Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-473
Az országgyűlés képviselőházának 473, ügveletet valahogy átszervezzük, amint a bizottsági ülésen is mondotta valaki, — megragadta figyelmemet, mert igen találó mondás volt — valami háziorvosi intézményé. Kétségkívül a magyar honosok alkalmazására való kötelezés igen helyes és a magvar munkások érdekében álló intézkedés. (Ügy van! a középen.) A hazai beszerzések elrendelése végeredményben megint csak azt célozza, hogy a munkáskezeket foglalkoztassuk. Nagyon helyes, amit a miniszter úr mint nóvumot hozott ide a javaslatba, vagyis az a rendelkezés, hogy kizárja a javaslat a közszállításból azokat a vállalatokat, amelyek csak azért telepednek meg nálunk, hogy mint hazai vállalatok szerepeljenek és azután résztvehessenek a közszállításokban. Örömmel üdvözlöm ezt az intézkedést. Végül a t. Ház igen becses engedelmével még csak egy megjegyzést akarok tenni a közszállítások tekintetében. (Halljuk! Halljuk!) Azt olvassuk a törvényjavaslatban, hogy a legelőnyösebb ajánlatot lehet elfogadni és ennek alapján a közszállítást megosztani. Ha a legelőnyösebb ajánlat egyúttal a reális ajánlatot jelenti, akkor ezt az intézkedést a magam részéről természetesen 'helyesnek tartom. Igen veszedelmeseknek tartom azonban az aláigéréseket és láttuk a múltban, hogy ez praxis, hogy aláigérés nagyon sok esetben történt. Meg vagyok azonban győződve arról, — a nélkül, hogy a t. miniszter úrral e tekintetben eszmecserét folytattam volna — hogy neki is ugyanaz a felfogása, hogy a legkedvezőbb ajánlatnak egyúttal reálisnak is kell lennie. Az építőipari kongresszuson egy eszme merült fel, amelyet természetesen ez a törvényhely nem zár ki, hogy tudniillik a középarányos rendszert kellene behozni. Mindenesetre ismerve a t. r miniszter úr ügybuzgalmát és lelkiismeretességét, feltételezem, hogy el fogja bírálni ezt a kérdést. Nóvum a javaslatban az a rendelkezés, amely módot ad a törvényhatóságoknak és a városoknak is arra, hogy a maguk részéről szintén fejtsen ki iparfejlesztési működést, iparpártoló tevékenységet. A múlt politikája a fővárosnak kedvezett. Nagyon jól tudom, hogy Angliának Nagy-London, Franciaországnak Nagy-Párizs, valamikor a régi római birodalomnak Nagy-Róma kellett és mi is örömmel láttuk Nagy-Magyarország idejében Budapestet kifejlődni. Sőt nem is képzelem, hogy valakinek, ha ezt a gyönyörű várost látja, ne örvendezne a szíve, hogy a magyaroknak ilyen fővárosuk van. De valljuk meg az igazat: a rolult politikája a vidéki városokat elhanyagolta. És akármennyire méltóztatnak is szidalmazni ezt a kormánypártot és azt a kormányt, amelyet mi támogatunk, ez a kormány mégis nagy érdeklődést mutatott a vidéki városok iránt, bebizonyította, hogy igenis, van érzéke a vidéki városok fejlődése iránt. A t. kereskedelemügyi miniszter úr, amikor ezt a javaslatot idehozta, erről az érzékről tett tanúságot. Kérdés csak az, vájjon a városok élni fognak-e a törvényadta joggal? Remélem, hogy igen, mert ha élnének vele, egészségesebb ipari decentralizációra volna kilátás. A kisipar fejlesztési eszközei: az ipari szakiskolák, a különböző továbbképzőtanfolyamok, az anyagi és gépsegélyek és az ipartestületek iparfejlesztő működése. Ami az ipari szakiskolákat illeti, ezek működése (Halljuk! Halljuk!) csakugyan érdemes, nem helyeslem azonban, hogy az ipari szakiskolák végzett növendékei hivatalokban helyezkednek el, mert végre is az ülése 1931 február 27-én, pénteken. lí) ipari szakiskoláknak nem lehet feladatuk, hogy hivatalnokokat neveljenek, (ügy van! jobbfelől. — Szűcs István: A kereskedelmi iskolát végzett növendékek is. — Esztergályos János: Ne tessék zavarni a szónokot!) Nem nagyon zavart; azon gondolkoztam, reflektáljak-e rá. Ami a szaktanfolyamokat illeti, később fogok erre a kérdésre visszatérni. Előbb az ipartestületek ügyével foglalkozom, de csak az iparfejlesztés szempontjából. Bevallom, hogy az ipartestületek, legalább is az alatt a 15 esztendő alatt, míg az ipari közigazgatás élén a kereskedelemügyi minisztériumban én állottam, eredményt nem. igen mutattak fel az iparfejlesztés terén. A képesítéshez kötött ipartűzőknek hatósági jogkört is betöltő kényszertársulatai: az ipartestületek nem váltották be azokat a reményeket, amelyeket az 1884 : XVII. tcikkben foglalt ipartörvény alkotásakor ehhez az intézményhez fűztek. Ennek igazolására csak egy példát hozok fel, az 1884 : XVII. te. az ipartestületek feladatává tette a tanoncügy rendezését. Ebben a tekintetben az ipartestületek nem oldották meg feladatukat. Egyéb tekintetben azok az ipartestületek mutattak fel néha dicséretes eredményt is, amelyeknek elegendő anyagi és szellemi erejük volt. így például a Budapesti Építőmesterek Ipartestülete nemcsak a pallérképzés terén, hanem a szakirodalom terén is igazán elismerésreméltó munkásságot fejtett ki. Hogy ezen fog-e segíteni az, amit Malasits képviselő úr íszóhahozott, nevezetesen a központi szerv, azt nem tudom, annyit azonban tudok, hogy az ipartestületek egy része és talán nem is egészen kis része igen csekély működést fejtett ki egyéb téren is, aminek kétségkívül oka volt az iparosok közönyössége. Ez a közönyösség annyira ment, hogy előfordult, hogy még az iparhatósági megbizottak megválasztását sem tudták néha megtartani, mert az iparosok a választáson nem jelentek meg. Pedig az iparhatósági megbizotti intézmény igen átgondolt fontos intézmény lett volna, mert közeláll az önrendelkezés fogalmához, miután feladatuk lett volna az inarhatósági megbízottaknak, hogy egymás műhelyeit felülvizsgálják. Míg kaptak díjazást, addig csak ment valahogy a dolog; amikor a díjazást megvonták tőlük, jegyzőkönyvek felvételében merült^ ki az iparhatósági .megbízottak egész működése. Malasits Géza előttem szólott t. képviselőtársam azt mondotta, hogy mi akkor szoktunk az iparosok dolgával foglalkozni, ha községi, vagy országos választások előtt állunk, s a kormány is akkor mutatkozik iparbarátnak. (Erdélyi Aladár: Ezt mindig ránk fogják, pedig nem mondhatják! — Malasits Géza: Ez nem ráfogás, hanem így van! Akkor szoktak lyukas mogyorót osztogatni ! — Felkiáltások jobbfelöl: Tévedés! Alapos tévedés! — Malasits Géza: Nem tévedés! — Rothenstein Mór: Az a kérdés, ki téved!) Elnök: Csendet kérek!^ • Barthos Andor: Higyjék meg, hogy a szeretet imértéke nem ía frázisok puffogtatásától függ. Mi igenis tudjuk azt, hogy^ minden rokonszenvet megérdemel az iparosság, mi pedig, vidéki képviselők, hozzátesszük: a falusi kisiparosság. Miért 1 ? Azért, mert a falusi kisiparos sokkal nehezebb helyzetben van, mint a városi kisiparos. (Ügy van! jobbfelől) Először is azért, mert iskolai képzettsége is, de szaktudása is rendszerint kisebb, ezenkívül üzletköre is korlátoltabb és igen gyakran van megrendelés nélkül. A legtöbbje — higyje meg a t. Kép3*
