Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-474

Az országgyűlés képviselőházának U7k . sőt ^ nemcsak Európában, hanem Amerikában is é§ ez az egyetlen iparág a fegyverkezési ipar, amely nem mondhatnám, hogy olyan mé­retekkel dolgozik, mint a háború alatt, de bi­zonyára sokszorta erősebben, mint ahogy dol­gozott a háború előtti bármelyik fegyverkezési esztendőben. Meg kell állapítanunk azt is, hogy az európai tudomány, amelyre mi oly szörnyen büszkék voltunk, a XX. században szintén nem azon dolgozik, • hogy a háború ütötte sebeket behegessze. Ez az európai tudó- • mány nem azon dolgozik, hogy keresse a tüdő­vész hacillusait, vagy a rákbetegség szérumát, hanem azon dolgozik, hogy a háború által nagyra nőtt és kifejlődött repülőgépipart to­vábbfejlessze, de továbbfejlessze azoknak a, bombáknak készítési módját is, amelyeknek fel­adata az, hogy a repülőgépeket az ellenség elől elrejtsék, amelyeknek feladata az, hogy a hadi­hajókat az ellenfél elől elrejtsék, amelyeknek feladata .a<z,^ hogy lehajítva, a városok népét úgy elpusztítsák, mint ahogy egykoron elpusz­tította Isten tűzesővel a bűnö® Szodomát és Gomorrát. Azt tapasztaljuk, hogy az egész vi­lágon nemcsak készülődés folyik, hanem igenis a világnak éppen két különböző frontjáról hall­juk állandóan a kardok osörtetését. Az egyik front az, amelyet a világháborúban Ludendorff képviselt, aki ma óva inti nemzetét az elkövet­kezendő háborútól, amelyben <az ő véleménye szerint Németország el fog pusztulni és alá fog merülni, amelyben az ő véleménye szerint Európában 30—40 millió ember pusztulna el rövid Öt vagy hat hét alatt. Ezt az a Luden­dorff mondja, akinek a világháboTÚval és a vi­lág pusztulásával szemben van egy szörnyű felelőssége. Nem azért, mert ő volt ,a világ­háborúban a központi államok generalis s zi­musa, hanem azért, mert ebben a vezérkari fő- ­nöki minőségben Ludendorff volt, tulajdon­képpen ha-nem is édesapja, de mindenesetre keresztszülője Európa és a világ legnagyobb veszedelmének, a bokevizmusnak. Mert ha Lu­dendorff azonkívül, hogy Németországon ke­resztül Oroszországba engedte a bolseviki vezé­reket, nem támogatta volna aranymilliókkal a bolsevizmus győzelmét Oroszországban, meg­győződésem és hitem, hogy egész más formá­tumot vett volna 1917-ben a világ alakulása és egészen más alakulatot vett volna a mi sze­gény hazánk sorsa is, mert az orosz forrada­lom bolsevizmus nélkül sem bírta volna foly­tatni a világháborút. De Ludendorff volt az, aki a bolsevizmusnak Oroszországban uralomra való juttatásával szörnyű felelősséget vett ma­gára az egész utókor előtt a bolsevizmus ura­lomraduttatásáért. A másik oldal, amely hirdeti, hogy világ­háború van készülőben, a másik oldal, amely hirdeti, hogy neki 16 millió katonája van egy báború idejére, a másik oldal, amely hirdeti, hogy technikai felkészültség tekintetében bár­mely európai állammal versenyezni mer, a má­sik oldal, amely hirdeti, hogy Romániával, Len­gyelországgal és a balti államokkal szemben, még akkor is, ha egész- Nyugat-Európa támo­gatni tudja őket, fel tudja venni a harcot: Szovjetoroszország. Nekem azonban az a meg­győződésem, hogy bármennyire hirdeti is Szov­jetoroszország, hogy háborúra készül, Szovjet­oroszország Európa egyetlen állama, amely ki akar maradni az új világkatasztrófából azért, mert Szovjetoroszország nagyon jól tudja, hogy, saját országának elégedetlen tömegeivel szemben egy világháború frontját megvédelmezni nem tudja és nagyon jól tudja, bogy $JL Európa ülése 1931 március 3-án, kedden. 33 államai közt levő versengés és háborús készü­lődések egyetlen örököse a bolsevizmus. Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy méltóztassék felszólalását a napirenden levő törvényjavaslattal összefüg­gésbe hozni. Fábián Béla: T. Képviselőház! Azért bocsá­tom előre bevezetésül ezeket a fejtegetéseimet, mert a magyar kormány hiába ad iparkedvez­ményeket és hiába ad adókedvezményeket az iparnak, a magyar ipar helyzete szoros Össze­függésben van egész Európa iparával, a^ ma­gyar gazdasági helyzet szoros összefüggésben van egész Európa gazdasági helyzetével és ha nem fogom az európai gazdasági élet kór­okozó tüneteit, hanem csak a magyar gazdasági élet kórokozó tüneteit fejtegetni, abban az eset­ben az a kép, amelyet én a Képviselőháznak adni szándékozom, nem lesz tiszta. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Méltóztassék tehát megengedni, hogy azt a véleményemet fejezihessem ki, hogy a világnak az a jó ősze, amelyet t. Bud miniszter úr Briand-nal egyidejűleg jósolt, nem következhe­tik be mindaddig, amíg az a szörnyű gazdasági harc, amely Európa egyes államai és Amerika és Európa között folyik, tovább folyik, amíg az a szörnyű gazdasági harc lehetőséget nyújt Oroszországnak arra, hogy megvalósítsa azt az ötéves gazdasági tervet, amelyet Európában mindeddig figyelembe sem vettek, amelyet Angliában és Amerikában^ mindeddig lebecsül­tek és amelynek tudatára és veszélyes voltának tudatára úgy Amerikában mint Angliában csak most jutottak, amíg Európa népei meg nem ta­lálják egész gazdasági életük terén azt a kap­csolatot, amely kapcsolat őket úgy a mezőgaz­daság, mint az ipar terén egy hatalmas Dzsin­gisz-káni előnyomulással szemben megvédel­mezi. (Gál Jenő: Csak a német Stresemann vette észre ! De szegény meghalt és vele együtt meg­halt az óvatosság is!) Méltóztassanak megengedni, hogy amikor arra mutatóik rá. hogy egész Európa csak együtt tudja megállítani az orosz bolsevizmus egységfrontját és az egész világ csak együtt tud felállítani egy óriási nagy gazdasági lö­vészárkot a szovjet előnyomulásával szemben, legelőször az európai gazdasági életből két pél­dát vegyek. Az egyik talán az, amely egész Európa minden népét legjobban meglepte, hogy egy szép napon azt olvassuk, bogy Olaszország és Szovjetoroszország között olyan gazdasági megállapodás jött létre, amely gazdasági meg­állapodás értelmében Olaszország" különféle iparcikkeket szállít Oroszországnak, tehát fel­szereli Európának ellenfelét, a másik oldalon pedig Olaszország Oroszországtól vesz át bú­zát. (Gál Jenő: Kontingentálva!) Méltóztassanak megengedni, hogy két do­logra hívjam fel a figyelmet. Az egyik az Iz­vesztija egy cikke, amelyben az Izvesztija beje­lenti az Olaszországgal megkötött megállapo­dást, mondván, hogy a megegyezés tisztán gaz­dasági jellegű, egyben megállapítja, hogy Róma és Moszkva között a viszonylat az utóbbi évek­ben mindkét ország általános megelégedésére fejlődött. A másik oldalon a fasiszta lapok ^az­zal udvariaskodtak, hogy íme az olasz kormány kezet nyújtott azoknak, akik a szélső parlamen­táris rendszeren felépült Franciaországban és az ultrademokratikus Egyesült-Államokban mint másodosztályú kormányok kezeltetnek. Azok, amiket én felolvasok^ csak arra akar­nak rámutatni, hogy Európa államai és Ame­rika, tehát a kultúrállamok egymásközti har-

Next

/
Oldalképek
Tartalom