arra, hogy itt egy állami intézményt méltóztassanak nem tudom micsoda módon támogatni. Ha az lofesz. és a kisiparosság támogatását méltóztatnak akarni, akkor csak abban az esetben lehet egyáltalában beszélni a kisipari társadalom segítéséről, hogyha ez a kisipari társadalom olyan feltételek mellett kap az Ioksz.-tól pénzt, amilyen feltételek mellett a Kereskedelmi Banktól nem kaphat. Az löksz, és a Kereskedelmi Bank között egyéb tereken lévő különbségekről nem beszélek, de legalább annyi különbségnek .kellene lennie, hogy a pénzadási feltételek mások lennének az Ioksz.nál, mint a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál. E szerint tehát meg kell állapítanom, hogy azt, amit a kisiparosok kapnak ebben a törvényjavaslatban, magyarul úgy hívjuk: «Nesze semmi, fogd meg jól!» Azt pedig, amit az egyéb ipar kap, meg kell fogni jól, mert az nem nesze semimi. Most ha én azt nézem, mi ennek a következménye, hogy itt ilyen elbánásban részesül a magyar kisiparosság, amely az országnak — merem állítani — kemény gerince, (Jánossy Gábor: Ez igaz!) a .következőket látom. Sok mindenféle forradalom volt ebben az országban, de ezekben a forradalmakban nem találtam kisiparost, kiskereskedőt, míg grófot, nagybirtokost, miniszteri tanácsost, más egyebeket találtam. Ez a réteg tehát levizsgázott. Most nézzük aneg, hogy ennek a 'rétegnek miképpen hálálja meg Magyarország a nemzethűségét, és miképpen hálálja meg azt, hogy Ő a társadalom gerince. Négy irányban hálálják meg, mert nálunk nem elég az egy irányban való meghálálás. Először meghálálják a közterhekkel. Unosuntaian eleget beszéltem itt a Képviselőházban arról, hogy erre a kispolgári társadalomra nézve a közterhek mai rendszere nem jelent egyebet, mint a végrehajtót, >a transzferálót, és az árverezőt. En tudnék idehozni a Ház elé akármelyik képviselőtársam kerületéből olyan kisiparosokat, akik tönkrementek, elpusztultak, és elárvereztettek azokon a közterheken, amelyeket nem bírtak elviselni. En itt hivatkozhatnék a közterhek közül legelsősorban arra a forgalmi adóra, amelyet ma Magyarország kisiparossága fizet. (Petrovácz Gyula: Egyenesben vagyunk!) Igen, egyenesben vagyunk, mert én ezt tartom az egész magyar kispolgári társadalom pestisének. Meggyőződésem, hogy a forgalmi adó az, amely elvette az utolsó vasát a magyar kisiparnak és kiskereskedelemnek. Most tehát mi történik ezzel a forgalmi adóval, amelyet átalányban kell fizetni, mert ha szá. ülése 1931 március 3-án, kedden. zalékban kellene fizetni, abban az esetben nem fizetnének annyit 1 ? Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék beszédidőmet egy félórával meghosszabbítani Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Fábián Béla: Ez a kisiparos társadalom, igenis, tönkrement a forgalmi adó miatt, tönkrement, a kereskedőtársadalommal együtt azért, mert a forgalmi adót már nem bírta megfizetni r a forgalmából, átalányokat fizet és ezt az átalányt vagy tőkéjéből, vagy árujának elkótyavetyéléséből fizeti meg. Ezt a forgalmi adót nem bírja áthárítani és ennek következménye, hogy Magyarországon az ellenállóképes polgári réteg, az úgynevezett határőrvidéken szolgáló csapatok száma folytonosan csökken, tehát, hogy úgy mondjam, a polgári társadalom hadat visel önmaga ellen, amikor a forgalmi adóval legéppuskázza azokat az elemekek amely elemek éppen a határőrvidéken teljesítenek szolgálatot. Most nézem a második kérdést. Valahányszor előálltam, vagy előáll valaki azzal, hogy nálunk a közterhek elviselhetetlenek, akkor — igaza van ebben az irányban a felszólalt t. egységespárti képviselő uraknak — válaszul mindig azt kaptuk, hogy a terhek egyik oka az, hogy Trianon következtében idekaptunk mi egy csomó tisztviselőt, akiknek nyugdíját nekünk kell fizetnünk, hogy Kis-Magyarország viseli Nagy-Magyarország tisztviselői karának nyugdíjterhét (Szüts István: Ez így van!) Kérem, t. képviselőtársam, azért hozom fel ezt a tételt magam, hogy ebben magam is igazat adjak ennek az állításnak. Csak egyet nem értek. Van egy államgazdasági felfogás, amely felfogás^ azt mondja, hogy a nemzeti szerencsétlenségek, vagy pedig nemzeti beruházások következtében előálló terheket nem egy nemzedéknek kell viselnie. (Káüay Miklós közbeszól.) T. államtitkár úr és t. Képviselőház, ez a nemzedék, amelyhez mi szerencsétlenek vagyunk tartozni, ment a harctérre, ez a nemzedék állt szemben egy túlnyomó ellenséggel, ez a nemzedék nem sikkből hordja egyik szemén a fekete monoklit, ez a nemzedék az, amelynek kedvéért ebben az országban felállították az állami művégtaggyárat. Miért kell ettől a nemzedéktől követelni, hogy ez a nemzedék egyedül viselje a trianoni összeomlás következtében előállott nyugdíjtehertöbbletet is? Miért nem tudja a t. kormány kenvertálni esetleg valamely kölcsön segítségével ezeket a nyugdíjterheket? Miért nem r tudj a a t. kormány a költségvetést - leszállítani, amelyet olyan nehéz lefaragni azért, mert olyan könynyen emelték fel? Mindig könnyebb emelni a költségvetést, mint lefaragni. Miért nem tudja a kormány a maga terheit csökkenteni és ezáltal csökkenteni az ország terheit is? E helyett nemzedékeknek terhét egyetlenegy nemzedékre akarja ráhárítani. Ugyanebből a meggondolásból kiindiilóiag mondhatom a következőket. Isten nyugosztalja Vass Józsefet, aki hozott két törvényt: a Lex Vass I-et és a Lex Vass H-t. Hozta ezt a két törvényt akkor, amikor az infláció következményei még mindig itt éltek, amikor az ország még nem érezte olyan rettenetesen az európai gazdasági káosz következményeit. (Jánossy Gábor: Az egész Ház, meg az egész közvélemény örömmel fogadta!) T. képviselőtársam, bocsásson meg, nekem szabad ebben a kérdésben kivételnek lennem, mert méltóztassék csak visszaemlékezni arra, hogy én nagyon élesen ellenez-
