Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-473
Az országgyűlés képviselőházának 4.73. ülése 1931 február 27-én, pénteken. 17 mívelést űz, félkezű. teremtés, és hozzátette azután azt, hogy az ipar fejlődése hazánk legégetőbb és legsürgősebb szükségei közé tartozik, még magának a mezőgazdaságnak érdekében is. (Ügy van! jobbfelőL) Ha iparunk fennállását nem biztosítjuk, ha fejlődéséről nem gondoskodunk, tisztelettel kérdem, hogyan csökkenthetjük az ipari gyártmányok behozatalát 1 ? Már pedig igen fontos, — az előadó úr is említette — hogy az 1928-ban 525 millió pengőt tett ki, igaz azonban, hogy a következő évben, amelyet ő nem említett, visszaesett 416 millió pengőre, de még mindig olyan tekintélyes összegről van szó, hogy e tekintetben tovább kell haladnunk és a belső fogyasztás terén a magunk erejéből, termelésébői kell az ellátásról gondoskodnunk. Van azonban egy másik nagyon fontos kérdés és erről..Malasiis Géza igen t. képviselőtársam beszélt, a munkanélküliség kérdése. Ha nem is veszem figyeltmbe a természetes népszaporodást, még akkor is azt mondhatom, hogy a munkanélküliek sorsát reménytelennek kellene tekinteni, ha iparunkat védelem nélkül hagyjuk és azt nem fejlesztjük, (ügy van! jobb felől.) Hiszen ma köztudomású, hogy még protekcióval sem tudunk valakit elhelyezni. Azt hiszem, nemcsak én mondhatom, hanem t. képviselőtársaim is azt mondhatják, hogy na-, ponta négy-öt ember fordul hozzánk, és hova menjenek máshova, mint a saját képviselőjükhöz? De mi is tehetetlenek vagyunk, hiszen Apponyi Albert gróf vezércikket írt erről a Pesti Naplóban, hogy képtelen a sok igénynek eleget tenni. Nem vagyunk képesek őket elhelyezni. Miért"! Azért, mert a vállalatoknál nem munkásfelvételek vannak, hanem a vállalatok megszűnése, üzemkor látó zás és üzemszünetelés következtében munkáselbocsátások vannak napirenden. 1929-ben, amely egyáltalában igen rossz esztendő volt, sajnos, 86 ipari vállalat szűnt meg és 179 vállalat üzeme szünetelt. Az iskolát végzett fiatalság egy része, sajnos, tekintélyes része, nem tud elhelyezkedni, hiszen a hivatalokban nincsen számára hely, magánvállalatoknál sem igen akad, és a szabad pályákon is alig tud boldogulni a sok okleveles gazda, ügyvéd, orvos és mérnök. Őszintén megvallva, nem is nagyon értem, miért kell Magyarországon fenntartani a magyaróvári, debreceni és keszthelyi gazdasági intézeteket, csak termeljük a rettenetes sok okleveles gazdát, és ráadásul itt van még a közgazdasági' egyetem, ahol okleveles közgazdákat is nevelünk, amikor abszolúte kilátástalan az, hogy a nagybirtokok a jövőben még csak az eddigi terjedelmükben is fenn fognak állni. Arról pedig komolyan beszélni sem Lehet, hogy a jövőben nagybirtokok keletkezzenek. Azonfelül itt van a B. lista és a racionalizálás, amelyről ugyancsak szólt Malasits Géza t. képviselőtársam. Ez a két dolog is nagyon sok iskolázott ember kezéből ütötte ki a kenyeret. Nem vigasz a számunkra, hogy ez így van másutt is, és hogy Németországban két nagy pénzintézet egyesülése alkalmával 3200 tisztviselőt bocsátottak el. Égbekiáltó igazságtalansággal 92.600 négyzetkilométerrel csökkent országunk területe, amint ezt ma az előadó úr is mondotta és mondotta Malasits Géza t. képviselőtársunk is. Természetes, hogy minduntalan visszatérek ezekre a dolgokra, hiszen azonos tárgyról beszélünk. Ma Európának a legsűrűbben lakott országa ez a kis csonka ország. Kilátás nincsen arra, hogy a kivándorlás lehetősége meglegyen, azonkívül KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIV. az is bizonyos, hogy jelentkezik a népszaporodás, amelyet egyesek 58 ezer, mások meg 70 ezer főre beesülnek. Legyen tehát bármiiyen intenzív is a mezőgazdaság, még mindig marad egy népfelesleg, amelyet elhelyezni nem lehet. Ezzel szemben azt mondhatná valaki, hogy az iparban a technikának meg nem álló haladása következtében a gépek szerepe is egyre nagyobb lesz, tehát ott sem tud elhelyezkedni ez a népréteg. Ez igaz, legalább is átmenetileg, nem szabad azonban elfelejteni az iparágak iparfejlesztő hatását, sőt bizonyos terjedelem mellett új iparágak keletkezését is. Szóval ebben a tekintetben mégis van valami remény, annyi azonban bizonyos, hogy azt a nagy felesleget maga a mezőgazdaság kenyérrel ellátni nem fogja tudni, (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! A t. Ház becses engedelmével ismét Kossuth Lajost idézem, aki iazt mondotta. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «A magyar iparnak sietve kell a magyar piacot meghódítania, hogy a belfogyasztás által virágzásra jutott magyar ipar piacot biztosíthasson a földmívelésnek és^ az átdolgozás által értékesebbé tett termeivényeknek feleslegével a hazai kereskedés a világpiacon is versenyezhessen.» A nagy gondolkodónak és kivételes tehetségű államférfiúnak olyan kijelentései ezek, amelyek még ma is értékesek, sőt ma is kell hogy a közgazdasági politika alapját képezzék. T. Ház! Mi nem maradhatunk agrárország, nem szabad annak maradnunk. Elméletileg úgy áll a dolog, hogy a nyersanyagot itt kellene feldolgoznunk. Ha tehát veszem a búzát, akkor legalább is liszt alakjában kellene kivinni, és ha lehetne, kívánatos volna, hogy szárított tészta vagy keksz alakjában vigyük ki a búzát. (Felkiáltások a baloldalon: Tarhonya alakban!) Ha mód volna rá, nem az élő állatot kellene kivinni, hanem' zsírt, füstölthúst vagy szalámit. Mondom, ez elmélet, de annyi bizonyos, hogyha gyakorlati téren is vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor van rá mód, hogy legalább arra igyekezzünk, hogy ne hozzunk be 36 millió pengőért gyapjúszövetet és ne hozzunk be 36 millióért selyemszövetet. Tudom azt, hogy ameddig asszony lesz a világon, lesz selyemruha, lesz selyemviganó és ameddig úriember lesz, lesz selyemnyakkendő is. Azt mondani tehát, hogy ne termeljünk és ne hozzunk be selymet, nem komoly dolog. Ha azonban megnézzük, hogy mit csinál Mussolini, úgy azt látjuk, — olvashattuk a Pesti Hírlapban — hogy a munkások légiói mennek ásókkal, kapákkal és a különböző vad cserjéket, vad rózsafákat kiirtják, s helyükbe mindenüvé eperfákat ültetnek, mert azt mondja Mussolini, hogy a battaglia del grano meghozza a mindennapi kenyeret, ez a kis selyembogár pedig aranyat fog termelni. Elmondottam én ezt választókerületemben a választópolgáraimnak is, de erre közülök egy azt mondotta, hogy: a fene bíbelődik ezzel a kis bogárral! Pedig az embereknek bibelodniök kellene ezzel a bogárral és egyáltalában, ha lehet, arra kellene törekedni, hogy minden nyersanyagunkat, tehát a gyapjút, a bőrt stb. itt dolgozzuk fel, mert mégis csak abszurdum, hogy ki visszük a bőrt és visszahozzuk, mint erszényt, vagy bőröndöt. Ha tehát mi dolgozzuk fel a nyersanyagot, akkor itt marad a munkabér és a vállalkozói nyereség. Hogy pedig nem egészen elméletről beszélek, egy példát hozok fel, a báránybőrnemesítési ipar esetét. Mint méltóztatnak tudni, a báránybőrnemesítés nálunk igen szép terjedelmet vett. Gyártmányai a világ összes hasonló gyártmányai között az első helyet foglalják el 3
