Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-474

Az országgyűlés képviselőházának U7U lános vitánál felszólaltam, magam emeltem ki, hogy még nem hozott a mi igazságügyi kormányunk törvényjavaslatot, amely a törvényszerkesztés szabatosságában, a konstitúció okosságában és szépségében ezzel a törvényjavaslattal vetekedhetett volna, de ebbe a legalább ebből a szemnontból igen kiváló javaslatba, most belecsúsztatnak intézkedéseket, amelyekből kinevet a belső ellenmondások ördöge. A 17. § ugyanis mondja meg, hogy mi tilos, a 18. § pedig meghozza a pönalizációt. Mi sem volna tehát természetesebb, mint az, hogy a 17. §-ban tilalmazott és a 18. §-ban pönalizált cselekmények egy nevezőre legyenek hozva, teljesen azonosak legyenek. A 17. § ne tilalmazzon olyan cselekményt, amelyet a 18. § nem pönalizál; a 18. §-ban pedig az és csak az pönalizáltassék, amit előzőleg a 17. % már tilosnak mondott ki. Ha össze méltóztatnak vetni a 17. %-t a 18. §-sz>al, akkor látják, hogy milyen mélyremenő különbségek vannak. Ezek az első pillanatra fel sem tűnnek, de ha alaposabban szemügyre veszik és összevetik a két javasalatot, akkor azonnal jelentkeznek. Most nem beszélek arról, hogy apróbb, talán csak tollban maradt ' divergenciák vannak, például amikor a 17. §-ban a mezőgazdasági cikk árának befolyásáról van szó, a 18. § pedig a vásárra vitt mezőgazdasági cikk vásári árának befolyásáról beszél; itt kongruenciát kell teremteni. Vagy a 17. §-ból vegyük ki a «vásári ár» kifejezést, vagy a 18. §-ból hagyjuk ki a jelzőt. Sokkal mélyebb különbséget méltóztatnak azonban találni a két szakasz egybevetésénél abban, hogy a 17. § a maga szóihangzása, szövegezési technikája szerint a tilalmazott cselekmény ismérveként jelöli meg a hátrányos befolyásolás eredményét, ellenben a 18. § pönalizálja a veszélyeztető cselekményt arra való tekintet nélkül, hogy a hátrányos eredmény eléretett-e, vagy sem. Dialektikával mindent meg lőhet magyarázni, de én ezt nem tudom elképzelni másként, minthogy egyszerűen szövegszerkesztési nehézség miatt maradt fenn ez â látszólagos divergencia, amit el kell. enyésztetni, mert vagy a 17. §-ban kell felvenni tilalmazott cselekményként már a veszélyeztető cselekményt, tekintet nélkül arra, hogy az eredményt elérték-e, vagy a 18. § pönalizáló szankcióját is csak a befejezett tényre kell fenntartani, mert különben mi történik

1

? Az történik, hogy kihágásnak minősítenek egy cselekményt akkor, ha a hátrányos befolyásolás bekövetkezett, mert a 17. §-)ból erre kellene következtetni. Tudjuk azt, hogy a kihágás kísérlete nem büntetendő, a kihágás előkészületi cselekménye annál kevésbbé büntetendő, a 18. § pedig már ma

; gát az előkészületi cselekményt is delictum sui generisként állítja be. Itt valami nincs rendjén, itt a kongruenciát meg kell teremteni. Lehetetlenség az, hogy ez a divergencia fennmaradjon és ezt egy igen^ egyszerű szövegezési szabatossággal el lehet érni. T. Ház! A 17. ^hoz szólalok ugyan fel, de kegyeskedjék megengedni, hogy éppen az összefüggésnél fogva... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Baracs Marcell: ... amely a 17. és 18. § között fennforog, a 18. §-ról beszéljek tovább úgy, amint a 17. §-t is csak a 18. ^-szal való összefüggésében tárgyalhattam. Elnök: Mivel ezek a szakaszok^ összefüggésben vannak, ez a tárgytól való eltérést nem jelent, tehát a képviselő úr már most foglalkozhatok a 18. §-ban foglaltakkal is. (Helyeslés.) ülése 1931 március 3-án, kedden. 29 Baracs Marcell: A 18. § ellen van egy fő kifogásom, és ez kell .hogy olyan kifogásnak tekintessék, amelyet minden komolyan gondolkozó jogász magáévá tesz. Kérem a t. Házat, kegyeskedjék beszédidőmet 15 perccel meghosszabbítani. Elnök: ^ Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a képviselő úr beszédidejének 15 perccel való meghosszabbításához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Baracs Marcell: Méltóztattak a kihágásra, a büntető rendőri eljárásra utalni. Hiszen ennek megvan — hogy úgy mondjam — a maga dogmatikai magyarázata is akkor, amikor olyan kihágásról van szó>, amely merőben pénzbüntetéssel sujtatik, viszont abban valamennyien megegyeztünk és megegyezünk, hogy r egy olyan komplikált cselekménynek megítélése, felülbírálása és elítélése forog szóban, amely nagy gazdasági erudiciót, bizonyos igen magas bírói szempont szemelőtt tartását,mindenekfelett pedig azt a bírói függetlenséget követeli meg, amelyet a még oly készült és tiszteletreméltó rendőrbírótól sem tudunk megkövetelni akkor, amikor a rendőrbíró közigazgatási befolyás alatt áll. (Sándor Pál: Ügy van! Ügy van!) Amikor olyan nehéz témákról van szó, hogy magának ennek a. büntetőintézkedésnek az életbelépése, az életbelépés előfeltételeinek fennforgása is előzetesen szinte minisztertanácsi elhatározástól tétetik függővé, ezeknek a súlyos kérdéseknek elbírálása a független bíró elé tartozik. (Sándor Pál: Az a baj, hogy nem így van!) Ellene vethetnék azt, hogy igen, de késedelmes volna' az ügyek elintézése. Tévedés! A büntetőeljárás a járásbíróság előtt sokkal expeditívebben inr téztetik el, mint a rendőrbíró előtt. Ott van a büntetőparancs, amely .a hasonló esetek legtöbbjében magától megtenné a hatást, úgyhogy ez a kifogás is elesik. Nagyon megnyugtató volna, ha az igazságügyi kormány ..ehhez a módosításhoz hozzájárulna. . Legyen szabad még a következő megállapítást tennem.. Szokatlan a 17. §-nak az a rendelkezése, hogyha a közigazgatási bizottság felterjesztést tett a miniszterhez aziránt^hogy bizonyos vidékeken ezt a virtuálisan már instituait büntetőrendelkézést hatályosan léptesse életbe, akkor sürgős szükség esetében ezt a közigazgatási bizottság maga is elrendelheti. Erre az egész magyar törvényhozásban eddig még nem volt példa és én óva intem a t. Házat ilyen, precedensek felállításától. Az 1876. évi VI. te., amely a közigazgatási bizottságot megteremtette, a^ közigazgatási bizottság hatáskörét három irányban határozta meg: közigazgatási kérdésekben intézkedik, eljár, mint fegyelmi hatóság és ugyancsak közigazgatási kérdésekben, mint fellebbviteli fórum szerepel, de arra nem volt még eset, hogy a közigazgatási bizottságra bízzuk azt, hogy az ő egyéni belátásától függően lépjen hatályba egy büntetőrendelkezés. (Sándor Pál: Nagyon érdekel !) Ne teremtsünk ilyen precedenseket. Ennek a funkciónak ellátása — magasabb szempontokból — mást, mint a minisztériumot nem illetheti meg és ha maga a r közgazdasági miniszter is csak minisztertársainak előzetes megkérdezésével és hozzájárulásával, valóságos minisztertanácsi határozattal léptetheti életbe, akkor a közigazgatási bizottság a sürgősség esetére hivatkozva, ne léptethesse azt azonnal életbe, hiszen ebből a furcsaságok sokasága állhatna elő. Előállhatna az, hogy felülről dezavuálják a közigazgatási bizottságot,