Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-473

Az országgyűlés képviselőházának 4-7 hogy kényelemszeretetüket alárendeljék az ország iparossága érdekeinek. A kormány tíz év óta egyebet sem tesz, mint a földbirtokot támogatja s a t. kormánypártnak minden egyes szónoka tíz év óta folyton arról beszél, hogy a mezőgazdaság virágzásával élünk, vagy bukunk. Tízévi gazdálkodásnak eredménye az, hogy ma számtalan olyan földbirtok van, amely nem tud gazdát cserélni >azért, mert nincs, aki megvegye, s vannak községek, amelyekben^ nem lehet földet elárverezni, mert nincs rá vevő, és igen tekintélyes azoknak a földbirtokosoknak száma, akik szeretnének a földjüktől szabadulni, mert az nem hoz annyit, amennyi költséggel annak fenntartása jár. Ugyanez a szerencsétlen, kétbalkezes politika, amely jelszavakban éli ki magát s amely a mezőgazdaságot idejiattatta, ahol ma van, nyilvánul meg akkor, amikor az iparpártolásról van szó. Különösen a választások előtt mindenki, minden képviselő, minden miniszter a meggyőződés mellhangján hirdeti, hogy támogatni kell az ipart, mert a magyar ipar az egyetlen kisegítő, a magyar ipar alkalmas arra, hogy a mezőgazdaságban felesleges munkaerőt átvegye és a szegény, lerongyolt, kitaposott cipőjű iparos áll a gyűlésen és gyönyörűséggel hallgatja képviselőjének szavait 'S amikor azután megnézi, hogy egy-egy ilyen törvénynek mi az effektusa, akkor látja, hogy lyukas mogyorót nyomtak a kezébe, amint ez a törvény is lyukas mogyoró, mert ennek a mai állapotnak^ megváltoztatásához semmivel sem járul hozzá. Az iparosság helyzete, az ipar fejlődése ösziSzefügg az ország politikai fejlődésével. Egy olyan országban, ahol pártdiktatúra van és ezt a pártdiktatúrát csak a parlamentáris fügefalevél takarja el; egy olyan országban, ahol nincs szólásszabadság, nincs gyülekezési jog, ahol minden egyes járásban pasalikok vannak, ahol egy csendőrkáplár többet beszélhet, mint akármelyik más ember, ahol az egyéni szabadság olyan kevés védelemben részesül, ahol a nép fogyasztóképességét mesterséges eszközökkel, közigazgatási eszközökkel mind lejjebb szorítják, ahol a mezőgazdasági munkások százezrei állati sorban élnek, ahol az ipari munkásság még a legelemibb szükségleteit sem tudja megvásárolni: egy ilyen országban addig, ameddig ez meg nem változik, hiába beszélnek az urak az ipar fejlesztéséről, hiába hoznak törvényeket, hiába adnak ki röpiratokat. Abban az országban, amely eljegyezte magát a reakcióval, abban az országban, amelynek a reakció ennyire a nyakára ült, abban az országban, amely Bethlen feudumává lett... (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék a bírálatban kellő mértéket tartani! Malasits Géza: ...ne törvényeket hozzanak az iparfejlesztésről, hanem a kormányzat szellemét, a kormányzat rendszerét változtassák meg és magától fog az ipar és a kereskedelem fejlődni. En híve vagyok az ipar fejlődésének, híve vagyok annak, hogy az ipar viruljon és boldoguljon, mert ebben latom egyetlen lehetőségét annak, hogy az ország jobb sorsba kerüljön, mivel azonban szerintem ez a törvényjavaslat erre nem alkalmas, ezt a törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csák Károly képviselő úr, mint az igazságügyi, közgazdasági és közlekedésügyi '. ülése 1931 február 27-én, pénteken. 15 bizottságok előadója kíván jelentést tenni. (Farkas István: Hozzák a 17. §-t!) Csák Károly előadó: T. Képviselőház! A gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló törvényjavaslat előadója, a 17. § „elhagyásával új 17. és 18. §-ok beiktatását, valamint a 18. § módosítását indítványozta. Ezek az indítványok a házszabályok 150. §-ának 3. bekezdése alapján a bizottsághoz utasíttattak. Az együttes bizottság az indítványokat letárgyalta. (Vai-nai liamei: Elfogadtál) Bizonyos módosításokkal elfogadta, (rarkas István: Hát mégis jó voit odaküideni!) Tisztelettel van szerencsém az együttes bizottság jelentését azzal a kéréssel beterjeszteni, hogy azt kinyomatni, szétosztatni és annak tárgyalására vonatkozólag a sürgősséget kimondani méltóztassék. (Helyeslés jobb/elől.) Elnök: A jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja, s annak napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Minthogy az előadó úr egyben a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t. Házat, méitóztatnak-e a sürgősséget kimondani? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Barthos Andor! Barthos Andor: T. Képviselőház! Előttem szólott Malasits Géza t. képviselőtársam beszédének elején megállapította azt, hogy annak ellenére, hogy egy igen fontos törvényjavaslat tárgyalását kezdtük meg a mai napon, ez iránt a r törvényjavaslat iránt vajmi kevés érdeklődés mutatkozik. Ez sajnálatos, mert csakugyan napról napra azt látjuk, hogy úgyszólván tanácskozásképtelen Házak előtt kénytelenek a szónokok elmondani beszédeiket és bizony jó volna, ha a távolbalátást már valamiképpen komolyan feltalálták volna és a t. választóközönség látná azt, hogy ezen az oldalon 18-an, ott 4-en, ott megint 4-en hallgatják meg a szónokot. (Perlaki György; Bizottsági ülés is volt!) Márpedig az a beszéd, amelyet a t. előadó úrtól hallottunk, igen érdekes beszéd volt (Perlaki György: Ugyanakkor bizottsági ülés is volt!) és a t. előttem szólott képviselő úr beszédét is, eltekintve annak végétől, érdemes volt meghallgatni, ö természetesen mint ellenzéki ember temperamentumosán fejezte ki magát. (Perlaki György: Bizottsági ülés is volt!) Hallottam már, Perlaki képviselő úr és tudom azt is, ennek dacára fenntartom azt, amit mondottam. — Ö természetesen temperamentumánál és ellenzéki álláspontjánál fogva nem végezhette beszédét másként, mint ahogyan végezte. Beszédének egyes tételeire beszédem folyamán különben reflektálni szándékozom. Tegnap a most távollévő kereskedelemügyi miniszter úr beszédében foglalkozott azzal a kérdéssel a kartell ja vaslattal kapcsolatban, vájjon van-e Magyarországon iparellenes vagy kartellenes hangulat. En azt hiszem, hogy bizonyos kartellellenes hangulat van a népben, de miért? Nagyon egyszerűen azért, mert a nép megszakadásig dolgozik és hiába. Valljuk be az igazat: az ipparcikkek árai nincsenek arányban a mezőgazdasági termények áraival, (Úgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon ) a mezőgazdasági népesség vásárlóképessége pedig csökkent, és talán ez váltotta ki a népből az iparellenes hangulatot. De ha voltaképpen ezt a hangulatot megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy ez nem annyira kariellellenes, mint inkább kartellvisszaélésellenes. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A magyar ember sohasem volt iparellenes, (tfgy van! jobbfelől.) sőt elődeink sem voltak azok. Az 1790—91. országgyűlésben